BK BH 1978/55
BK BH 1978/55
1978.02.01.
I. Ha az elkövetők a sértettet olyan eszközzel bántalmazzák, amely nem tipikus eszköze az ölési cselekménynek, életveszélyes sérülés okozása esetén az elkövetési mód körültekintő vizsgálatával kell következtetni arra, hogy szándékuk testi sérülés okozására, avagy emberölésre irányult-e [1961. évi V. törvény (Btk.) 253. § (1) bek., 257. § (1) bek. II. tétele, 4. sz. Irányelv].
II. Szigorúan meg kell büntetni a terhelteket, ha ittas állapotban gátlástalanul, orvul és útonállás-szerűen támadják meg a sértettet és annak hosszabb gyógytartamú súlyos testi sérülést okoznak (1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § (1) bek., 257. § (1) bek. II. tétele].
A megyei bíróság az I. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, súlyos testi sértés bűntettében, 2 rb. erőszakkal – ebből egy esetben éjjel – elkövetett magánlaksértés bűntettében valamint 2 rb. – ebből egy esetben társtettesként elkövetett – könnyű testi sértés vétségében állapította meg és ezért őt halmazati büntetésként – szigorított börtönben végrehajtandó – 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte;
a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésként – szigorított börtönben végrehajtandó – 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1. A terheltek az egyik étteremben szórakoztak, ahonnan a zárórakor ittas állapotban távoztak. Útközben belekötöttek az egyik ismerősükbe, akit az I. r. terhelt puszta kézzel, a II. r. terhelt pedig egy kerékpárlánccal bántalmazott. A bántalmazás következtében a nevezett 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
A kerékpárral hazafelé induló terheltekre az említett magatartásuk miatt többen rákiabáltak, és a sértett igyekezett az I. r. terheltet lehúzni a kerékpárról, ez azonban sikertelen maradt.
2. A terheltek ezután a II. r. terhelt lakására mentek, s elhatározták, hogy a történtek miatt a sértettet megverik. Ebből a célból a II. r. terhelt egy másfél méter hosszú és 4 cm vastagságú ásónyelet vett magához, majd az út menti árokba hasalva várták a hazafelé tartó sértettet.
Amikor a sértett odaért, az I. r. terhelt megütötte, majd közöttük dulakodás támadt, melynek során mindketten az árokba kerültek.
Ekkor a II. r. terhelt az ásónyéllel, közepes erővel több ütést mért a sértett fejére, aki ennek következtében elvesztette eszméletét és koponyacsonttöréssel járó, mintegy 6 hét alatt gyógyuló sérülést szenvedett.
3. Az I. r. terhelt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, s ezért a házastársa – félve a terhelttől – gyermekével együtt az anyja lakására ment. A terhelt követte a házastársát, s mivel nem engedték be a lakásba, betörte anyósa lakásának utcai ablakát, benyomta az utcai ajtót, ezt követően pedig a lakásba behatolva házastársát tettlegesen bántalmazta, aki ennek következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
4. Az I. r. terhelt és T. A. együtt italoztak, majd T. A. olyan kijelentést tett a lakásán, hogy valakit megöl. Az udvaron tartózkodó I. r. terhelt ezt meghallotta és vállával benyomta az ajtót, a lakásba behatolt és T. A.-t ököllel megütötte, aki ennek következtében 3 hét alatt gyógyuló orrcsonttörést szenvedett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. r. terheltre kiszabott főbüntetést 3 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát pedig 3 évre leszállította; a II. r. terhelt esetében a szabadságvesztést börtönben végrehajtandó 2 év és 10 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 3 évre mérsékelte.
A terheltek javára az emberölés bűntettének kísérleteként értékelt cselekmény minősítése, valamint a büntetést kiszabó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. Az irányadó tényállás [2) pont)] szerint a terheltek megállapodtak abban, hogy a sértettet bántalmazzák. Ennek az akarat-elhatározásnak megfelelően a gyanútlanul hazafelé tartó sértettet megtámadták, az I. r. terhelt puszta kézzel támadott a sértettre, a II. r. terhelt pedig az előzően magához vett 4 cm átmérőjű ásónyéllel több ütést mért a sértett fejére. Az egyik – közepes erővel leadott – ütés a sértett fejét találta el, s ezáltal a sértett eszméletvesztéssel járó koponyacsonttörést szenvedett, melynek gyógytartama 6 hét volt.
Az eljárt bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a terhelteknek az említett cselekménye a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk. 9. §-a szerinti kísérletét valósítja meg. Ezt az álláspontot lényegében arra alapították, hogy a sértett ·bántalmazása szándékegységben történt, a bántalmazás végrehajtása során a II. r. terhelt által használt ásónyél az élet kioltására alkalmas, az ezzel okozott sérülés pedig életveszélyes volt így a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége fennállott, a terheltek tudata ezt átfogta, s ebbe belenyugodva hajtották végre a cselekményt, így szándékuk eshetőlegesen a sértett életének kioltására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelvében kifejtett iránymutatás értelmében az emberölésnek eshetőleges szándékkal való végrehajtásánál az elkövető azt látja előre, hogy magatartása a sértett halálát eredményezheti, de cselekménye e társadalomra veszélyes következménnyel szemben közömbös marad. Az elkövető szándékára, tudattartalmára a tárgyi és alanyi tényezőknek összefüggéseikben való elemzése alapján kell következtetést levonni, s az említett körülmények külön-külön és együttes vizsgálata helyett nem elegendő az olyan megállapítás, amely pusztán az alkalmazott eszköz életveszélyes jellegén, a sérülés elhelyezkedésén és minőségén, valamint az általános élettapasztalaton alapszik.
Az adott esetben a cselekmény véghezvitelét megelőzően a terheltek megállapodása arra vonatkozott, hogy a sértettet – az előzőekben történtek miatt – megverik. A tettleges bántalmazásban való egyetértésen felül szóba sem került a sértett megölése, illetőleg olyan jellegű és mérvű bántalmazása, amely a közönséges élettapasztalat szerint alkalmas az élet kioltására.
A cselekmény végrehajtása nem tért el ennek a megállapodásnak a tartalmától: a kerékpárral hazafelé tartó sértettet az I. r. terhelt támadta meg puszta kézzel bántalmazta, majd amikor a kölcsönös dulakodás során mindketten az árokba kerültek, a II. r. terhelt az előzőleg bántalmazási céllal magához vett ásónyéllel több ízben megütötte a sértettet.
Az elkövetés ilyen körülményei között nyilvánvaló, hogy a Btk. 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt társtettesség kizárólag a testi épség elleni bűncselekmény tekintetében állapítható meg. Az I. r. terhelt a társtettesség fogalmi körébe vonható olyan magatartást nem fejtett ki, amely a sértett életének kioltására alkalmas lett volna, illetőleg tudata nem fogta át, hogy társa – az eredeti megállapodástól eltérően – a sértettel szemben úgy lép fel, hogy annak életveszélyes sérülést okoz. Az eljárt bíróságok törvénysértéssel állapították meg az I. r. terhelt esetében, hogy cselekménye társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül, amely lényegében tárgyi felelősség megállapítását eredményezte.
Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a II. r. terhelt által véghezvitt cselekmény elemzése alapján sem vonható le olyan következtetés, hogy szándéka – akár eshetőlegesen is – a sértett életének kioltására irányult.
Kétségkívül helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok abban a kérdésben, hogy az elkövetéshez használt ásónyél objektíve alkalmas eszköz lehet az ember élete elleni bűncselekmény elkövetéséhez.
Az eljárás egyértelmű adataiból azonban megállapítható, hogy a II. r. terhelt a lakásán levő ásónyélről a vasrészt – az I. r. terhelt tudtával – leszerelte és így indult el társával, hogy a sértettet megverje.
Az a tény, hogy a II. r. terhelt a verekedést megelőzően magához vett ásóról a vasrészt eltávolítva, annak fanyelét vette magához, ugyancsak arra utal, hogy a terhelt szándéka nem irányult a sértett életének kioltására, hanem kizárólag testi sérülés okozása érdekében vette magához az eszközt.
A bűncselekmény elkövetéséhez használt eszköz megválasztása tehát egymagában nem alkalmas az eshetőleges ölési szándékra vonható következtetésre. Ezen túlmenően azonban jelentősége van az elkövetés módjának és nem utolsósorban az ütés erősségének is. Ez utóbbiakra vonatkozóan az orvos szakértői szakvélemény szerint a II. r. terhelt által az ásónyéllel leadott ütések – melyek közül csupán egy érte a sértett koponyáját, míg a többi ütés életfontosságú szervet nem tartalmazó testrészen helyezkedett el – legfeljebb közepes erővel történtek. Mindez ugyancsak az ölésre irányuló szándék hiányára utal.
Jelentősége van annak a körülménynek is, hogy a sértett a bántalmazás következtében nem szenvedett olyan sérülést, amelynek következtében élete közvetlen veszélybe került volna. Megjegyzi azonban az Elnökségi Tanács, hogy az ilyen jellegű magatartások esetén a bekövetkezett sérülés élettani következménye – különösen az egyéb körülményekből kiszakított vizsgálata esetén – nem nyújt kellő támpontot az elkövető tudattartalmára vonatkozó következtetések levonásához. Az ettől eltérő álláspont azt eredményezné, hogy a bántalmazással okozati összefüggésben bekövetkezett halál esetén minden esetben emberölés bűntette megállapítására kerülne sor, illetőleg a Btk. 257. §-ának (4) bekezdése szerinti halált okozó testi sértés bűntettének megállapítása mindenkor kizárt volna. Az ilyen álláspont feleslegessé tenné az elkövető bűnösségének vizsgálatát, e helyett a büntetőjogi felelősség alapja kizárólag a bekövetkezett eredmény lenne, amely a büntetőjogi alapelvekkel ellentétes volna.
Minthogy az alanyi és tárgyi körülmények elemzése alapján a bekövetkezett eredmény súlyossága, a sérülés életveszélyes jellege ellenére sem lehet olyan egyértelmű következtetést levonni, hogy a II. r. terhelt tudatában a cselekmény elkövetése idején felmerült a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége, s az ilyen következménybe belenyugodva cselekedett: az emberölés bűntette kísérletének a megállapítására nincs törvényes alap.
A terheltek megállapodtak a sértett bántalmazásában, s bár az I. r. terhelt puszta kézzel vett részt ebben, tudta, hogy a vele szándékegységben tevékenykedő társa a súlyosabb sérülés okozására is alkalmas ásónyelet használja, így a terheltek mint a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesek a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tétele szerinti súlyos testi sértés bűntettét valósították meg.
II. A cselekmény téves minősítése mindkét terhelt esetében eltúlzott büntetés kiszabását eredményezte.
Az eljárt bíróságok a bűnösségi körülményeket helyesen vették számba. A terheltek fiatal-felnőttként, a 20. életévük betöltése előtt követték el cselekményeiket, melynek véghezvitelét – a bűnösségükre is kiterjedően – mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson beismerték.
A megváltozott minősítésre tekintettel természetesen mellőzendő volt az enyhítő körülmények közül a cselekménynek a távoli kísérlet szakában maradása, s úgyszintén nem volt figyelembe vehető a törvényességi óvás elbírálása során az sem, hogy az I. r. terheltet a jelen cselekmény miatt hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően elkövetett bűncselekmény miatt időközben felelősségre vonták.
Ugyanakkor mindkét terhelt esetében súlyosító körülmény, hogy cselekményüket szeszes ital hatása alatti állapotban, gátlástalanul, orvul és útonállás-szerűen követték el, valamint hogy nagy erőfölényben, a kiszolgáltatott sértettnek viszonylag hosszabb gyógytartamú, életveszélyes sérülést okoztak. Ugyancsak súlyosító az ilyen jellegű cselekmények elszaporodottsága is.
A terheltek által elkövetett cselekmény tárgyi súlyára, a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség mértékére, a bűnösség fokára, valamint az említett bűnösségi körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a terheltekkel szemben szigorú büntetést kell kiszabni, ezért az I. r. terheltet 2 évi és 6 hónapi, a II. r. terheltet pedig 2 évi szabadságvesztéssel sújtotta.
A terheltek cselekményük folytán érdemtelenné váltak a közügyekben való részvételre, ezért 2-2 évi időtartamra eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától.
A szabadságvesztés-büntetés mértékére tekintettel az Elnökségi Tanács úgy határozott, hogy a főbüntetést mindkét terhelttel szemben a Btk. 38/C. §-ának a) pontja alapján börtönben kell végrehajtani. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1444/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás