BK BH 1979/103
BK BH 1979/103
1979.03.01.
Elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopást, nem pedig jogtalan elsajátítást valósít meg, aki a leittasodott sértett által a földre ejtett pénztárcát eltulajdonítja [1961. évi V. törvény 291. § (1) bek., 297. §, 296. § (2) bek. a/2., d/1. és (3) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat jogtalan elsajátítás vétségében mondott ki bűnösnek. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vagyon elleni bűncselekmény miatt korábban már szabadságvesztésre elítélt vádlott több társával – közöttük a sértettel együtt – az erdőben egy mészégető kisiparosnál dolgozott. A vádbeli napon együtt italoztak. Ehhez közösen adták össze a pénzt. A sértett a ráeső összeget egy kockás zsebkendőben tartott pénztárcából adta át a vádlottnak. A bort a vádlott vásárolta meg és vitte a helyszínre. A sértett italozás során lerészegedett és a pénztárcát tartalmazó zsebkendője időközben melléje, a földre esett. A vádlott észlelte ezt, felvette és zsebre tette, majd a társai felhívása alapján a sértettet egy bokros részre vitte és lefektette. Később a pénztárcát tartalmazó zsebkendő elvételét letagadta a társai előtt, majd a pénztárcát egy távolabbi helyen a kövek alá rejtette és eltávozott.
A megalapozott tényállás alapján helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a cselekményt – a vádtól eltérően – a Btk. 297. §-ában meghatározott jogtalan elsajátítás vétségének minősítette. Ezt a bűncselekményt ugyanis az követi el, aki
a) a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy 8 nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette nem adja át;
b) továbbá aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja vagy 8 nap alatt vissza nem adja.
A b) pont alatt írt magatartás esetén az elkövetési tárgy véletlenül akkor kerül az elkövető birtokába, ha az ezt megelőző okfolyamat ismeretlen előtte és a birtokbajutás lehetőségét előre nem is láthatta, illetve semmi szerepe sincs a dolog feletti uralomban bekövetkező változásban. Tévedésről viszont akkor van szó, ha a dolog jóhiszeműen kerül az elkövető birtokába, és ez a birtokbajutás a jogosult, illetve az elkövető akaratán kívül állt elő.
Az adott tényállás mellett nyilvánvaló, hogy a jelen ügyben a bűncselekmény utóbb említett fordulata szerinti elkövetési cselekmény megállapíthatása szóba sem jöhet. A vádlott ugyanis a leittasodott sértett mellett a földön fekvő pénztárcát eltulajdonítási szándékkal vette fel és tette zsebre, tehát a dolog feletti uralomban bekövetkezett változás a vádlottnak az ezt célzó magatartása eredményeként s nem a vádlott akaratán kívül következett be.
A törvényi tényállás a) alatti fordulatához szükséges talált dologról viszont akkor van szó, ha az elvesztett idegen dolog olyan körülmények között esett ki a tulajdonosa birtokából, hogy azt már nem tudja többé a fizikai uralma alá vonni, mert az elvesztés helyéről végleg eltávozott, avagy más okból erre már nincs lehetőség (BJD 1283. sz.).
Az adott esetben azonban a leittasodott állapotban levő tulajdonos a helyszínen volt még s ahogy józanodni kezdett, kereste is a pénzét. Ezenkívül a tulajdonos munkatársai is jelen voltak, egyikőjük észlelte is, hogy az oldalra húzódó vádlott pénzt számolgat. A nevezett kezdeményezte is a vádlott számonkérését, de a motozás csak azért maradt eredménytelen, mert a vádlott időközben a pénztárcát egy távolabbi helyen a kövek alá rejtette.
Az adott esetben a mészégető hely az erdőrész viszonylag szűkebb területét foglalta el. Az ott levő személyek szoros közelségben és olyan körülmények között dolgoztak, hogy a tulajdonosnak az e munkaterületen kifejtett vagy kirántott dolog visszaszerzésére bármikor lehetősége volt. Ezt az adott helyzetben csak a dolognak jogtalan eltulajdonítása akadályozhatta meg. Ehhez képest az adott körülmények mellett a földön fekvő pénztárca nem volt elveszett, tehát olyan dolog, amelynek birtoklásával a sértett végleg felhagyott.
Így e pénztárca eltulajdonításával a vádlott a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésében meghatározott lopás bűntettét valósította meg.
E cselekmény azonban a vádlott korábbi vagyon elleni bűncselekmény miatt szabadságvesztésre elítéltetése folytán, illetőleg a sértett elhárításra képtelen állapotának a kihasználására figyelemmel a Btk. 296. §-a (2) bekezdésének a/2., továbbá a d/1. pontja alapján, e törvényhely (3) bekezdésének a) pontja szerinti, visszaesőként és elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopás bűntettének minősül.
Ezért a megyei bíróság az első fokú ítélet vonatkozó részét a Be. 260. §-a alapján a kifejtetteknek megfelelően megváltoztatta (Miskolci Megyei Bíróság 1. Bj. 508/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás