MK BH 1978/94
MK BH 1978/94
1978.02.01.
Megbízási jogviszony alapján munkában töltött időt legkorábban 1963. június 1-jétől és csak egykorú okirati bizonyíték alapján lehet nyugdíjra jogosító szolgálati időként figyelembe venni [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 103. §].
Az alperes társadalombiztosítási szerv a felperes részére az 1975. évi II. törvény alapján öregségi nyugdíjat állapított meg.
A felperes a nyugdíjigénye tárgyában hozott másodfokú határozat ellen keresettel fordult a bírósághoz és kérte szolgálati időként figyelembe venni az N. H. munkáltatónál 1934. november 21-től 1939. január 1-jéig tartott munkaviszonyának időtartamát.
A járásbíróság az ítéletének indokaiban az általa lefolytatott bizonyítás adatai alapján tényként állapította meg, hogy a felperes az általa megjelölt időtartamban az N. H. munkáltatónál dolgozott. A munkaviszonya nem időszakos jellegű, hanem állandó volt. A munkáltató szerződést kötött vele, és havi munkabérben részesült. A felperes „minden nap dolgozott”, a munkáltatója részére fát vásárolt fel. Az ekként megállapított tényállásra tekintettel a járásbíróság az ítéletében elrendelte az 1934. december 1-jétől 1939. január 1-jéig eltelt időnek mint „folyamatos munkaviszonyban töltött idő”-nek a felperes nyugdíjra jogosító szolgálati idejébe való beszámítását.
A megyei bíróság az ítéletével a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság – eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától – a per adatai alapján azt állapította meg, hogy a felperes a szóban levő időben megbízás alapján végzett rendszeresen és személyesen munkát. Minthogy az ilyen jellegű jogviszony keretében munkában töltött idő az 1975. évi. II. törvény 54. §-a (1) bekezdésének f) pontjában, valamint a törvény végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 100. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében szolgálati időnek számít, helyesnek találta a járásbíróság ítéleti döntését, amelyben elrendelte ennek az időnek a felperes szolgálati idejébe való beszámítását.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes – a per adatai szerint – a bíróságok által szolgálati időként figyelembe vett időben az N. H. z.-i fiókjától kapott megbízás alapján Z.-en és a környező községekben fakitermelést végeztetett és a kitermelt fát a részére e célból havonta folyósított ellátmányból a megbízójának felvásárolta, egyben gondoskodott a felvásárolt áruk elszállításáról. Megbízójával havonta egyszer számolt el, akkor kapta meg a munkájáért járó díjazást is.
A felperes az előzőekben részletezett tevékenységét a munkaviszonyra (szolgálati jogviszonyra) jellemző kötöttségektől mentesen, a megbízója érdekeinek szem előtt tartásával a saját elgondolásai, kezdeményezései alapján végezte. Mindezekre figyelemmel helytálló a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felperes a szóban levő tevékenységét nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony alapján végezte. Ez utóbbi mellett szól az előzőekben kifejtetteken túlmenően az a körülmény is, hogy a felperest a több mint négy évig tartott tevékenységének ideje alatt – az alperes őrzésében levő egykorú, a felperes biztosítási idejére vonatkozó várományi lap adatai szerint – nem jelentették be biztosításra, márpedig ha munkaviszonyban állott volna, akkor be kellett volna őt jelenteni.
Tévedett azonban a megyei bíróság akkor, amikor úgy találta, hogy a felperes szóban levő ideje szolgálati időként vehető számításba.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 103. §-ának rendelkezése szerint a rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján munkában töltött időt legkorábban 1963. június 1-jétől lehet – egykorú okirati bizonyíték alapján – szolgálati időként figyelembe venni. A felperes a beszámítani kért, a kifejtettek szerint megbízási jogviszonyon alapuló tevékenységét 1963. június 1. előtt végezte, következésképpen az idézett jogszabály értelmében annak időtartamát szolgálati időként még abban az esetben sem lehetne figyelembe venni, ha azt a felperes nem csupán tanúvallomásokkal, hanem okirattal igazolta volna.
Az eljárt bíróságok ítéletei tehát, amelyekben a felperes 1934. december 1-jétől 1939. január 1-jéig rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló megbízásos jogviszony alapján munkában töltött idejét szolgálati időként vették figyelembe, törvénysértőek. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 208/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás