BK BH 1978/62
BK BH 1978/62
1978.02.01.
A kísérlet befejezett voltának súlyosító körülményként való értékelése törvénysértő. Az, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, általában enyhítő körülmény, amelynek nyomatékát csökkenti a kísérlet befejezettsége. (1961. évi V. törvény (Btk.) 253. §, 9. §, 12. sz. és 4. sz. Irányelvek).
A megyei bíróság ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, és ezért 3 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre, valamint 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlott és testvére, a sértett között gyermekkoruktól kezdve feszült, haragos viszony állott fenn. Az esti órákban a vádlott és a sértett között az édesanyjuk lakásán szóváltás támadt, a szóváltás közben vádlott a sértettet előbb ököllel orron ütötte, majd a kezében levő késsel, közepes erővel hasba szúrta. A szúrás megnyitotta a hasüreget. A sérülés következtében a sértettnél hashártyagyulladás lépett fel. A sértett életét az időben érkező és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért fellebbezett.
A megyei bíróság az egész bizonyítási anyagot felölelő, minden lényeges részre kiterjedő mérlegelés mellett a tényállást hibamentesen állapította meg. A hiánytalan és a mérlegelésre is kiterjedő részletes indokolásra is figyelemmel a tényállás megalapozott, ezért az irányadó volt a fellebbezési eljárás során is.
A tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét és törvényesen minősítette cselekményét.
Az elsőfokú bíróság általában helyesen észlelte és értékelte a bűnösségi körülményeket. A bűnösségi körülmények megállapítása és értékelése körében azonban tévedett, amikor a Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelvének helytelen értelmezésével a terhelt cselekményét mint befejezett kísérletet súlyosítóként értékelte.
A 12. számú irányelvben a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy általában enyhítőként kell értékelni, ha a cselekmény kísérleti szakban maradt.
A kísérleti szakban maradt cselekményeknél azt kell vizsgálni, hogy a kísérleti cselekmény mennyiben közelítette meg az eredményt, és hogy milyen következménnyel járt. E tárgyi körülmény mellett továbbá jelentősége miatt vizsgálni kell azt is, hogy az elkövető milyen magatartást tanúsított a befejezés érdekében. Amennyiben az állapítható meg, hogy az elkövető következetes és kitartó magatartást tanúsított, és a következmények is súlyosak, a kísérlet mint enyhítő körülmény súlytalanná válik.
Mivel az adott esetben a kísérleti cselekmény az eredményt illetően – részben a kedvező körülmények miatt is – közelinek nem értékelhető, a Legfelsőbb Bíróság a 12. számú irányelvben kifejtetteknek megfelelően mellőzte a bűnösségi körülmények közül a befejezett kísérletnek súlyosítóként való értékelését. Azt pedig, hogy a vádlott cselekménye kísérleti szakban maradt, az előzőekben kifejtettekre figyelemmel enyhítőként értékelte.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által enyhítőként értékelt megbánó magatartást a bűnösségi körülmények köréből azért mellőzte, mert a vádlott az eljárás során a cselekmény lényegét illetően végig tagadásban volt, márpedig annál a vádlottnál, aki tagadja a terhére megállapított cselekmény elkövetését, nem lehet megbánásra következtetni.
Az így kiegészített bűnösségi körülményekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés-büntetés eltúlzottnak nem tekinthető és ez a büntetés alkalmas a büntetési célok elérésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet az enyhítésre irányuló fellebbezés alaptalansága miatt helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 1145/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás