MK BH 1978/97
MK BH 1978/97
1978.02.01.
Ha vitás, hogy a felek között munkaviszony vagy polgári jogi jogviszony jött létre, illetve állt fenn, a munkaügyi bíróságnak a kérdéses jogviszony jellegét bizonyítás lefolytatásával kell tisztáznia és a munkaviszony fennállására alapított kereseti kérelem tárgyában érdemben kell döntenie [Pp. 45. § (2) bek.].
A felperes – előadása szerint – 1964 novemberében szóbeli szerződéssel munkaviszonyt létesített az alperessel. A megállapodás alapján lakásának udvarán jutalék ellenében a termelőszövetkezet által rendelkezésére bocsátott gyümölcsöt árusította.
Az alperes 1966 októberében elárusító működési engedélyt váltott ki, amelynek területi hatálya a felperes lakására terjedt ki.
Ezt követően a felperes már nemcsak gyümölcsöt, hanem – szintén tiszta jutalékos rendszerben – zöldségféleségeket, illetőleg primőr árut is értékesített.
A felperes az alperes felhívására 1969 januárjában átadta a munkakönyvét. Az alperes a felperes elárusítóként történő foglalkoztatását első ízben 1968. augusztus 1. napjával jelentette be az illetékes társadalombiztosítási szervnek.
A felperes 1968. augusztus 28. napján kiállított egészségügyi könyve a felperes foglalkozását termelőszövetkezeti alkalmazottként, beosztását zöldség-gyümölcs elárusítóként jelölte meg.
Az alperes 1975. év augusztusáig folyamatosan látta el áruval a felperes elárusítóhelyét, majd augusztus végén leltározást végeztetett, 1975 szeptemberének elején pedig elszámoltatta a felperest.
Az alperes 1975 novemberében megküldte a felperesnek a munkakönyvét, aki azonban ezt akkor nem vette át, mert abba munkaviszonyának kezdő időpontjaként 1964. év helyett 1969. június 1. napját jegyezték be.
A felperes ezt követően az alperes elnökéhez fordult, aki a levelében közölte a felperessel, hogy munkaviszonyát 1966. évre visszamenően elismerik és a társadalombiztosítási bejelentést ennek megfelelően helyesbítik. Az alperes elnökének álláspontja szerint a felperesnek el kellett volna fogadnia munkaviszonyának szóbeli felmondását, mivel maga az árusításra vonatkozó megállapodás is szóban történt. Egyúttal tájékoztatta a felperest arról, hogy az 1975. évre járó részszabadságát a termelőszövetkezet elszámolja.
A felperes időközben, 1975. november 18. napján panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz és abban munkaviszonyának 1964-től való elismerését, ehhez képest a munkakönyvi bejegyzés módosítását, fizetett szabadságának rendezését, illetőleg kiesett munkaidejére kártérítés megítélését kérte.
A szövetkezeti döntőbizottsági tárgyaláson előadta azt is, hogy mivel a termelőszövetkezet a tárgyalás időpontjáig, vagyis 1976. június 25. napjáig még nem mondta fel hivatalosan a munkaviszonyát, a munkaviszony megszűnését a felmondással egyidejűleg jegyezzék be a munkakönyvébe.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a panasznak részben helyt adott és a felperes munkaviszonyának kezdetét 1966. október 31. napjában megszűnését pedig 1975. november 15. napjában állapította meg.
A felperes kártérítési követélését teljesen, a szabadságmegváltás iránti igényét pedig részben alaptalannak találta, és csak az 1975. évre járó szabadság megváltását rendelte el. Intézkedett ellenben a felperes javára két hét felmondási illetmény megfizetése iránt.
A határozat ellen – a panaszát elutasító rendelkezések megváltoztatása érdekében – a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a végzésével – részletesebb indokolás nélkül – hatáskörének hiányát állapította meg, a szövetkezeti döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte és az iratokat a járásbírósághoz tette át.
A járásbíróság jogerős végzésével ugyancsak hatáskörének hiányát állapította meg és a pert megszüntette.
Egyúttal a periratokat – az eljáró bíróság kijelölése végett – a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel.
Álláspontjának lényege szerint a jogvita elbírálásánál a munkaügyi jogszabályok az irányadók, ezért az ügyben a munkaügyi bíróságnak kell eljárnia.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben eljárt bíróságok között felmerült nemleges hatásköri összeütközést – a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján – a munkaügyi bíróság kijelölésével szüntette meg.
A felperes a keresetében a panaszában előadottakat tartotta fenn. Ehhez mérten – az alperes elnökének levelében foglalt elismerő jellegű nyilatkozatokra is figyelemmel – a munkaügyi bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a peres felek szerződési akarata 1964., illetőleg 1966. évben milyen jogviszony létesítésére irányult, és annak alapulvételével a felperes által sérelmezett munkakönyvi bejegyzések helytállóak-e.
Márpedig a munkakönyvi bejegyzés módosításával s ennek előkérdéseként a munkaviszony fennállásával, létrejöttének, továbbá megszűnésének időpontjával összefüggő vita önmagában és akkor is munkaügyi vitának minősül, ha a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként végül is arra a megállapításra jut, hogy a felek között polgári jogi jogviszony jött létre.
Ellenkező esetben – mivel a munkakönyvi bejegyzés helyességét a járásbíróság nem bírálhatja el – nem volna olyan bíróság, amely dönthetne a munkakönyvi bejegyzés módosítására irányuló kereseti kérelem érdemi alapossága felől.
Ebből következik, hogy az adott ügy – a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján – nem zárható ki a munkaügyi bíróság hatásköréből. (Legf Bír. Mpk. II. 10 196/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás