PK BH 1978/74
PK BH 1978/74
1978.02.01.
Ha vad és gépjármű összeütközése a vadászatra jogosultak vadászterületét egymástól elválasztó úton következett be, a kár megtérítése iránti igény – egyéb feltételek fennállása mellett – az út két oldalán elterülő vadászterületeken vadászatra jogosultak közül bármelyik vagy mindkettő ellen érvényesíthető [1970. évi 28. sz. tvr.; 1961. évi VII. tv. 35. §; 30/1970. (XII. 24.) MÉM sz. r. 15. § (5) bek.].
A felperes személygépkocsijával mintegy 50–60 km/ó sebességgel közlekedett a 3. számú főútvonalon, amikor H. külső területén a menetiránya szerinti bal oldalon egy szarvas ugrott az útra a gépkocsi elé. A felperes fékezése ellenére sem tudta elkerülni az összeütközést, s ennek következtében a szarvasbika kimúlt, a felperes gépkocsija pedig megrongálódott.
A felperes keresetében 16 981 Ft kártérítés fizetésére kérte az alperesek kötelezését – 9760 Ft gépkocsi-javítási költséget, 1841 Ft, a gépkocsi szállításával kapcsolatos kiadást, 5000 Ft általános kártérítést és 380 Ft, a szakértői vélemény beszerzésével felmerült költséget számított fel.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, hivatkozott arra, hogy az ő vadászterületén szarvas nincsen, az állat nyilván a III. r. alperes területéről váltott ki. Utalt arra is, hogy az országút, ahol a káreset történt, az I. és II. r. alperesek vadászterületének közös határa. A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte, mert ún. apróvadas terület a bérleménye. A III. r. alperes viszont arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a 3. sz. főútvonal kérdéses szakasza távol esik a gazdaságának a határaitól.
Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az I. r. alperest, hogy 11 681 Ft kártérítést, ennek kamatát és 2120 Ft perköltséget 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a szarvas az I. r. alperes vadászterületéről ugrott az útra, és így az I. r. alperes felelősségét az 1970. évi 28. sz. tvr.-rel módosított 1961. évi VII. tv. (EVT) 35. §-ában foglaltak alapján állapította meg.
Az összegszerűség tekintetében az 5000 Ft általános kártérítésre vonatkozó részében alaptalannak találta a keresetet.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett s a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az első fokú ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezéssel támadott részét pedig helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az EVT 35. §-ának (1) bekezdése szerint a vadászatra jogosult köteles megtéríteni a szarvas, dám, vaddisznó és muflon által a mezőgazdaságban a mezei nyúl által a gyümölcsösökben okozott kárt, valamint bármely hasznos vad és vaddisznó által a mezőgazdaságon és az erdőgazdaságon kívül okozott kárt.
A (2) bekezdés szerint nem kell megtéríteni azt a kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának a következménye.
A (3) bekezdés szerint pedig a kár megtérítésére az köteles, aki a kártokozó vad vadászatára jogosult, és akinek a vadászterületén a károsodás bekövetkezett, illetőleg vadászterületéről a vad kiváltott.
Az EVT 35. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik, hogy a vadászatra jogosult a vadkár megtérítésére akkor kötelezhető, ha:
a) annak a vadnak a vadászatára jogosult, amelyik a kárt okozta és
b) a károsodás az ő vadászterületén következik be, illetőleg a kárt okozó vad az ő területéről váltott ki.
Ez a rendelkezés minden vadászterületre és minden vadászatra jogosultra vonatkozóan egységes. A nagyvadas és apróvadas vadászterületek szerinti különbségtétel megszűnt, a vadászatra jogosult a vadászterületén általában minden elejthető vadra vadászhat, tehát nagy- és apróvadra egyaránt. A 23/1972. (XII. 2.), a 4/1973. (III. 22.) és a 17/1977. (V. 6.) MÉM számú rendelettel módosított, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM számú rendelet 15. §-ának (5) bekezdése ezt a jogot annyiban korlátozza, hogy a megyei szakigazgatási szerv egyes területeken megtilthatja a szarvas és a dám vadászatát, ha az értékes szarvas- illetőleg dámállomány védelme ezt szükségessé teszi.
Az előadottakból következik, hogy az I–II. r. alperesek felelőssége vonatkozásában csak annak tisztázása után hozható megnyugtató döntés, hogy a vadászterületeikre nézve ilyen tilalom volt-e vagy sem. E tekintetben a megyei szakigazgatási szerv meghallgatása szükséges. Amennyiben ugyanis az lenne megállapítható, hogy az I–II. r. alperes vonatkozásában ilyen tilalom nem állott fenn, és ezek az alperesek a szarvas vadászatára jogosultak voltak, úgy a nevezettek egyetemleges felelősséggel tartoznak a felperesnek az okozott kárért. A káreset ugyanis az alperesek vadászterületét egymástól elválasztó úton következett be, és ilyen esetben a kár megtérítése iránti igény az út két oldalán elterülő vadászterületeken vadászatra jogosultak közül bármelyik vagy mindkettő ellen érvényesíthető. Így a felperes kereseti kérelme folytán nem kerülhetett volna sor az I. r. alperes egyedüli felelősségének a megállapítására.
Amennyiben azonban az új eljárás során az volna megállapítható, hogy az I. és II. r. alperesek vonatkozásában a 30/1970. (XII. 24.) MÉM számú rendelet 15. §-ának (5) bekezdése szerint a szarvas vadászatára tilalom állott fenn, úgy előtérbe kerülhet a III. r. alperes, illetve annak a felelőssége, akinek vadászterületéről a kárt okozó vad kiváltott. Ha ugyanis a tilalom folytán az III. r. alperesek szarvas vadászatára nem voltak jogosultak, a kárt az a vadászatra jogosult szervezet köteles megtéríteni, amelynek vadászterületéről a károkozó szarvas kiváltott.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett, új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 384/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás