PK BH 1978/76
PK BH 1978/76
1978.02.01.
Társbérlet műszaki leválasztásával kapcsolatban a társbérlők között keletkezett vita elbírálása tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság, egyéb lakások esetében pedig a bíróság hatáskörébe tartozik [8650/1948. (VIII. 20.) Korm. sz. r. 14. § (4) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 25. §].
Az alperesek voltak a bérlői 1937-től kezdődően annak a tanácsi bérlakásnak, amely négy szobából, személyzeti szobából, előszobából, konyhából, éléskamrából, fürdőszobából, valamint egyéb mellékhelyiségekből áll. A lakásügyi hatóság az ötvenes években e lakás két szobáját igénybe vette s azt társbérletként utalta ki. A felperes a társbérleti kétszobás lakrésznek 1969 óta a bérlője. A nevezett a társbérleti lakásba lakáscsere-szerződés folytán került.
A felperes kizárólagosan egy utcai és egy udvari szobát, míg az alperesek ugyancsak kizárólagosan két utcai szobát, a személyzeti szobát, valamint az éléskamrát használják, a lakás egyéb helyiségeit a felek közösen használták.
A felperes társbérleti kétszobás lakásában két leányával lakik együtt, az alperesek használatában levő társbérleti lakrészt ugyancsak harmadmagukkal lakják.
A felperes a társbérlet megszüntetése érdekében elhatározta, hogy a lakást műszakilag megosztja. Az elkészített terv alapján az államigazgatási hatóság az építkezéshez az elvi engedélyt megadta.
Az alperesek a lakás műszaki megosztásához nem járultak hozzá. Hivatkoztak idős korukra és betegségükre.
A felperes keresetlevelében a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva azt kérte, hogy a bíróság ítéletével pótolja az alpereseknek az építkezéshez szükséges hozzájáruló nyilatkozatát.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
Az ügyben eljárt bíróságok döntésüket azzal indokolták, hogy az idős alperesek betegek, így „indokoltan tagadták meg a hozzájárulást a hosszabb ideig izgalmakkal és nagyfokú kényelmetlenséggel járó építkezéshez, a nyilatkozat megtagadása ilyen körülmények között nem tekinthető joggal való visszaélésnek”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A 30/1962. (VIII. 14.) Korm. számú rendelettel módosított 8650/1948. (VIII. 20.) Korm. számú rendelet 14. §-ának (4) bekezdése szerint, ha a társbérlők nem tudtak egymás között megállapodni, a társbérlet műszaki leválasztásával kapcsolatos vita tekintetében – az első fokú építésügyi hatóság véleményének figyelembevételével – tanácsi bérlakás esetében az első fokú lakásügyi hatóság, egyéb lakások esetében pedig a bíróság dönt.
A perbeli lakás tanácsi bérlakás. Ezért a fent idézett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a bíróságoknak a felek közötti jogvita érdemi elbírálására nem volt hatásköre. Az elsőfokú bíróság így akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, a másodfokú bíróságnak pedig a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie.
Ha a lakásügyi hatóság határozata a munkálatok elvégzéséhez a hozzájárulást megadja, s az alperesek azt azért sérelmeznék, mert a határozat igénybevételt valósít meg, akkor a lakásügyi hatóság határozata – igénybevétel címén – bírói úton megtámadható. Erre ugyanis az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 25. §-a és az 1957 évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja lehetőséget biztosít.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra – mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezve, a pert megszüntette, egyben a pervesztes felperest – az alperesek javára – eljárási költség megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 285/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás