PK BH 1979/110
PK BH 1979/110
1979.03.01.
I. Az elbirtoklás dologi hatályú tulajdonszerzési jogcím, ezért az így megszerzett ingatlanról a tulajdonos érvényesen rendelkezhet anélkül, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntetné; tulajdonosi jogokat csak azzal szemben nem gyakorolhat, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerzett jogot [Ptk. 121. § (4) bek.*].
II. Ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges [Ptk. 579. § (2) bek.].
A járási földhivatal 226. sz. tulajdoni lapján B. 134 hrsz. alatt felvett, 606 m2 térmértékű lakóház és udvar, továbbá 721 m2 kiterjedésű kert 1966. március 22. napja óta elbirtoklás címén az I. r. alperes tulajdona. Az ingatlan-nyilvántartás 1974. május 3-a óta az Országos Takarékpénztár javára 30 000 Ft és járulékai erejéig jelzálogjogot tüntet fel, amelynek biztosítására egyidejűleg elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be.
A felperes a járásbírósághoz benyújtott kérelmében az I. r. alperesnek egyezségi kísérletre történő megidézését kérte. Keresetében az ingatlantulajdonos az I. r. alperesen kívül alperesként tüntette fel három gyermekét is, akik részére az alperes házingatlanán tulajdoni hányadokat akart szerezni.
A kereseti előadás szerint az ingatlan tényleges tulajdoni helyzete eltér az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatoktól. Az I. r. alperes ugyanis – aki a felperesnek anyósa – az ingatlant a felperes házastársának ajándékozta, aki 1977. július 20-án elhunyt. Ennek megfelelően azt tőle gyermekei, a II., III. és IV. r. alperesek örökölték. Az I. r. alperes az ajándékozásról nem készített okiratot, ő és a megajándékozottak azonban az ingatlant 10 évet meghaladóan sajátjukként birtokolják. Az 1967-ben kelt építési engedély alapján az ingatlanra házat is építettek, amelyre az építésügyi hatóságtól 1977. augusztus 2-án kaptak használatbavételi engedélyt.
A kereset szerint a felperes az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát ajándék címén szerezte meg, míg a többi alperes 1/6-1/6-1/6 arányban tulajdonosa az ingatlannak szintén ajándék, továbbá öröklés jogcímén azzal, hogy eszmei tulajdoni illetőségüket a felperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli.
A járásbíróság a felek meghallgatására határnapot tűzött, amelyen azok egybehangzóan kijelentették, hogy a kereseti kérelemnek megfelelő tartalommal egyezséget kívánnak kötni. Az I. r. alperes személyesen úgy nyilatkozott, hogy “az ingatlant 1961-ben ajándékozta néhai T. J.-nak és özv. T. J.-nénak”, tehát a felperesnek.
A felek nyilatkozatai alapján a bíróság jegyzőkönyvbe foglalta az egyezséget, amelyben az I. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a tulajdonában álló ingatlan fele illetőségére a felperes ajándék jogcímén, míg az ingatlan másik fele részére egyenlő eszmei hányadok szerint a II–III–IV. r. alperesek szerezzenek tulajdonjogot, és azt az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse. A járásbíróság ezt követően végzést hozott, amellyel a felek egyezségét jóváhagyta. A végzés a feleknek a fellebbezési jogukról történt lemondása következtében meghozatala napján jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállás szerint az I. r. alperes elbirtoklással szerzett ingatlantulajdont. Arra nincs peradat, hogy az I. r. alperes elbirtoklása mikor következett be, csupán az állapítható meg, hogy az alperes e jogcímre alapított tulajdonszerzését az ingatlan-nyilvántartásba 1966. március 22-én jegyezték be. Az elbirtoklás dologi hatályú tulajdonszerzési jogcím, tehát az így megszerzett ingatlanról a tulajdonos érvényesen rendelkezhet anélkül, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntetné. Tulajdonosi jogait csak azzal szemben nem gyakorolhatja, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerzett jogot [Ptk. 121. §-ának (4) bek.].
Mivel az I. r. alperes az eljárásban maga adta elő, hogy ingatlanát 1961-ben ajándékozta néhai fiának és a felperesnek, a járásbíróságnak az érdemi döntéshez mindenekelőtt azt kellett volna tisztáznia, hogy az I. r. alperes elbirtoklással történt tulajdonszerzése mikor következett be. Ha ugyanis az elbirtoklás hatálya 1961-ben, az ajándékozás megtörténte előtt nem állt be, úgy fogalmilag kizárt, hogy az alperes érvényes ajándékozási jognyilatkozatot tett volna az általa állított időpontban.
A felperes a keresetében azt adta elő, hogy “az ajándékozásról nem készült okirat, így az telekkönyvi bejegyzést nem kapott”. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése szerint ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges. Ebből következik, hogy az I. r. alperes az ingatlanát sem a felperesnek, sem néhai fiának érvényesen nem ajándékozhatta, szóban elhangzott esetleges ilyen tartalmú jognyilatkozata a jogosultak részére nem járhatott tulajdonkeletkeztető hatállyal. Ezért a felperes ajándékozáson alapuló tulajdonszerzése a törvény erejénél fogva kizárt, pertársainak örökléssel történő ingatlanszerzésére pedig fogalmilag nem kerülhetett sor, mert szóbeli ajándékozás alapján az örökhagyó sem vált tulajdonosává az ingatlannak.
Az alperes házingatlanát az Országos Takarékpénztár javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog, továbbá elidegenítési és terhelési tilalom terheli. Az OTP hozzájáruló nyilatkozata nélkül az alperes az ingatlan sorsáról érvényesen nem rendelkezhet, tehát a bíróságnak gondoskodnia kellett volna arról, hogy a felperes pótolja keresete hiányát és mellékeljék az OTP jognyilatkozatát [Pp. 95. §-a (1) bek.], illetve alperesként vonja őt perbe. A bíróság jogerős ítélete törvénysértő amiatt is, mert az alpereseket anélkül jogosította fel tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, hogy megkívánta volna tőlük ingatlanszerzési képességük igazolását, illetve azt vizsgálta volna [32/1971. (X. 6.) Korm. sz. r. 7. § (1) bek.].
A felperes egyébként tévesen jelölte meg pertársait alpereseknek. Az ingatlan egyedüli tulajdonosa az I. r. alperes, tehát nem lehetnek alperesi pertársak azok a személyek, akik az ingatlanra nézve semmilyen joggal nem rendelkeznek, ellenkezőleg, ők maguk is annak megállapítása iránt indíthatnának pert, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett jogcímen résztulajdonosokká váltak.
A kereseti kérelem – többek közt – arra utalt, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanra a felperes és a II–III–IV. r. alperesek engedély alapján lakóházat építettek. A járásbíróság nem derítette fel a tényállást arra nézve, hogy a felperes és építőtársai jóhiszemű ráépítőnek minősülnek-e, illetőleg az épület értéke milyen arányban áll a föld megfelelő részének értékével [Ptk. 138. § (2) bek.].** A tényállás ilyen irányú tisztázása esetleg megalapozhatja a felperes, valamint a II–III–IV. r. alperesek dologi jogcímű tulajdonszerzési igényét.
Minthogy a járásbíróság olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá, amely nem felel meg a jogszabályoknak, a jogerős végzés a Pp. 148. §-a (2) bekezdésének előírását is sérti, ezért a Legfelsőbb Bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 128/1978. sz.)
*].
Az 1977. évi IV. tv.-nyel megállapított új szövegben 121. § (5) bek.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás