GK BH 1978/85
GK BH 1978/85
1978.02.01.
A külkereskedelmi társasági szerződéssel kapcsolatban a külföldi vevőnek fizetett kötbér áthárítása iránt indított perben a bíróságnak – eltérő megállapodás hiányában – a veszteségelosztás szempontjából vizsgálnia kell, hogy a kötbérfizetési kötelezettség keletkezése nincs-e összefüggésben valamelyik fél felróható magatartásával [32/1967. (IX. 23.) Korm. r. 10. § (3) bek., 31. § (1) bek.; 1970. évi 19. tvr. 34. § (2) bek.].
A felek által kötött társasági szerződés azokra az exportcélú külkereskedelmi szerződésekre terjedt ki, amelyeket a felperes az alperessel egyetértésben kötött külföldi vevőkkel.
A felperes mint eladó egy külföldi vevővel komplett földgázszolgáltató létesítmény létrehozására kötött megállapodást. Ennek a szerződésnek a részletes tárgya különböző tervdokumentációk elkészítése, átadása, komplett technológiai felszerelések, szerelési anyagok, tartalék alkatrészek, berendezések szállítása, a helyszíni szerelési munkák elvégzése, a próbaüzem lefolytatása és a földgázszolgáltató létesítménynek a külföldi vevővel kötött szerződésben meghatározott részletekben történő átadása volt.
A felperes az egyes részlétesítmények átadásával késedelembe esett és emiatt a külföldi vevőnek a kamarai választottbíróság ítélete alapján 270 985,85 Rb összegű kötbért fizetett. A felperes felhívta az alperest, hogy a külföldi vevő részére kifizetett kötbért, annak kamatát, valamint a választottbírósági eljárással kapcsolatban felmerült költségeit térítse meg.
Az alperes a felperes követelését nem ismerte el, ezért a felperes az alperes ellen 1 731 082 Ft megfizetése iránt keresetet indított. Ez az összeg a kötbér forintra átszámított összegét és a felperes egyéb költségeit foglalta magában.
A felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperes a külföldi vevővel a földgázszolgáltató létesítmény megvalósítására kötött szerződésben eleve teljesíthetetlen határidőket vállalt. A földgázszolgáltató létesítmény elkészítéséhez importanyagokra és alkatrészekre is szükség volt. Az alperes azonban a külföldi vevővel történt szerződéskötést megelőzően nem győződött meg az anyagok és alkatrészek behozatalának lehetséges határidejéről. Az export teljesítése céljából szükséges anyagok, alkatrészek importálásáról a felperes mint az alperes bizományosa gondoskodott ugyan, az alperes azonban olyan későn adott erre megbízást, hogy a felperesnek már emiatt sem volt módjában az anyagoknak és alkatrészeknek azon határidőkig való behozatala, amelyekre egyébként a földgázszolgáltató létesítmény késedelem nélküli átadása érdekében szükség volt. Az alperes a földgázszolgáltató létesítmény megvalósításánál olyan szolgáltatásokkal is késlekedett, amelyek az importanyagok, alkatrészek behozatalától függetlenül teljesíthetők voltak. A felperest a külföldi vevő részére teljesített kötbérfizetés folytán veszteség érte. A társasági szerződés szerint a felperes és az alperes az ügyletenként külön számlán vezetett elszámolási alap terhére azokat a veszteségeket számolhatja el, amelyekért egyikük sem felelős, illetve amelyeket a belföldi közreműködőre nem lehet áthárítani. A földgázszolgáltató létesítmény késedelmes átadásáért – a fentiek szerint – az alperes a felelős, ezért a felperes a külföldi vevő részére fizetett teljes összegű kötbér megtérítését jogosan követelheti.
Az alperes azzal védekezett, hogy azért esett késedelembe, mert a földgázszolgáltató létesítményhez szükséges anyagok, alkatrészek – elsősorban csőívek, szűrők és szeparátorok, tolózárak, mérőkamrák – importálása elhúzódott. Az anyagok és alkatrészek behozatali késedelmének egyebek között az volt az oka, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium nem engedélyezte az alperes által készített tervekben megjelölt tőkésimportot, ezért csak azt követően tudott megbízást adni a felperesnek importanyagok beszerzésére, hogy a tőkésimport csökkentésének a feltételeiről gondoskodott. Tagadta az alperes, hogy az importkésedelemtől független szolgáltatásokkal is késlekedett.
Az elsőfokú bíróság az alperest 1 731 082 Ft megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban R.) 31. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen követelte az alperestől a külföldi vevő részére megfizetett kötbér megtérítését, mert ez az összeg a bizományi szerződés teljesítésével kapcsolatos költségként merült fel, a megbízó pedig a bizományos ilyen költségeit köteles megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy az alperest 1 154 054 Ft megfizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a pert nem az R. 31. §-a (1) bekezdésének, hanem 10. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával és a társasági szerződés 5,5 pontja alapján kell elbírálni. A felperes követelése ugyanis nem olyan költség, amelyet a megbízó a bizományosnak a bizományi szerződéssel kapcsolatban igazoltan felmerült költségként köteles megfizetni, hanem az exportügyletből eredő veszteség. A társasági szerződés fentebb megjelölt rendelkezése szerint a külkereskedelmi ügylet eredményeiben a felperes 1/3, az alperes 2/3 arányban részesül, ez a megállapodás kiterjed a veszteség viselésére is. Tekintettel arra, hogy a földgázszolgáltató létesítmény az anyagok és alkatrészek behozatali késedelme miatt a külföldi vevővel kötött szerződésben meghatározott határidőig nem volt átadható, az import késedelméért pedig sem a felperes, sem az alperes nem felelős, a külkereskedelmi ügyletből eredő veszteséget a felperesnek és az alperesnek a társasági szerződés értelmében 1/3-2/3 arányban kell viselniük.
A felperes a Legfelsőbb Bíróságnál a 9 507 401 Ft iránt folyamatban volt másik perben a keresetét 2 301 596 Ft-ra és kamatára, továbbá az alperes fizetési késedelme miatt követelt 1 304 995 Ft összegű kamatra szállította le. A felperes annak a megállapítását is kérte, hogy a választottbíróság ítélete szerinti díjtalan kicserélési kötelezettség az alperest terheli.
Az első fokú ítélet az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 2452 Ft-ot és kamatot fizessen meg, a felperes ezt meghaladó pénzkövetelés iránti keresetét elutasította. Egyben megállapította az alperes szavatossági felelősségét, amelyet abban az esetben köteles teljesíteni, ha a külföldi vevő a földgázszolgáltató létesítmény hibás berendezésének a kicserélésére igényt tart. A határozat indokolása szerint az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az a körülmény, hogy a társasági szerződés értelmében a felperes importbizományi szerződés alapján gondoskodik az exportkötelezettség teljesítéséhez szükséges anyagok, alkatrészek behozataláról, nem jelenti azt, hogy az importbizományi ügyletek az exportügylettől elkülönülnek. Ez következik a társasági szerződés jellegéből, mert egyébként a felperes és az alperes között nem társasági szerződés, hanem exportbizományi jogviszony jött volna létre. A felperes felelősségét az sem csökkenti, hogy a társasági szerződés értelmében az importot az alperes esetenként adott megbízása alapján bonyolította le. A külföldi vevővel kötött szerződés teljesítését – bizonyítottan – az importkésedelem akadályozta. Az importkésedelemben a felperes és az alperes egyaránt vétlen, ezért egyik félnek sem róható fel a devizakötbér felmerülése, így az ügyletenként vezetett külön számla terhére a társasági szerződés szerinti megosztást kell alkalmazni. A létesítmény hibás berendezésének kicserélése iránti kereset tárgyában a bíróság azért döntött úgy, hogy az alperes abban az esetben köteles díjmentesen kicserélni a megjelölt hibás berendezést, ha a felperes bizonyítja, hogy erre a külföldi vevő igényt tart, mert az alperes meggyőződött arról, hogy a külföldi vevő nem kívánja a kicserélést.
A Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítéletében az ítéletet helybenhagyta, ennek indokolása szerint a külkereskedelmi szerződést nem az alperes, hanem a felperes kötötte, a felperes tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes a földgázszolgáltató létesítmény átadására eleve irreális határidőket vállalt. Ettől függetlenül a külkereskedelmi szerződésben vállalt kötelezettségekért – így a külföldi vevővel szemben vállalt teljesítési határidőkért – a felperest és az alperest egyaránt felelősség terhelte. A felperes közreműködésével létrejött külkereskedelmi szerződés teljesítésének a kockázatát a felperes és az alperes közösen viseli. A felperes az alperes ellen a külkereskedelmi szerződés megszegése miatt a külföldi vevőnek a választottbíróság ítélete alapján fizetett kötbér áthárítása iránt indított keresetet, ezért a kártérítési kötelezettség alól nem az alperesnek kellett kimentenie magát, hanem a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a földgázszolgáltató létesítmény késedelmes átadásáért az alperes a felelős, a felperes azonban erre vonatkozó bizonyítékokat nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a bizonyítás eredményeként azt, hogy a késedelem oka az importanyagok és alkatrészek behozatalának az elhúzódása volt, amiért sem a felperes, sem az alperes nem tehető felelőssé, így a külkereskedelmi szerződésből eredő veszteséget a társaság tagjai a társasági szerződés szerint viselik. A felperes tévesen állította, hogy az importbizományi szerződésekkel kapcsolatban semmilyen kockázatot sem vállalt, mert azok nem különülnek el a külföldi vevővel kötött kereskedelmi szerződéstől és attól a társasági szerződésben vállalt együttműködési kötelezettség folytán el sem választhatók. Mindezek alapján indokolt, hogy a felperes és az alperes az R. 10. §-ában foglalt szabály, illetőleg a társasági szerződésben foglalt megállapodás szerinti arányban viselje a kötbérfizetés következtében felmerült veszteséget.
Az ítéletek ellen előterjesztett törvényességi óvás alapos.
A felek közötti jogviszonyra az 1970. évi 19. törvényerejű rendelet 34. §-ának (2) bekezdése értelmében az R. 5–12. §-ait kell alkalmazni, mert a társasági szerződést a felek a tvr. hatálybalépése előtt kötötték meg.
Az R. 10. §-ának (3) bekezdése szerint a társasági szerződést kötő felek közötti elszámolásnál figyelmen kívül kell hagyni azokat a kiadásokat és költségeket, amelyek bármelyik fél felróható magatartására vezethetők vissza. Az ilyen kiadásokat és költségeket az a fél köteles megtéríteni, amelyiknek cselekménye vagy mulasztása következtében azok felmerültek. Egyébként ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz a társasági szerződés is.
Az eljárt bíróságok nem tisztázták megnyugtatóan, hogy a külkereskedelmi szerződés késedelmes teljesítése a felperesnek, az alperesnek vagy pedig a belföldi közreműködőknek felróható-e. Ezzel kapcsolatban figyelembe kellett volna venni a felek által a társasági szerződés végrehajtása tárgyában készített ügyviteli szabályzatban foglaltakat is. A szabályzat szerint az alperes köteles arról gondoskodni, hogy a belföldi szerződés feltételei a külkereskedelmi szerződéssel összhangban legyenek. Ennek megfelelően elsődlegesen vizsgálni kellett volna, hogy a külföldi vevővel kötött szerződés az abban meghatározott határidőkre – figyelemmel a belföldi és az importszerződések tartalmára – teljesíthető volt-e.
A külkereskedelmi szerződés melléklete tartalmazza a földgázszolgáltató létesítmény megvalósításának naptári napok szerint meghatározott ütemtervét. Ennek alapulvételével – szükség esetén szakértő igénybevételével – bizonyítást kellett volna lefolytatni arra vonatkozólag, hogy az egyes részteljesítményekkel kapcsolatos tervezési feladatok, adatszolgáltatások, anyagok és alkatrészek beszerzése, a szükséges berendezések legyártása, a helyszíni szerelési munkák az ütemtervben meghatározott idő alatt elvégezhetők-e. Ezzel tisztázható lett volna ugyanis, hogy az alperes a szerződés megkötését megelőzően gondosan felmérte-e a külföldi féllel szemben fennálló kötelezettségének szerződésszerű teljesítéséhez szükséges feltételek fennállását.
Annak a megállapítása esetén, hogy az alperes reális határidőket vállalt, illetve hogy a felperes ilyen alapon kötötte-e meg a külkereskedelmi szerződést a továbbiakban azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperes a külkereskedelmi szerződéssel összhangban álló tartalommal kötött-e belföldi szerződéseket illetve, hogy az említett összhang hiánya a terhére róható-e. A felperes által az iratokhoz csatolt 3/14 kimutatás szerint az alperes a létesítményhez szükséges importanyagok, alkatrészek behozatalára a felperesnek adott megbízásokat számos esetben ismételten módosította, illetve egyes esetekben az importmegbízást a külföldi szerződés megkötését követően csak hosszabb idő elteltével adta meg a felperesnek. A fent említett kimutatás adatai szerint az alperes a csőívek behozatalára 1972. november 27-től 1973. május 19-ig terjedő időszakban adott megbízást a felperesnek, a szűrők és szeparátorok importjára vonatkozó megbízást 1972. november 16. és 1973 májusáig terjedő időszakban küldte el a felperesnek, az egyéb importanyag és alkatrész behozatalára vonatkozó megbízásait pedig ismételten módosította. A földgázszolgáltató létesítményhez szükséges anyagok, alkatrészek importjára vonatkozó megbízás tekintetében igen lényeges körülmény az is, hogy a már említett ügyviteli szabályzat szerint a külkereskedelmi szerződés létrehozása érdekében az alperes volt köteles részletes ajánlati terveket készíteni, amelyeknek mindazokat az adatokat és feltételeket tartalmazniuk kellett, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a felperes a külföldi vevőnek ajánlatot tehessen.
Nincs megfelelően tisztázva az sem, hogy az alperes belföldi közreműködői részéről történt-e olyan mulasztás, amelyért az alperes felelőssé tehető, továbbá, hogy a felperes az importszerződések megkötése során – az általa kötött exportszerződés feltételeinek ismeretében – kellő gondossággal járt-e el.
A választottbíróság ítélete szerint a felperes köteles díjtalanul kicserélni a létesítmény meghatározott berendezéseit, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a felperessel szemben fennálló szavatossági kötelezettsége teljesítését nem köthette volna feltételhez.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a törvényességi óvással érintett ítéleteket a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságokat az egymással összefüggő két perben a közölt irányelvek figyelembevételével új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban célszerű a Pp. 382. §-a (2) bekezdésének alkalmazása. (Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 31 451/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás