BK BH 1978/65
BK BH 1978/65
1978.02.01.
Ha a magánvádló a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt kívánja az eljárás lefolytatását, ez a bíróság illetékesség okából nem teheti át az ügyet az elkövetés helye szerinti bírósághoz [Be. 28. § (1) és (3) bek., 34. § (2) bek.].
A magánvádló megjelent a kerületi bíróság félfogadásán és jegyzőkönyvbe mondta a vádlott elleni feljelentését. Eszerint a vádlott Budapesten a X. kerületben levő egyik vállalat területén tettlegesen bántalmazta őt, és 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozott neki. Egyúttal kérte a feljelentésnek a vádlott lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz való megküldését.
A kerületi bíróság az iratokat, „illetékesség okából” a járásbírósághoz áttette.
A járásbíróság végzésével az iratokat – illetékességének hiányára hivatkozva – a kerületi bírósághoz tette át. Határozatát azzal indokolta, hogy a Be. 28. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a bíróság illetékességére elsősorban a bűncselekmény elkövetésének helye az irányadó. Igaz, hogy a Be. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész ott emel vádat, vagy a magánvádló ott tesz feljelentést, ezt az illetékességet azonban csak a célszerűség teheti indokolttá, az adott esetben pedig semmiféle célszerűségi ok nem hozható fel az utóbbi megoldás mellett.
A kerületi bíróság ezután megállapította, hogy az eljárás lefolytatására nem illetékes és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Legfelsőbb Bírósághoz felterjesztette. Indokul arra hivatkozott, hogy a magánvádló a feljelentés előterjesztésekor kifejezetten azt kérte, hogy az eljárást a terhelt lakóhelye szerint illetékes járásbíróság folytassa le, így a Be. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljárásra az utóbbi illetékes.
A járásbíróság végzésében felhozott jogi érvelés téves.
Mind a Be. 28. §-ának (1) bekezdésében, mind pedig az ugyane § (3) bekezdésében meghatározott illetékesség: általános illetékesség. Ha tehát a magánvádló a terhelt lakóhelye szerinti bíróság előtt tesz feljelentést, ez a bíróság nem teheti át illetékesség okából az ügyet az elkövetés helye szerinti bírósághoz: az általános illetékességnek a (3) bekezdésben szabályozott esetében a bíróság konkrét illetékességét a magánvádló (ügyész) indítványa határozza meg. A miniszteri indokolásban hivatkozott célszerűség megítélése a konkrét esetben az ügyészre (magánvádlóra) van bízva, a bíróság csak a törvényben meghatározott előfeltételek meglétét vizsgálhatja.
Az adott esetben a magánvádló tett ugyan a kerületi bíróságnál feljelentést, a valóságban azonban azt a járásbíróságnál kívánta előterjeszteni. Ez a szándéka világosan kitűnik abból a kérelemből, amely a feljelentésnek ez utóbbihoz való megküldésére irányult.
A BÜSZ 4. §-ából világosan kitűnik, hogy a bíróságnak a félfogadás keretében olyan kérelmet (feljelentést) is jegyzőkönyvbe kell foglalnia, amelynek elintézése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, s ilyenkor a jegyzőkönyvet haladéktalanul meg kell küldeni az elintézésre illetékes bíróságnak. A feljelentésnek ilyen körülmények között való jegyzőkönyvbe foglalása tehát csupán az állampolgárok tehermentesítését szolgáló technikai megoldás, amely az eljárásjog illetékességi rendelkezéseinek az alkalmazását semmiben sem befolyásolja.
A helyes jogi álláspont szerint tehát a magánvádló a járásbíróságnál tette meg a feljelentést, s mivel a terhelt e bíróság területén lakik, a Be. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljárás lefolytatására ez a bíróság illetékes.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az illetékességi összeütközést úgy oldotta fel, hogy a Be. 34. §-ának (2) bekezdése alapján eljáró bíróságként a járásbíróságot jelölte ki. (Legf. Bír. B. III. 1311/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás