GK BH 1978/80
GK BH 1978/80
1978.02.01.
Feladással történő teljesítés esetében a fuvareszközök megrakása és térfogatának kellő kihasználása tekintetében elkövetett mulasztás kárkövetkezményei a feladást végző szállítót terhelik [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 4. § (1) bek., 5. §, 48. § (1) bek., a KPM által 673 328/1966. sz. alatt közzétett Vasúti Árudíjszabás II. rész 19. pont; Ptk. 277. § (2) bek.].
A felperes keresetében 44 927 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az a vasúton különféle azbesztcement terméket szállított, de a vagonok megrakásakor nem járt el kellő gondossággal, azokat az adott áruosztálynak megfelelő százalékos mértékig nem töltötte ki, így a szükségesnél nagyobb fuvardíjat kellett fizetnie.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta, hogy a holtfuvardíjként felmerült kárért felelősség terhelné.
Az elsőfokú bíróság az alperest 44 927 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában – szakértői vélemény alapján – megállapította, hogy az alperes térfogatilag és raksúly szempontjából nem használta ki a vagonokat, ezért a többletfuvardíjat kártérítésként köteles a felperesnek megfizetni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés abból a szempontból alapos, hogy az elsőfokú bíróság által eddig megállapított tényállás megnyugtató döntés hozatalához nem elegendő.
Az elsőfokú bíróság által említett szakvélemény szerint a vasút helyesen számította fel a fuvardíjat „B” díjtétellel, mert a küldemények nem érték el a meghatározott százalékos számértéket. Ez a kérdés azonban a felek között tulajdonképpen nem volt vita tárgya, mert a kifizetett fuvardíj összegét mint tényt mindkét fél elfogadta. A perben az a vitás, hogy ki viselje az „A” és a „B” díjtétel közötti különbséget: a felperes mint megrendelő vagy az alperes mint a vagonba rakást végző szállító.
A felperes álláspontja szerint a különbözetet az alperes tartozik megfizetni, mert nem gondoskodott a raksúly, illetve a térfogat leggazdaságosabb kihasználásáról, és mert a térfogat kihasználtságát a vasúttal nem igazoltatta.
Az alperes viszont azzal védekezett, hogy az adott termékekből többet (nagyobb súlyt) a vagonokba nem lehetett berakni, mert az veszélyeztette volna az áru épségét. Hivatkozott a MÁV 1968-ban kiadott 9. sz. kereskedelmi körrendeletére is, amelyből kitűnik, hogy a vasút a térfogat kihasználását nem igazolja akkor, ha a berakott mennyiségnek nem a vagon szoros értelemben vett térfogata, hanem az áruban levő tulajdonságok szabnak határt.
A 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés megkötése és teljesítése során a feleknek kezdeményezően és együttműködve kell eljárniuk, tekintetbe véve a népgazdasági érdeket, a társadalmi tulajdon védelmének és gyarapításának követelményét, továbbá a szükségleteket és a másik fél feladatait. Az 5. § előírja, hogy a szerződő feleknek olyan gondosságot kell kifejteniük, amely szocialista szervezetektől az adott helyzetben általában elvárható. A 48. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki a szállítási szerződést megszegi, kötbér- és kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az szocialista szervezettől az adott helyzetben általában elvárható.
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést.
E rendelkezésekből az következik, hogy az alperesnek a vagonok megrakása során kellő gondosságot kell kifejtenie annak érdekében, hogy a fuvarozás minden szempontból a lehető leggazdaságosabb legyen. Ez a követelmény azonban nem korlátozódik kizárólag a berakott mennyiségre, mert ennek adott esetben határt szab az áru jellege, tulajdonsága stb.
Az alperesnek a különböző követelmények között összhangot kell teremtenie, és ha így jár el, nem tartozik kártérítésként viselni a többletfuvardíjat, mert magatartása az adott helyzetnek megfelelő volt.
Az elsőfokú bíróság az eddigi eljárás során nem vizsgálta, hogy az adott termékből az adott vagonba – figyelembe véve az áru védelmét nyújtó rakodási előírásokat vagy módozatokat – milyen mennyiségű áru volt berakható és ténylegesen mennyit raktak bele. Enélkül pedig a felelősség, illetve fuvarköltségtöbblet viselésének vitája nem bírálható el.
Az újabb eljárás során szakértő közreműködésével minden egyes vagon esetében azt kell megállapítani, hogy a feladott termékből a berakáskor felhasznált típusú vasúti kocsiba az áru épségének megóvását szem előtt tartva, milyen mennyiségű áru lett volna berakható. Ha ez megegyezik a ténylegesen feladott mennyiséggel, úgy az alperes a többletfuvardíjat kártérítésként nem tartozik megfizetni, mert – ha csak egyéb mulasztás nem róható a terhére – az adott helyzetnek megfelelően járt el.
Ha viszont az alperes az optimális mértéknél kevesebbet rakott a vagonba, akkor is csak a ténylegesen berakott és az optimálisan berakható mennyiség közötti különbözetért felelős, kivéve ha kedvezőbb rakodás esetén sem lett volna elérhető a kedvezőbb díjtétel alkalmazása.
A felperes kifogásolta, hogy az alperes a kocsimegrendeléseinél nem fordított kellő gondot arra, hogy a rakodási feladatait összhangba hozza a megfelelő vagontípusokkal. Ha szükséges, a bizonyítást erre a kérdésre is ki lehet terjeszteni, ugyanis az alperes a rendelkezésére álló vagonok közül az adott termékkel azt tartozik megrakni, amelyben a fuvarozás kedvezőbb feltételek mellett történik, illetve erre már a vagon rendelésénél is figyelemmel kell lennie.
Az újabb eljárás adataitól függően meg kell vizsgálni egy-egy tételnél azt is, hogy a szállítási szerződés, illetve a felperes diszpozíciójának esetleges csekély mennyisége nem volt-e eleve okozója holtfuvardíj felszámításának.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 238/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás