BK BH 1979/10
BK BH 1979/10
1979.01.01.
A terhelt enyhe fokú gyengeelméjűsége (debilitás) – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – nem zárja ki a szigorított őrizet elrendelését [1974. évi 9. sz. tvr. 1. §].
A városi bíróság a terheltet 2 rb. többszörösen visszaeső által elkövetett lopás bűntette, 1 rb. lopás vétsége, továbbá visszaesőként elkövetett közveszélyes munkakerülés bűntette miatt halmazati büntetésül 2 év és 6 hónapi – fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyben elrendelte a terhelt szigorított őrizetét. Az ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet korábban több ízben szabadságvesztésre ítélték közveszélyes munkakerülés és vagyon elleni szándékos bűntettek miatt. Utolsó büntetéséből történt szabadulását követően is munkakerülő életmódot folytatott és a következő lopási bűncselekményeket követte el:
egy ház kapujából 480 forint értékű kerékpárt;
egy szórakozóhely előtt hagyott 560 forint értékű le nem zárt kerékpárt;
egy ház udvaráról 700 forint értékű kerékpárt tulajdonított el.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a szigorított őrizet elrendelését mellőzte. Egyben a tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt enyhe fokban gyengeelméjű (debilis). A jelen ügyben elkövetett cselekménye végrehajtásakor beszámítási képességében közepes fokban korlátozott volt.
A megyei bíróság ítélete ellen a szigorított őrizet elrendelésének mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az elbírált ügyben az elmeorvos szakértők nem a gyengeelméjűség közepes fokának fennállását állapították meg, csupán a debilitást. A gyengeelméjűségnek ez a foka semmivel sem indokolja a terhelt hosszú évek óta folytatott bűnöző életmódját. A terhelt számos esetben állt már bíróság előtt, és egész életvitele arra utal – különös tekintettel arra, hogy munkát nem vállal, csavarog, az egyes büntetései kitöltése között szabadon töltött rövid időközökben újabb bűncselekményeket követ el –, hogy nem kíván a társadalomba beleilleszkedni. Az ilyen magatartású személyekkel szemben a társadalom védelme érdekében szükség van a szigorított őrizet elrendelésére. Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a kár nem jelentős, a szigorított őrizet elrendelését – egyéb feltételei fennállása mellett – nem teszi mellőzhetővé (BH 1976. évi 200. és 428. sz.).
A beszámítási képességének közepes fokban korlátozottságát az elsőfokú bíróság már kellőképpen értékelte a terhelt javára a büntetés kiszabásánál. A gyengeelméjűség enyhébb foka és az ezzel összefüggésben levő közepes fokú beszámítási képesség a többszörösen visszaeső, így az átlagost meghaladóan társadalomra veszélyes elkövetőivel szemben – egyéb törvényi előfeltételek megléte mellett – nem szolgál alapul a szigorított őrizet elrendelésének mellőzésére (BH 1978. évi 6. sz.).
Az adott esetben a szigorított őrizet elrendelésének a törvényben írt feltételei fennállnak, mert az elkövetett bűncselekmények körülményeiből és a terhelt életmódjából arra kell következtetni, hogy a terhelt a törvény rendelkezéseivel következetesen szembehelyezkedik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján a törvénysértést megállapította, a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a szigorított őrizet elrendelését mellőző rendelkezést hatályon kívül helyezte és elrendelte a terhelt – fegyházban letöltendő – szigorított őrizetét. (Legf. Bír. B. törv. III. 577/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás