BK BH 1978/64
BK BH 1978/64
1978.02.01.
I. Takarékszövetkezet alkalmazottai által a kölcsönösszegek tekintetében megvalósított sikkasztás esetén a takarékszövetkezetet megillető 8%-os kamat – mint elmaradt haszon – a büntetőjogi értékelés szempontjából nem vehető figyelembe (1961. évi V. törvény (Btk.) 292. §).
II. A büntetéskiszabási elvek sérelmét eredményezi, ha a bíróság az egyéniesítés és a differenciálás követelményének, valamint a büntetőjogi felelősség mérvének figyelmen kívül hagyásával a társtettesekkel szemben azonos tartamú büntetéseket szab ki [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. § (1) bek., 296. § (4) bek. b) pont].
A megyei bíróság az I. r., II. r. és III. r. vádlottakat társtettesként, folytatólagosan, bűnszövetségben és különösen nagy érték tekintetében elkövetett sikkasztás bűntettében mondotta ki bűnösnek, s ezért mindhárom vádlottat 12-12 évi – szigorított börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, a közügyektől 10-10 évi eltiltásra és 20 000–20 000 forint részleges vagyonelkobzásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak közül az I. r. vádlott ügyvezetőként a II. r. vádlott vezető könyvelőként, míg a III. r. vádlott pénztárosként dolgozott a takarékszövetkezet kirendeltségénél.
A vádlottak a reájuk ruházott munkaköri jogaikkal és kötelességeikkel visszaéltek és az általuk kezelt vagyonban nagy összegű kárt okoztak. Az ügyviteli szabályokat többszörösen megszegve számos esetben folyósítottak áruvásárlási vagy személyi hitelt saját nevükre, valamint a házastársaik részére. A vádlottak e hitelfelvételek miatt egyre jobban eladósodtak, és folyamatos kölcsöntartozásaikat újabb hitelek felvétele segítségével törlesztették, melyeket a hitelnyújtást korlátozó rendelkezések miatt ismerőseik s hozzátartozóik nevére vettek fel.
Mindez azt eredményezte, hogy a vádlottak olyan mértékben adósodtak el, hogy kölcsöntartozásaik előírásszerű törlesztésére képtelenekké váltak.
A vádlottak megállapodtak abban, hogy a felgyülemlett kölcsöntartozásaikat mezőgazdasági termeltetési kölcsönök felvételével rendezik. Megállapodásuk kiterjedt arra is, hogy a saját nevükre felvett kölcsönökön hárman egyenlő arányban osztoznak, és ebből egyenlítik ki a korábbi közös kölcsöntartozásaik havi törlesztő részleteit, míg a férjeik nevére felvett hitelek osztozkodás tárgyát nem képezik, s azok törlesztését mindenki maga fedezi. E megállapodást követően a három vádlott az ügyviteli szabályok teljes mellőzésével, gátlástalanul tevékenykedett.
A vádlottak tehát a sorozatos visszaéléseket kétféle módszerrel követték el.
Amikor valamely szövetkezeti tag áruvásárlási vagy személyi kölcsön folyósítása iránti kérelmet nyújtott be, a vádlottak az igénylő tudta és hozzájárulása nélkül a folyósított hitelt mezőgazdasági termelési kölcsönné alakították át oly módon, hogy a kölcsönigénylési lapon az igényelt hitel jogcímét kijavították, s annak az ügyfél által megjelölt 2−3−4−5−6000 forintot kitevő összegét 15−16 000 forintra megemelték. Az ügyfélnek csak az általa igényelt összeget fizették ki, míg a hitelt igénylő személy részére kifizetett összeg és a 15−16 000 forint közötti különbözetet a pénztárból kiemelték és azon hárman egyenlő arányban osztoztak.
A vádlottak által gyakrabban alkalmazott másik módszer lényege abban állt, hogy fiktív nevekre folyósítottak mezőgazdasági termelési kölcsönöket.
E módszer alkalmazásának kezdeti időszakában a vádlottak hamis kölcsönigénylési lapokat és kötelezvényeket készítettek. E kölcsönigénylési lapokhoz olyan módon szereztek kezesi munkáltatói igazolásokat, hogy a már lejárt kölcsönök okmányai közül a munkáltatói igazolásokat kiemelték és a fiktív hitelnyújtás okmányai közé szerelték.
A fiktív nevekre felvett és minden esetben 15 000 forint összeget kitevő mezőgazdasági termelési kölcsönökön a három vádlott egyenlő arányban osztozott.
A vádlottak ilyen módon 200 esetben összesen 2 700 400 forint hitelt folyósítottak és a meg nem térült kár 1 476 147 forintot tett ki.
I. A megyei bíróság megállapítása szerint a ténylegesen okozott és a meg nem térült kár a megjelölt összegnél is nagyobb, mert a takarékszövetkezet a hasznát jelentő 8% kamattól is elesett.
Az elsőfokú bíróság ítéleti tényállása megalapozott, ennek alapján helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és cselekményeiket az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően minősítette a Btk. 292. §-ába ütköző és a 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő bűntettnek.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a sértett takarékszövetkezet részéről polgári jogi igényként érvényesített 8%-os kamatban testet öltő elmaradt hasznot a büntetőjogi értékelés során a kárösszeg megállapításánál figyelembe vette.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a kár büntetőjogi fogalma nem azonos a sértett polgári jogi igényének tárgyával. A büntetőjogi szempontból irányadó kár az a pénzben meghatározható anyagi hátrány, amely a bűncselekmény elkövetése időpontjában – közvetlenül a megvalósított bűncselekmény útján – létrejött, illetőleg kísérlet esetén, amelynek az okozására a megkísérelt cselekmény irányult. A cselekmény társadalomra veszélyességének helyes felmérésére csak az így megállapított kár nagysága alkalmas. A kamatnak – mint elmaradt haszonnak – a büntetőjogilag releváns kár mértékének megállapításánál már csak azért sem lehet helye, mert annak mértéke járulékos jellegénél fogva függ a teljesítés időpontjától és ezért az a károkozás időpontjában pontosan meg sem határozható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a takarékszövetkezet hasznát jelentő 8%-os kamat kiesését, mint elmaradt hasznot a bűncselekmény érték szerinti minősítése, illetőleg a büntetőjogi értékelése szempontjából figyelmen kívül hagyta.
II. A büntetés kiszabásánál az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket általában helyesen ismerte fel, a bűnös cselekmények tárgyi súlyát azonban túlértékelte, és ezért az alkalmazott szabadságvesztés büntetések és a közügyektől eltiltás mellékbüntetések törvénysértően eltúlzottak.
A vádlottakkal szemben azonos mértékben kiszabott büntetések ugyanakkor a büntető jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiben meghatározott differenciálás követelményének sem felelnek meg. Mindezekre figyelemmel az anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelő, törvényes mértékű büntetések alkalmazása vált szükségessé.
A vádlottak által elkövetett súlyos megítélésű vagyon elleni bűncselekmény helyes tárgyi súlyának meghatározásánál figyelembe kellett venni, hogy a büntetőjogilag értékelhető kárt ún. „görgetéses” módszerrel idézték elő, és az elkövetési tevékenység lényeges mozzanata, hogy a bűnös úton felvett ismétlődő hiteleket nagyobb részben kölcsöntartozásaik törlesztésére fordították. Ez a körülmény az okozott kár nagyságával jellemezhető tárgyi súlytól eltérő, némileg enyhébb megítélést tesz lehetővé.
Az egyes vádlottak bűnössége fokának helyes megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság 12. számú irányelve [6/a és b) pontjai] iránymutatásának megfelelően az I. r. vádlott terhére nyomatékos súlyosító körülményként kell figyelembe venni, hogy vezetői beosztása felhasználásával követte el a bűncselekményeit, míg a III. r. vádlottnál nyomatékos enyhítőként értékelendő az, hogy e vádlott a társai közül a legalacsonyabb beosztásban, felettesei ráhatására tanúsított bűnös magatartást. E vádlott javára szóló további körülmény az is, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Végül a II. r. vádlott felelősségét súlyosítja, hogy ő volt a bűnös elkövetés módszerének értelmi szerzője.
A kifejtettekből következik, hogy mindhárom vádlottal szemben a jelentősen módosult bűnösségi tényezőkkel arányos és a belső arányokat is megfelelően érvényre juttató új büntetések alkalmazására van szükség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 260. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezéseit megváltoztatta akként, hogy az első fokon a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát az említett igényeknek megfelelő mértékre leszállította: az I. r. vádlott esetében 8 évi és 6 hónapi, a II. r. vádlottal szemben 8 évi, a III. r. vádlott tekintetében pedig 7 évi szabadságvesztést állapított meg, a közügyektől eltiltás tartamát mindhárom vádlott esetében 6 évben határozta meg. (Legf. Bír. Bf. IV. 200/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás