GK BH 1978/86
GK BH 1978/86
1978.02.01.
Az árképzés módszereire és irányelveire vonatkozó előírások és elvek megsértésének minősül és a nyereség mértékétől függetlenül is gazdasági bírság kiszabásának alapja lehet az áraknak árvetés készítése vagy közgazdasági megalapozottság nélküli emelése [20/1973. (VI. 23.) MT rendelet 2. §; 1022/1973. (VI. 27.) MT határozat II/4. és II/5. pontok; 68 130/1967. (KGK 31.) KGM-ÁH sz. ut. 8. § (2) bek.].
Az eljárás alá vont vállalat 1966 óta foglalkozik búvárszivattyúk egyes típusainak felújításával, javításával. Ezt a tevékenységi kört jogelődjétől vette át. Ez utóbbi a javítási munkákat az érintett főalkatrészekhez igazodóan kategóriákba sorolta és az egyes kategóriákba tartozó javításra vonatkozóan átalányszerű árat állapított meg.
Az eljárás alá vont vállalat a búvárszivattyúk javítási profiljának átvételekor nem készített árvetést, hanem a jogelődje által kialakított kategóriaárakat alkalmazta. Ezeket az árakat utóbb 1975. január 1-jei hatállyal 25%-kal felemelte, de az áremelést vállalati számításokkal nem igazolta, nem indokolta. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága által végzett árvizsgálat szerint a vállalat költségráfordításainak alakulása az áremelést nem indokolta, sőt a tényleges költségek az 1973–1975. években csökkentek is. Az áremelés folytán az árak az indokolt haszon mértékét meghaladó nyereséget tartalmazták, amely az 1974. évi 38,41%-kal szemben 1975-ben 60,17%, 1976. első felében pedig 53,70% volt. Ez a nyereség a vállalati átlagnyereségét lényegesen meghaladta. Az árak 25%-os emelése az eljárás alá vont vállalat számára az 1975. évben 4 910 072 Ft, az 1976. év első három negyedében pedig 3 673 705 Ft, összesen 8 583 777 Ft jogtalan vagyoni előnyt jelentett.
Az indítvány második része szerint az eljárás alá vont vállalat a megrendelések elfogadásakor a szivattyúkat rendszeresen magasabb kategóriába sorolta és így magasabb árat határozott meg, mint amit a tényleges költségek szükségessé tettek. A javítás során nem használta fel a számításba vett anyagokat és alkatrészeket, azoknak beépítése részben elmaradt, vagy megjavított alkatrészeket épített be.
Az indítvány a bírságalapot az eljárás alá vont vállalat által az áremeléssel elért 8 583 797 Ft-ban és a kedvezőbb kategóriába sorolással, illetve a kategóriákban kalkuláltnál alacsonyabb értékű alkatrész felhasználásával többletnyereségként elért 631 644 Ft-ban határozta meg. Az indítványozó a tárgyaláson az indítványát módosította és a bírságalap összegét a 25%-os áremelés útján 1976 negyedik negyedében elért jogtalan előny összegével felemelte, ezáltal a bírságalap 10 415 421 Ft-ra módosult.
Az eljárás alá vont vállalat az indítvány elutasítását kérte és védekezésében előadta, hogy
1. a profilátadás során az volt az irányadó szempont, hogy a vállalat ugyanazokon az árakon végezze a javítást, mint amelyeket a jogelődje alakított ki és alkalmazott. Ennek az volt a célja, hogy azonos tevékenységre ne legyenek érvényben egymástól eltérő árak és így a javításokat végző két vállalat ne folytasson egymással „tisztességtelen” versenyt. Ezért nem lett volna indokolt és nem is volt szükséges, hogy új árvetéseket készítsen;
2. a búvárszivattyúk felújítása, illetve javítása műszaki-technológiai szempontból egyedi jellegű szolgáltatás és így ezekre a munkákra az irányadó árjogszabály értelmében nem is kellett árvetéseket készítenie;
3. az áremelés célja nyereségdifferenciálás volt. Jelentős gazdasági érdekből ugyanis az 1975. év folyamán megkezdte gödörásó szőlőművelő gépeknek export céljára történő gyártását. Az új termék árát azonban a külkereskedelmi feltételek korlátozták úgy, hogy azok ára csak 1% nyereséget tett lehetővé. Az exporttermék gyártásához fontos érdekek fűződtek, a vállalat nyereségdifferenciálással kívánta a tervezett és szokásos nyereségét elérni, ennek érdekében felemelte a szivattyúk javítási árait;
4. az indítvány alapjául szolgáló árvizsgálat az indokolatlan haszon mértékét az 1975. és 1976. évben elvégzett felújításoknak és javításoknak kategóriák szerinti darabszáma, továbbá a kategóriák szerinti egységár 25%-os emelése összegének szorzata alapján határozta meg. Az eljárás alá vont vállalat vitatta e számítási mód helyességét;
5. méltánytalan, hogy mint jogutód viselje a jogelőd cselekményeinek jogkövetkezményeit. A jogelődnél az illetékes szervek a szóban levő tevékenységet korábban nem kifogásolták.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont vállalatot 10 500 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. A bíróság az ítéletét a következőkkel indokolta.
A 20/1973. (VII. 25.) MT rendelet 2. §-ának a) pontja szerint gazdasági bírságot kell kiszabni, ha a vállalat jogszabályba vagy hatósági rendelkezésbe ütköző, illetve a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon jelentős anyagi előnyre tesz szert, különösen, ha árdrágítással, tisztességtelen haszonszerzéssel jut jelentős anyagi előnyhöz. Az 1022/1973. (VI. 27.) MT határozat II. részének 5. pontja értelmében tisztességtelen hasznot eredményezhet az árképzés akkor, ha az ár az indokolt haszon mértékét meghaladó nyereséget tartalmaz olyan módon, hogy az árat a szolgáltatás értékét jóval meghaladó mértékben, aránytalanul magasan állapították meg, vagy ilyen árat érvényesítenek; ez történhet a meglévő ár emelése útján is. A Bírósági Határozatok 1974. évi 8. számában közölt BH1974/8. sz. 221. sorszámú ítéletben kifejeződött gyakorlat értelmében szabad árforma esetén árvetés nélkül kialakított áron való értékesítéssel elért jelentős vagyoni előny is megalapozza a gazdasági bírság kiszabását.
Az eljárás alá vont vállalat a jogelődjétől átvett szivattyúfelújítási munkák korábbi ármeghatározási módszerét és árait alkalmazta anélkül, hogy a saját viszonyai alapján árvetést készített volna. Az 1974. évben az átvett felújítási munkáknál 38,41% nyeresége volt. A vállalat ezeket a felújítási árakat árvetés készítése nélkül 1975. január 1-jétől azzal a szándékkal emelte fel 25%-kal, hogy a nyereségnek az árakhoz viszonyított aránya tovább növekedjék. A bíróság megállapította, hogy az 1975. és 1976. években elért nyereség mérve nem indokolt, az meg nem engedett haszonnak minősül. A vállalat áremeléssel ért el olyan hasznot, amellyel jogszabályba ütköző, a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes módon jelentős anyagi előnyre tett szert, ezért a bíróság a bírság alapját az áremelésből folyó indokolatlan haszon mértékével azonosan 9 783 777 Ft-ban határozta meg.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont vállalat védekezésével kapcsolatban kifejtette, hogy a 1. alatti védekezés azért nem volt elfogadható, mert a 68 130/1967. (KGK 31.) KGM–ÁH sz. együttes utasítás 8. §-a értelmében már a profil átvételével egy időben árvetést kellett volna készítenie. Ugyancsak fennállt a vállalatnak ez a kötelezettsége akkor, amikor az árakat felemelte. Az a körülmény, hogy a profilt átadó vállalat által alkalmazott áron számlázott és ezáltal a vállalatok közötti versenyt kiküszöbölte, nem fogadható el sem az árvetések elmulasztásának a kimentésére, sem az áremelést követő indokolatlan mérvű nyereség igazolására.
A 2. alatti védekezés sem volt elfogadható, mert a szóban levő tevékenység nem sorolható a 68 130/1968. (KGK 31.) KGM–ÁH sz. együttes utasítás 8. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés alá, amely szerint nem kötelező árvetés készítése a tipikusan egyedi jellegű szolgáltatásoknál. Az eljárásban említett felújítások és javítások egyedi jellegét az is kizárja, hogy a munkákat az ármeghatározás szempontjából a profilt átadó és az eljárás alá vont vállalat is kategóriákba sorolta.
Az 1022/1973. (VI. 27.) MT határozat II. részének 7. pontja nyereségdifferenciálási szándékkal lehetőséget ad ugyan áremelésre, viszont ennek előfeltétele a nyereségdifferenciálás előzetes megtervezése. A vállalat azonban ilyen tervet nem készített. Az a körülmény, hogy az áremelés eredményét a tervkészítés során figyelembe vették, nem tekinthető a nyereségdifferenciálás előzetes megtervezésének és nem alkalmas az áremelés indokoltságának bizonyítására sem. Ezért a bíróság a nyereségdifferenciálásra vonatkozó 3. alatti védekezést sem fogadta el, a 4. alatti védekezés kapcsán pedig az indítványozó számítási módszerét helyesnek fogadta el.
A bíróság a kiszabásra került gazdasági bírság összegének meghatározásánál figyelembe vette azt, hogy az eljárás alá vont vállalat a gazdasági követelményeknek kívánt eleget tenni azzal, hogy a búvárszivattyúk felújítási profiljának egy részét átvette, továbbá, hogy jelentős gazdasági érdeket szolgált azzal, hogy a gödörásó szőlőművelő gépek export céljára történő gyártását a kedvezőtlen jövedelmezőség mellett is vállalta. Mindezek folytán a bíróság a gazdasági bírságot az általa megállapított bírságalapnak csak mintegy 10%-ával felemelt összegben szabta ki.
Az ítélet ellen az eljárás alá vont vállalat fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az említett minisztertanácsi határozat II/4/k pontja szerint a nyereség mértékétől függetlenül is tisztességtelen a haszon, ha „a gazdálkodó szervezet árkialakítása az árképzés módszerére vonatkozó előírásokat, illetve irányelveket sérti”. Az eljárás alá vont vállalat – az elsőfokú bíróság helytálló, a jogszabályok helyes értelmezésével megindokolt megállapítása szerint – az árait árvetések készítése és közgazdasági megalapozottság nélkül emelte 25%-kal, megsértve ezzel az árképzési előírásokat és irányelveket. Ez pedig a gazdasági bírság kiszabásának alapjául szolgáló magatartás, az elsőfokú bíróság tehát jogszabálysértés nélkül szabott ki a vállalatra gazdasági bírságot.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárás alá vont vállalat által a méltányosság körében felhozott körülményeket nem találta olyanoknak, amelyek a gazdasági bírság összegének az elsőfokú bíróság által alkalmazott mértéken túlmenő csökkentéséhez elegendő alapot nyújtottak volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 411/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás