PK BH 1978/72
PK BH 1978/72
1978.02.01.
Jogszabályba ütközik az a szerződés, amelyet iparjogosítványhoz kötött építőipari munka teljesítésére anélkül köt a vállalkozó, hogy az iparjogosítvánnyal rendelkezne. Az ilyen semmis szerződés alapján a vállalkozót nem vállalkozási díj illeti meg, hanem az elszámolás során a ténylegesen felmerült költségein és bizonyított kiadásain felül csak olyan munkadíjra tarthat igényt, amely a szakmunkás munkakörének és átlag órabérének felel meg [1958. évi 9. sz. tvr. 2. §*, Ptk. 200. § (2) bek., 237. §, 387. §, Ptké. 32. § (1) bek.].
A felperes 1974 márciusában megállapodott az iparjogosítvánnyal nem rendelkező alperessel, hogy családi házának tatarozási munkálatait – az általa adott anyagok felhasználásával – elvégzi. A felperes 1974. május és június hónapokban összesen 29 202 Ft-ot az alperesnek kifizetett.
A felperes 1974 szeptemberében 33 775 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben. Előadta, hogy az alperes hibásan teljesített, így kénytelen a munkát újból elvégeztetni, ezért a vállalkozói díjat az alperestől visszaköveteli.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárás során igazságügyi szakértőt hallgatott meg. Ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 16 394 Ft-ot, annak 1974. július 1-jétől járó évi 5%-os kamatát, továbbá 326 Ft perköltséget 15 nap alatt fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy amennyiben az alperes által elvégzett munkát a kisipari egységárgyűjtemény szerint számolták volna el, az 17 595 Ft-ba került volna. A munkával kapcsolatban azonban 4787 Ft-ra értékelhető hiba jelentkezett, így az alperest 12 808 Ft illette meg. A felvett 29 202 Ft-ból tehát az alperes 16 394 Ft-ot köteles a felperesnek visszafizetni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 387. §-ára alapított döntése helytálló volt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adataiból megállapítható, hogy az alperes iparjogosítványhoz kötött építőipari munka teljesítésére anélkül vállalkozott, hogy iparjogosítvánnyal rendelkezett volna. A felperessel kötött vállalkozási szerződése tehát jogszabályba ütközött, ezért az semmis [a többször módosított 1958. évi 9. számú tvr. 2. §-a, Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése].
Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor a felperes keresetét a vállalkozási szerződésekre irányadó, a Ptk. 387. §-ában szabályozott rendelkezések szerint bírálták el és mellőzték a felek kölcsönös szolgáltatásainak a Ptk. 237. §-a szerint történő elszámolását.
Érvénytelen szerződés esetén ugyanis a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, a bíróság azonban az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza.
Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az ennek következtében esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről, illetőleg az államnak juttatásáról [Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdése].
A perben eljárt bíróságok a szakértő véleményéből indultak ki. A szakértő azonban az alperes által teljesített építési munkálatokat a kisipari egységárgyűjtemény tételei és az ott feltüntetett munkadíjak alapján mérte fel, azzal a módosítással, hogy az alperes javára kisipari hasznot, felvonulási költséget, anyaghiány miatti állásidőt és egyéb – csak a kisiparost megillető költségtényezőket – nem számolt fel.
A szerződés semmissége folytán azonban az alperest nem vállalkozási díj illeti meg, hanem a Ptk. 237. §-ában foglaltakra figyelemmel az elszámolás során a ténylegesen felmerült költségein és bizonyított kiadásain felül csak olyan munkadíjra tarthat igényt, amely a szakmunkás munkakörének és átlag órabérének felel meg.
Az elszámolásnál ezért azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperesnek a munka teljesítésével összefüggésben milyen kiadásai és költségei keletkeztek hány munkaórát dolgozott, és mennyit tenne ki az elvégzett munka után kifizethető szakmunkás-órabér.
A tényleges kiadások között figyelembe kell venni az általános jövedelemadót is, amelyet a kisipari tevékenység után annak is fizetnie kell, aki érvénytelen szerződés alapján jutott jövedelemadó alá eső jövedelemhez.
Téves továbbá az alperes által végzett meg nem felelő munkából adódó kárral kapcsolatos jogi álláspont is.
A vállalkozási szerződés érvénytelensége folytán ugyanis a felperes az alperessel szemben szavatossági igényt nem érvényesíthet, és nem tarthat igényt a szolgáltatás hibáinak kijavítására, illetve minőségi kifogásai alapján hibás teljesítésre alapítottan kártérítési követelést nem támaszthat.
Az alperes munkájának meg nem felelő minősége a szolgáltatások elszámolásánál vehető figyelembe.
Végül a perben eljárt bíróságok az adott esetben indokolatlanul mellőzték az ügyésznek a perről történő értesítését is. A Ptké. 32. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint ugyanis a bíróság köteles az ügyészt értesíteni, ha az iratok vagy a tárgyalás adatai alapján feltehető, hogy szolgáltatásnak (vagyoni előnynek) az állam javára való megítélésére kerül sor. Ez az értesítési kötelezettség – a Legfelsőbb Bíróság 7. számú Irányelvében foglaltak szerint – minden esetben fennáll, amikor a felek közötti jogviszony jellege folytán illetőleg a rendelkezésre álló peradatokra figyelemmel az állam javára marasztalás egyáltalán alkalmazásra kerülhet.
A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyzete egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 303/1977. sz.)
*,
Ezt a jogszabályt az 1977. évi 14. sz. tvr. 25. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az új jogszabály 2. §-ának (1) bekezdése azonban a korábbival azonosan rendelkezik.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás