BK BH 1978/63
BK BH 1978/63
1978.02.01.
A magánlaksértés tárgya nem a lakás tényleges használata, hanem a használathoz való jog, ezért a más lakásába való jogtalan bemenetel attól függetlenül sérti a házi jogot, hogy a jogosult ténylegesen a lakásban lakik és tartózkodik-e vagy sem [1961. évi V. törvény (Btk.) 263. § (1) bek. és (2) bek. a) és e) pont].
A járásbíróság bűnösnek mondta ki a terhelteket erőszakkal és együttesen elkövetett magánlaksértés bűntettében és velük szemben büntetést szabott ki.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a terhelteket bűncselekmény hiányában felmentette, a cselekményt önkényes beköltözés szabálysértésének minősítette és pénzbírságot szabott ki.
Az irányadó tényállás lényege szerint a terheltek a városban levő házban átmenetileg üresen álló lakás ajtaját felfeszítették és oda beköltöztek. A lakás tulajdonosa az NDK-ban él, a jogait apja gyakorolja. A terheltek cselekményét felfedezték és kiköltöztették a lakásból.
A terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a törvényességi óvásban kifejtett jogi állásponttal, amely szerint a lakás használatára bármilyen jogcímen jogosult magánszemélynek a lakás használatához való jogát a lakásba való jogtalan bemenetellel attól függetlenül megsértik, hogy a jogosult ténylegesen a lakásban lakik (tartózkodik)-e vagy sem. A magánlaksértés tárgya nem a tényleges használat, hanem a használathoz való jog. Az üresen álló lakásba akár a tulajdonos, akár apja bármikor jogosult volt beköltözni, és a terheltek cselekménye ezt a fennálló jogot sértette.
A terhelteket az elkövetés előtt figyelmeztették arra, hogy a lakásnak ki a tulajdonosa; tehát nem voltak tévedésben akkor, amikor megsértették a tulajdonosnak a lakás használatára fennálló jogát.
A megtámadott ítélet tévesen hivatkozik a BJD-ben 4159. szám alatt felvett eseti döntésre. A felhívott esetben ugyanis nem azért nem történt bűncselekmény, mert a lakás üresen állt, hanem azért, mert a jogi személy tulajdonában levő lakás nem volt senkinek kiutalva, vagyis nem volt olyan magánszemély, akinek a jogát a bemenetel sértette volna.
Önkényes beköltözés szabálysértését magánszemély tulajdonában levő lakással kapcsolatban csak abban az esetben lehet megállapítani, ha az elkövető nem tudja, hogy a lakás használatára magánszemélynek joga van.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a megtámadott ítélet törvénysértő, ezért azt a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a terheltek bűnösségét a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és e) pontjai szerint minősülő erőszakkal és együttesen elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette. Az elsőfokú bíróság által helyesen felsorolt bűnösségi körülményeket figyelembe véve, a terheltek javára alkalmazhatónak találta a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontjában írt enyhítési lehetőséget és ezért a Btk. 45. §-ának alkalmazásával megfelelő súlyú pénzbüntetést szabott ki. (Legf. Bír. B. törv. I. 944/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás