PK BH 1978/71
PK BH 1978/71
1978.02.01.
I. Az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez csak akkor számíthatja hozzá azt az időt, amely az elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha a jogelőd elbirtoklással még nem szerzett tulajdonjogot (Ptk. 122. §; PK 6. sz.).
II. Az elbirtoklás szempontjából bérlet esetében nemcsak a bérlő, hanem az is birtokosnak minősül, akitől a bérlő a birtokát származtatja [Ptk. 187. § (2) bek.].
A perbeli házasingatlan korábban az alperes és felesége egyenlő arányú közös tulajdona volt, a tulajdonosok azonban nem itt, hanem K.-n laktak. Az alperes 1956 végén külföldre távozott és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Magyarországon maradt felesége a saját illetőségét 1963-ban eladta az azóta meghalt S. M.-nak és feleségének. S. M. illetőségét a felesége örökölte, aki az ingatlannak ilyen körülmények között tulajdonába került 1/2 részét 1975 áprilisában eladta a felpereseknek. S. M. és felesége már 1963 előtt is az ingatlanban lakott, amelyet S. M.-né 1975 augusztusában teljes egészében – tehát nemcsak az eladott részében – a felperesek birtokába adott.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes illetőségének tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerezték. Arra hivatkoztak, hogy a teljes ingatlant az elbirtoklási időt meghaladóan ők, illetve jogelődeik birtokolták háborítatlanul.
Az I. r. felperes és S. M.-né tanú egybehangzóan azt adták elő, hogy S. M. és felesége 1963 óta sajátjukként birtokolták az egész ingatlant, az adóját fizették, és jelentős beruházásokat is végeztek rajta. Hivatkoztak azonban arra is, hogy a felperesek által fizetendő vételár meghatározásánál azt is figyelembe vették, hogy az ingatlan fele részét el lehet birtokolni.
A járásbíróság a keresetet elutasította. A per adatai alapján azt állapította meg tényként, hogy S. M. és felesége 1957-ben költözött az ingatlanba. 1963-ban az alperes feleségétől megvásárolták annak fele részét és ezt követően az egész ingatlant sajátjukként birtokolták. A felperesekkel létrejött adásvételi szerződés megkötése után, 1975 augusztusában S. M.-né az egész ingatlant a felperesek használatába adta. Azóta az ingatlant a felperesek sajátjukként birtokolják.
Erre a tényállásra figyelemmel a járásbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek elbirtoklása nem állapítható meg. A Ptk. 122. §-a, illetve a PK 6. számú állásfoglalásban foglaltak értelmében ugyanis az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez csak akkor számíthatja hozzá azt az időt, amely az elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha a jogelőd elbirtoklással még nem szerzett tulajdonjogot. S. M.-né azonban annak folytán, hogy ő és férje már 1963-tól birtokoltak sajátjukként, 1973-ban elbirtoklással tulajdonjogot szerzett, és így az ő birtoklási ideje a felperesek jogszerzése szempontjából nem jöhet figyelembe. A felperesek az ingatlanilletőséget csak S. M.-nétól birtokolhatják el. Vele szemben viszont az elbirtoklási idő még nem telt el, mert a felperesek csak 1975 augusztusában léptek birtokba.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. A fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az iratokhoz csatolt adásvételi szerződésből kitűnően S. M.-né és férje csak 1966 tavaszán vették birtokba az ingatlannak azt a részét, amely az alperes illetősége volt, amikor a bérlő onnan elköltözött. S. M.-né tanúvallomása és az adásvételi szerződés említett tartalma ezek szerint ellentmond egymásnak és így az ellentétet fel kell oldani. Ezért kérték S. M.-né újabb kihallgatását és a fellebbezésben megjelölt további tanú kihallgatását is. Álláspontjuk szerint S. M.-né elbirtoklása nem következett be, mert 1966 tavaszától az ingatlannak 1975 augusztusában a részükre történt átadásig az elbirtoklási idő nem telt el.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a járásbíróság a tényállást a per adatainak megfelelően, helyesen állapította meg, és helyes e tényálláson alapuló érdemi döntése is. A felperesek fellebbezésében felhozottaknak azért nem tulajdonított jelentőséget, mert a perben rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy S. M.-né és férje 1963 óta az egész ingatlant sajátjuknak tekintették és így birtokolták. Az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényállás tehát megfelelően tisztázott, ezért a felperesek által felajánlott további bizonyítás felvétele szükségtelen.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek és S. M.-né között létrejött adásvételi szerződés másolata, amely a felperesek beadványaiból és a járásbíróság ítéletének indokolásából kitűnően az iratokhoz volt csatolva, jelenleg nem található az iratok között. Nem állapítható meg tehát, hogy annak tartalma szerint S. M.-né és férje valóban csak 1966-ban vette-e birtokba az ingatlannak azt a részét, amely az alperes illetőségének megfelelt.
Ha ez a tény való – figyelemmel arra is, hogy S. M.-né a tanúvallomása szerint maga sem tartotta az elbirtoklását befejezettnek –, az elbirtoklás szempontjából jelentős tényeket alaposabban fel kellett volna deríteni.
Ezek vizsgálatánál nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni, hogy a bérlő elköltözése időpontjának az elbirtoklás kérdésében csak akkor van döntő jelentősége, ha ez 1965 áprilisa előtt már megtörtént. Ebben az esetben ugyanis S. M.-né elbirtoklása – az egyéb feltételek fennállása esetén – bekövetkezett. Ha viszont a bérlő elköltözése csak az említett időpontot követően történt, ennek egymagában azért nincs ügydöntő jelentősége, mert a Ptk. 187. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel bérlet esetén nemcsak a dolgot ténylegesen hatalmában tartó bérlő, hanem az is birtokosnak minősül, akitől a bérlő a birtokát származtatja. Elsősorban azt kellett volna tehát vizsgálni, hogy a bérlő kinek a ténye folytán került az ingatlanba és távozott el onnan, valamint, hogy a bérlet fennállása alatt ki szedte tőle a bért, és ki gyakorolta vele szemben a bérbeadói jogokat. Ha ezeket S. M.-né és férje gyakorolták, S. M.-né elbirtoklása akkor is megállapítható, ha a bérlő valóban csak 1966-ban távozott el.
Annak eldöntésénél, hogy sajátjaként birtokolta-e S. M.-né és férje az alperes illetőségét, jelentősége vannak a ténynek is, hogy ők fizették-e az egész ingatlan adóját és elvégezték-e az S. M.-né vallomásában említett beruházásokat. Jelentős ebből a szempontból az adófizetés és a beruházások időpontja is tehát az, hogy ezek már 1963 óta folyamatosan történtek-e, vagy pedig csak az 1966. évet követően. Az előbbi esetben ugyanis arra lehet következtetni, hogy S. M.-né és férje részéről az elbirtoklás már 1963-ban megkezdődött, ettől kezdve sajátjukként birtokoltak.
Mindezek tisztázása érdekében S. M.-né újabb kihallgatásával fel kell oldani a vallomása és a fenti tények közötti ellentmondásokat, illetve tisztázni kell a még kellően fel nem derített körülményeket. Ez utóbbi célból el kell rendelni a szükséges egyéb bizonyítást is, így többek között a volt bérlő kihallgatását a bérleti jogviszonyával kapcsolatos tényekre. A perben csak a bizonyítás felvételét követően lehet a jogszabálynak megfelelő döntést hozni. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 308/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás