BK BH 1978/9
BK BH 1978/9
1978.01.01.
I. A kedvezményes áron kiszolgáltatható tejutalvány vagyoni értéket testesít meg; ilyen esetben a lopási értéket az utalványra kiadható tejmennyiség fogyasztói és kedvezményes ára közötti különbözetet fejezi ki [1961. évi V. törvény (Btk.) 291. § (1) bek., BK 478. sz.].
II. A bűnsegéd esetében a lopásnak különösen nagy érték szerinti minősítésére nem kerülhet sor, ha tudata nem fogta át, hogy a tettesek – az alkalomszerű helyzet kihasználásával – 500 000 forintot meghaladó értéket tulajdonítanak el [1961. évi V. törvény (Btk.) 14. § (2) bek., 296. § (4) bek. a) pont].
A megyei bíróság ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, visszaesőként és különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás bűntettében állapította meg, s ezért őt halmazati büntetésként – börtönben végrehajtandó – 2 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és vagyona 1000 forint értékű részének elkobzására ítélte;
A II. r. vádlott bűnösségét visszaesőként elkövetett lopás bűntettében, valamint bűnsegédként, visszaesőként és különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás bűntettében állapította meg s ezért őt halmazati büntetésként – szigorított börtönben végrehajtandó – 3 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 3 évi eltiltásra és vagyona 2000 forint értékű részének elkobzására ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható;
A III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként és visszaesőként elkövetett lopás bűntettében, valamint visszaesőként és különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás bűntettében állapította meg s ezért halmazati büntetésként – fegyházban végrehajtandó – 5 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és vagyona 3000 forint értékű részének elkobzására ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható;
végül a IV. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként és visszaesőként elkövetett lopás bűntettében és különösen nagy érték tekintetében elkövetett lopás bűntettében állapította meg s ezért halmazati büntetésként – börtönben végrehajtandó – 2 évi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és vagyona 1000 forint értékű részének elkobzására ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vidéken lakó, s egymással rokoni kapcsolatban álló vádlottak – akik közül az II. r. és III. r. vádlottakat vagyon elleni bűncselekmények miatt korábban már szabadságvesztésre ítélték – megbeszélték, hogy a terhes és szoptatós anyák, valamint 6 éven aluli gyermekek részére magas zsírtartalmú tej kedvezményes áron való kiszolgáltatására jogosító tejutalványokat szereznek, és azokat értékesítik.
A szóban forgó utalvány alapján a tejet az élelmiszerüzletek literenként 1,50 forintos áron adják ki, egy évre 182,5 liter tej kiszolgáltatására van mód, a jelentős állami ártámogatás folytán pedig az utalványra kiadott és az anélkül vásárolható tej árkülönbözete évente 675,25 forintot tesz ki (literenként 3,70 forint).
A vádlottak a IV. r. vádlott gépkocsijával Budapestre jöttek. Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak bementek a kerületi tanács kereskedelmi osztályának irodájába és a tanácsi dolgozó figyelmét elvonva, a II. r. vádlott 20 db tejutalványtömböt vett magához, melynél a fogyasztói ár és a kedvezményes ár különbözete 13 505 forintot tett ki. A vádlottak az eltulajdonított utalványokat később 3000 forintért értékesítették s ezen az összegen osztozkodtak.
Néhány héttel később a vádlottak újból a IV. r. vádlott által vezetett gépkocsival az egyik vidéki városba utaztak. Az itteni városi tanács illetékes osztályán észlelték, hogy a tejutalványok egy zsineggel átkötött kartondobozban vannak elhelyezve. Ezért az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak szereztek egy ilyen méretű és küllemű kartondobozt, azt átkötötték ugyanolyan zsineggel, mint amelyet a tanácsnál láttak s úgy beszélték meg, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak elvonják a tanácsi dolgozó figyelmét, miközben a III. r. vádlott azt kicseréli. Ennek megfelelően sikerült a III. r. vádlottnak elvenni és kicserélni a tejutalványtömböket tartalmazó dobozt, majd a vádlottak mindannyian igyekeztek a helyszínt elhagyni. A tanácsi dolgozó észrevette a lopást és üldözőbe vette a dobozzal távozó III. r. vádlottat, aki a menekülés során eldobta magától az eltulajdonított tárgyat. Az elvett dobozban levő tejutalványokra kiadható tejmennyiség fogyasztói és kedvezményes ára közötti különbözet: 694 749 forint.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján okszerűen vont jogi következtetést a vádlottak bűnösségére.
I. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság az I., a II. r. és a III. r. vádlottak cselekményeinek jogi minősítése kérdésében is.
A bizonyítékok értékelésén alapult az a megállapítás, hogy az egymással részben rokoni, részben közeli ismeretségi viszonyban álló vádlottaknak határozott tudomásuk volt arról, hogy a III. r. vádlott vagyon elleni bűncselekmény miatt volt korábban szabadságvesztés-büntetésre ítélve, így a Btk. 15. §-ára figyelemmel a lopási cselekményeknek visszaesőként értékelése törvényes.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az ügyészi állásponttal, hogy az említett vádlottak mindkét lopási cselekménynek a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesei voltak.
A társtettesség megállapításának az a feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésében közös akarat-elhatározással részt vevő személyek valamennyien tényállási elemet valósítsanak meg. A Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző lopás bűntettének elkövetési tevékenysége az idegen dolog elvétele. A kerületi tanácsnál végrehajtott cselekménynél a II. r. vádlott, míg a városi tanácsnál végrehajtott cselekménynél a III. r. vádlott volt az, aki az elvételt véghezvitte, míg az elvételben tevékenyen részt nem vevő másik két vádlott-társ fizikai bűnsegédi tevékenységet fejtett ki.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság az említett vádlottak elkövetői minőségének a meghatározásánál.
Alaptalan az a védelmi érvelés, hogy a szóban forgó tejutalványok nem lehetnek a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopás elkövetésének tárgyai, mivel azok legfeljebb a nyomdai előállítással kapcsolatban felmerült nyomtatványértéket képviselnek.
Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 478. számú állásfoglalása, alapján kialakult ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a lopás elkövetési tárgya nemcsak közvetlen vagyoni értéket képviselő dolog, hanem olyan tárgy is lehet, amelynek nincs pénzben kifejezhető értéke, azonban vagyoni értéket testesít meg.
A vádlottak által eltulajdonított tejutalványok ugyancsak értéket megtestesítő dolgok, az ezzel rendelkező számára ugyanis biztosítják annak lehetőségét, hogy kedvezményes áron, jó minőségű tejhez hozzájuthasson. Az a körülmény, hogy a jogosulatlan megszerző részéről az utalvány beváltása csak az azt kiszolgáltató bolt felületes eljárása esetén biztosított – nevezetesen, ha elmulasztják a borítólap lebélyegzésének vizsgálatát –, semmiben sem érinti a jogtalanul megszerzett utalványnak lopásként minősítését. Amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította, a tejutalványok felhasználásának gyakorlatilag egyetlen feltétele: az utalvány szelvényének a tárgyhónapot megelőzően az élelmiszerbolt bélyegzőjével történő ellátása volt. A vádlottak egyébként tisztában voltak azzal, hogy a tejutalványok vagyoni értéket testesítenek meg, hiszen a lopási cselekmények indítóoka kizárólag az volt, hogy a tejutalványok értékesítése útján jogtalan vagyoni haszonra tegyenek szert.
Helyesen foglalt tehát állást az elsőfokú bíróság, amikor elvetette a védelemnek azt az indítványát, hogy a tejutalványok előállításával kapcsolatban felmerült nyomtatványértéket derítse fel a bíróság és ezt tekintse irányadó értéknek.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a Btk. 223. §-ában meghatározott okirattal visszaélés bűncselekményének megállapítására kizárólag akkor kerülhetett volna sor, ha a tejutalványok megszerzése nem eltulajdonítási, hanem egyéb okból történt volna. Minthogy azonban a vádlottak szándéka a tejutalványok jogtalan eltulajdonítására irányult, a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntett megállapításának volt helye.
Téves a védelemnek az az álláspontja is, hogy a lopás bűntettének megállapítását az is kizárttá teszi, hogy a cselekmény nem okozott kárt a társadalmi tulajdonban.
A lopásnak nem tényállási eleme a kár bekövetkezése, az a körülmény tehát, hogy a városi tanácsnál elkövetett cselekmény esetében nem keletkezett a társadalmi tulajdonban kár, jóllehet a lopási cselekmény – mint arra az elsőfokú bíróság ítéletében ugyancsak helyesen utalt – befejezett bűntett, a bűnösség megállapítását nem zárja ki.
Tévesen hivatkozott arra a védelem az I. r., a II. r. és III. r. vádlottak esetében, hogy a városi tanácsnál elkövetett lopás esetében a különösen nagy érték szerinti minősítés megállapítására nem kerülhet sor, mert a vádlottak tudata az elkövetés alkalmával nem fogta át azt, hogy a tanácsi tisztviselő által a kartondobozban tárolt tejutalványok ilyen magas értéket képviselnek.
Az irányadó tényállás szerint a vádlottak korábban a kerületi tanácsnál 20 db tejutalványtömböt tulajdonítottak el, amely 13 505 forint értéket képviselt. Amikor a vádlottak a városi tanács illetékes osztályán észlelték, hogy egy nagyobb méretű kartondobozban vannak elhelyezve a tejutalványok, elhatározták, hogy a kartondoboz teljes tartalmát eltulajdonítják s ennek érdekében alkalmazták azt a fondorlatos megoldást, hogy az egyik cipőboltban egy hasonló küllemű és terjedelmű kartondobozt szereztek azzal a célzattal, hogy azt kicserélik a tejutalványokat tartalmazó dobozzal. Ilyen körülmények között a bűncselekmény elkövetésénél tettesként cselekvő III. r. vádlott, valamint az elkövetésnél jelen volt s ahhoz tevékenyen segítséget nyújtó I. r. és II. r. vádlottak tudata átfogta azt, hogy a doboz nagy értékű tejutalványt tartalmaz s bár pontosan nem mérhették fel annak összegszerűségét, az 500 000 forintot meghaladó értékre nézve a büntetőjogi felelősségüket meg kellett állapítani.
Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak esetében a visszaesőként elkövetett lopási cselekményt – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság XXXIII. számú Büntető Elvi Döntésében foglaltakra – különösen nagy érték szerint is minősítette. A vádlottak által elkövetett cselekmény minősítése annyiban igényelt pontosabb megjelölést, hogy ez a lopás a Btk. 296. §-a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősül.
II. Téves viszont a IV. r. vádlott esetében a bűnsegédként, visszaesőként elkövetett lopásnak különösen nagy érték szerinti minősítése. Az irányadó tényállás szerint korábban a IV. r. vádlott a vádlott-társai által a kerületi tanácsnál elkövetett tejutalványlopás 600 forint juttatásban részesült, a tejutalvány értékesítéséből származó pénzből. A városi tanácsnál elkövetett lopási cselekmény végrehajtása során a vádlott szerepe az volt, hogy a vádlott-társait gépkocsival a vidéki városba szállította. A vádlott nem ment be abba az épületbe, ahol a tejutalványokat tárolták s nem is látta azt a kartondobozt, amelyben elhelyezett utalványok jogtalan megszerzésére irányult társainak a szándéka. Ez a vádlott tehát abban a tudatban nyújtott segítséget társainak a lopási bűncselekmény elkövetéséhez, hogy újból – mint a korábbi esetben is – 500 forintot meghaladó, de 50 000 forintot meg nem haladó értékű tejutalvány eltulajdonítására irányul azok szándéka.
Minthogy a IV. r. vádlott tudata nem foghatta át azt, hogy társai a távollétében eredeti szándékuktól eltérően olyan nagy értékű dolog eltulajdonítását határozták el, amely értékénél fogva a különösen nagy érték szerinti minősítés alá esik, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a IV. r. vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó részét megváltoztatta és a szóban forgó lopási cselekményt a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének d/1. pontja szerint minősülő bűnsegédként és visszaesőként elkövetett lopás bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak esetében helyesen mérte fel a cselekmény tárgyi súlyát, valamint a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokát és általában helyesen sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket is, végül azokat megfelelően értékelte. A Legfelsőbb Bíróság a bűnösségi körülményeket csupán annyiban helyesbítette, illetőleg egészítette ki, hogy nem a kár megtérülése enyhítő, hanem az, hogy a vidéken elkövetett lopási cselekményből kár nem származott, ugyanakkor súlyosító körülmény a lopási cselekményiek kitervelt, fondorlatos véghezvitele.
A bűnösségi körülmények ilyen változása mellett is úgy találta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az említett vádlottakra kiszabott fő- és mellékbüntetések arányban állnak a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösség fokával s alkalmasak a büntetés céljainak valóra váltására. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletének az említett vádlottakat érintő rendelkezését a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a III. r. vádlottra kiszabott szabadságvesztés kiszabása a Btk. 68. §-a (2) bekezdése a) pontjának felhívása alapján történt. (Legf. Bír. Bf. IV. 940/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás