PK BH 1979/109
PK BH 1979/109
1979.03.01.
I. A társasházban levő öröklakások tulajdonosai sem kötelesek a társtulajdonos részéről nagyobb méretű zavarással járó tevékenységet eltűrni, mint amelyet a tanácsi rendelettel a lakóházakra megállapított házirendnek a Ptk.-val összhangban levő szabályozása megengedhetőnek tart. – A háztartási gépek használatára a házirendben meghatározott időtartam nem vonatkozik az üzemi jellegű gépekre, amelyek a lakásban nem üzemeltethetők [Ptk. 100. §, 140. §*].
II. Az öröklakások tulajdonosait nem lehet az igényeik érvényesítésétől elzárni azon az alapon, hogy a birtokháborító alperes a társasház közgyűlésen nem vesz részt, s így ügyében nem hozható határozat [Ptk. 149**].
A peres felek valamennyien tagjai a társasházközösségnek, a lakásuk ebben az épületben van. Az I–II. r. felperesek öröklakása a földszinten, a III. r. felperesé a II. emeleten, míg az alperes öröklakása a felperesek lakása között, az I. emeleten helyezkedik el.
A felperesek a keresetükben előadták, hogy az alperes a fenti öröklakásában gépi szövőműhelyt létesített, amelyet két igen nagy súlyú gép üzemeltetésével tart fenn. A gépek által okozott állandó zaj a felpereseket nyugalmukban olyan mértékben zavarja, hogy a lakásukban tartózkodni, pihenni nem tudnak. Emellett a lakások céljára készült épület falai és födéme nem olyan terhelésre készültek, hogy ipari gépek üzemeltetését károsodás nélkül elbírják. Hivatkoztak a felperesek arra is, hogy a társasház alapító okirat a lakások rendeltetésétől eltérő használatát nem teszi lehetővé, ezért az alperest – akit a gépek üzemeltetésének abbahagyására eredménytelenül szólították fel – birtokháborító magatartásától való eltiltásra, a gépek leszerelésére és elszállítására kérték kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy nem szövő, hanem villanymeghajtású kötőgépeket üzemeltet, amelyek korántsem érik el a keresetlevélben megjelölt súlyméreteket, s ezeknek a működtetése nem zavarhatja a felperesek nyugalmát. Csatolta az illetékes kerületi tanács műszaki osztályának véleményét, amelyből kitűnően a gépek üzemeltetéséhez külön engedélyre nincs szükség, és az általuk okozott zaj nem éri el az OÉSZ II. kötet 7. §-ának (4) bekezdésében meghatározott 40 phon zajszintet. A felperesek részletes beadványukban időpontok megjelölésével adták elő észrevételeiket, amelyekből kitűnően az alperes a késő esti órákban, vasár- és ünnepnapokon is üzemelteti, illetőleg szerelteti a gépeket s ezzel a felpereseket nyugalmukban szinte állandó jelleggel zavarja. Tanúkra is hivatkoztak, akik az alperes tevékenységét az adott időpontokban észlelték. A gépek által okozott zaj mérésére szakértő kirendelését kérték.
Az első fokú eljárásban a bíróság az alperes által csatolt műszaki szakértői vélemény és az egyéb bizonyítási anyag alapján a felperesek keresetét elutasította. A bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes által végzett tevékenység birtokháborítást valósítana meg, illetőleg az alperes lakásának rendeltetésszerű használatával ellentétes tevékenység volna.
Az ítélet ellen a felperesek jelentettek be fellebbezést. A másodfokú eljárásban a bíróság további bizonyítást folytatott le, szakértőt rendelt ki az alperes használatában levő gépek által okozott zajszint mérésére. A szakértő helyszíni szemlét tartott és az alperes lakásán a szemle időpontjában megtalálható kötőgép üzemeltetése alapján azt állapította meg, hogy a gép által okozott zaj a nappal megengedhető zaj mértékét nem éri el, az éjszaka engedélyezhető zajszintet viszont meghaladja. Ennek alapján a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és esetenként kiszabandó pénzbírság terhével eltiltotta az alperest attól, hogy munkanapokon este 21 órától reggel 7 óráig, munkaszüneti napokon pedig egész napon át munkagépet üzemeltessen, illetőleg a fenti időtartam alatt olyan tevékenységet folytasson, amely a felperesek lakásában 35 decibelt meghaladó zajszintet okoz. Egyben az alperest perköltség fizetésére kötelezte. A felperesek ezt meghaladó kereseti igényét a bíróság elutasította, mert álláspontja szerint a társasházközösség közgyűlése határozhat abban a kérdésben, hogy az alperes az épületben egyáltalán folytathat-e kötőipari tevékenységet.
Az I–II. r. felperesek újabb keresetet terjesztettek elő a bíróságnál amelyben az alperest a lakásában folytatott kötőipari tevékenységtől kérték eltiltani. Keresetük tartalmilag a társasházközösség közgyűlési határozata pótlására irányult, mivel az összehívott közgyűlés az alperes távollétében e kérdésben határozatot nem hozott. A bíróság a keresetet végzésével elutasította, megállapította, hogy a felperesi kereseti kérelem ítélt dologra irányul. A közgyűlési határozat pótlására előterjesztett kérelem ugyanakkor időelőtti, mert határozat hiányában a bíróság azt pótló rendelkezést nem hozhat. Így a felperesek újabb kérelme eredménytelen maradt.
A felperesek eredeti kereseti igénye tárgyában hozott jogerős ítélet ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt, míg a felperesek újabb keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek kereseti kérelme egyrészt arra irányult, hogy a lakásaik között elhelyezkedő lakásban részben ipari tevékenységgel, részben egyéb módon birtokháborító magatartást tanúsító alperest e tevékenységeitől a bíróság tiltsa el, másrészt – ezen túlmenően – állapítsa meg, hogy a társasházban levő öröklakásban a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül a lakások állagát is rongáló ipari tevékenység nem folytatható. Ennek alapján kötelezze az alperest a gépek leszerelésére és elszállítására.
A bíróság a kereseti kérelemnek csak a gépek üzemeltetésével összefüggő, birtokháborítástól való eltiltásra irányuló részével foglalkozott a per során. A jogerős ítélet a zajszint mértékét megállapító igazságügyi szakértői véleményen alapult. A bíróság azonban figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet meghozatala előtt írásban tett észrevételekben előadott újabb tényeket. Így nem foglalkozott azzal az előadással, hogy a szakértői mérés időpontjában még nem működő központi fűtés kazánjának zaja az I. és II. r. felperesek földszinti lakásában eleve olyan mértékű volt, amely az alperes munkagépének üzemeltetése mellett már feltétlenül meghaladja a szakértő szerint még megengedhető zajszintet. Nem tért ki a bíróság a felperesek által panaszolt egyéb magatartásra, amely – a felperesek véleménye szerint – ugyancsak alkalmas a birtokháborítás megállapítására. Végül a bíróság a felperesek részéről panaszolt több gép üzemeltetésével szemben csupán egyetlen kötőgép használatával járó zajártalommal foglalkozott, mivel a szakértői szemle időpontjában – szemben a per addigi adataival – csupán egy gép volt fellelhető az alperes lakásában.
Ugyanakkor a bíróság nem vizsgálta azt a tényállítást sem, hogy az alperes által üzemeltetett gépek hatására az I−II. r. felperesek öröklakásában állagromlás következett be, a szoba falai megrepedeztek. Végül nem tájékoztatta a per során a jogi képviselet nélkül eljáró felpereseket jogaik megfelelő érvényesítéséről sem.
A perben felderítetlen maradt, hogy az alperes által a per tartalma alatt lakásán felállított és több ízben cserélt gépek milyen típusú és teljesítményű kötőgépek voltak. A peradatok arra utalnak, hogy olyan ipari gépekről van szó, amelyeknek nem ipari jellegű épületben, különösen emeleti lakásban való üzemeltetése nem megengedhető. Az alperes által időközben alkalmazott teherelosztó alátét alkalmas lehet arra, hogy a gép által okozott rezgést tompítsa, nem biztos azonban, hogy ennek alkalmazása a birtokháborítás megállapíthatóságát kizárja. Bár a felek lakásai nem bér-, hanem saját tulajdonukban levő öröklakások, nem volna méltányos, ha a lakások tulajdonosai a társtulajdonos részéről nagyobb mértékű zavarással járó tevékenység eltűrésére volnának kötelesek, mint amelyet a Fővárosi Tanács 5/1973. számú (Föv. Közl. 10. sz.) rendelete, a lakóházakban alkalmazandó “Házirend” a Ptk.-val összhangban levő szabályozásában megengedhetőnek tart. A Házirend 3. §-ának (l) bekezdése a lakókat eltiltja a többiek nyugalmának a lakáson belül és kívül történő zavarásától. Példaképpen említi meg a zajos éneklés, kiabálás, rádiózás stb. mellett az üzemi géppel való zajokozást.
A 4. § (l) bekezdése a lakás takarításáról, a háztartási munkák elvégzéséről és a munkákkal kapcsolatos gépek zajokozásáról rendelkezik. Mivel e munkák végzése és a háztartási gépek működtetése a lakás rendeltetésszerű használatához tartozik, az általában megengedett, de a gépeket csupán reggel 7 óra és este 20 óra között, tehát a jogerős ítéletben megállapított időtartamnál rövidebb ideig szabad csak üzemeltetni.
A peres felek jogvitájának elbírálásánál irányadó a Ptk. 100. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Hasonló rendelkezést tartalmaz a közös tulajdon használata kérdésében a Ptk. 140. §-a.
Az adott esetben azonban nem háztartási géppel okozott zajról van szó, hanem ipari jellegű – lakásban felállított – villanymeghajtású motoros kötőgépekről. Az említett rendelet szövegezéséből kitűnően a háztartási gépek használatára megjelölt időtartam ezekre az üzemi jellegű gépekre nem vonatkozik, így azok lakásban egyáltalán nem üzemeltethetők.
Nem fogadható tehát el a jogerős ítéletben megfogalmazott az az álláspont, hogy a felperesek kötelesek eltűrni a lakásaik között elhelyezkedő alperesi lakásban működtetett üzemi gépek által okozott, erősen behallatszó zajt és a gépeknek a lakás födémét károsító, a falak megrepedezésével járó rezgést 7 és 21 óra között.
A jogerős ítéletnek a kereseti igényt érdemben megalapozottnak tekintő és az alperest a birtokháborító magatartásától eltiltó rendelkezése sem volt alkalmas arra, hogy az alperest a jogellenes magatartásától megfelelően visszatartsa. Erre utal a felperesnek sikertelen végrehajtási kérelme, amelyből kitűnik, hogy az alperes zavaró tevékenysége továbbra is fennáll. Az eredményes végrehajtáshoz szükséges bizonyítás azonban olyan nehézségekbe ütközik, amely a végrehajthatóságot legalábbis kérdésessé teszi, ha nem éppen lehetetlenné. A felperesek jogsérelmének a megszüntetése így a jogerős ítélet alapján kellően nem érhető el.
Végül az I−II. r. felperesek által másodízben előterjesztett kereseti kérelmet idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős bírói végzés sem helytálló. A felperesek e kérelmükben – értelemszerűen – a közgyűlési határozat pótlását kérték a bíróságtól, mivel a közgyűlés az alperes távolléte miatt nem foglalt állást az alapító okirat E/ pontja alkalmazásának a kérdésében. Eszerint pedig “a rendeltetésszerű használattól a tulajdonostársak érdekeinek sérelmére valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása nélkül egyik tulajdonostárs sem térhet el”. Az alperes kötelessége lett volna tehát az alapító okirattól eltérő közgyűlési határozat kieszközlése.
A felperesek ilyen tárgyú kérelmét az előző perben eljárt bíróságok nem bírálták el, tehát ítélt dologra hivatkozással kereseti kérelmük nem lett volna elutasítható. A felpereseket igényeik érvényesítésétől nem lehet pusztán olyan okkal elzárni, hogy az alperes a közgyűlésen nem vesz részt, tehát kérelem hiányában ügyében határozat nem hozható. A hiányzó határozat pótlása – amint a jogerős ítélet ezt ki is fejti – a bíróság feladatkörébe tartozott volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 125/1978. sz.)
*].
Az 1977. évi IV. tv.-nyel megállapított új szövegben 140. § (1) bek.
**].
Az 1977. évi IV. tv.-nyel megállapított új szövegben 149. § (4) bek.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás