GK BH 1979/118
GK BH 1979/118
1979.03.01.
A megbízottként eljáró beruházási vállalat által a kivitelező ellen az utóbbi által túlszámlázott ellenértéknek a megbízó részére történt visszafizetése miatt támasztott követelés nem kártérítés jellegű, így elévülése tekintetében sem a kártérítésre, hanem a jogtalanul felszámított ellenszolgáltatás visszakövetelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 324. §, 327. § (1) bek.; 34/1974. (VIII. 6.) MT sz. r. 22. § (7) bek.].
A felperes megbízási szerződés alapján bonyolította le egy ABC áruház teljes tervezési és kivitelezési munkáit. A beruházás tervezett költsége 4 485 000 Ft volt, amelyhez az építtető szövetkezet az Állami Fejlesztési Banktól 1 150 000 Ft állami támogatást kapott azzal, hogy csak az e kereten felüli költségeket kell saját pénzügyi forrásaiból fedeznie. A végszámla összege 4 646 220 Ft volt, amely után a felperes a megállapodás alapján 58 048 Ft lebonyolítási díjat számlázott és vett fel. A végszámla kifizetése után a Magyar Nemzeti Bank revíziót tartott és 104 963 Ft túlszámlázást állapított meg, amely később 83 797 Ft-ra módosult. Ezt az összegét a Banknak a 34/1974. (VIII. 6.) MT. sz. rendelet 22. §-ának (7) bekezdésére alapított felhívása alapján a kivitelező alperes az állami költségvetés javára visszatérítette.
Ilyen előzmények után a megbízó a felperes ellen pert indított, amelyben az általa alaptalanul felszámított 1005 Ft lebonyolítási díjjal együtt 84 802 Ft és ennek 1976. augusztus 1-jétől járó évi 15% kamata megfizetésére kérte őt kötelezni hivatkozva arra, hogy a felperesnek mint megbízottnak kötelessége lett volna a túlszámlázást észlelni, tehát e mulasztásával neki kárt okozott, mert emiatt a visszafizetés nem az ő, hanem az állam javára történt.
A bíróság a felperest a keresetnek megfelelően marasztalta és ezt az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A marasztalási összeget a felperes 1977. május 20-án kifizette, majd 1978. február 24-én felszólította az alperest, hogy a jogerős ítélet alapján általa kifizetett összegből 83 797 Ft-ot kártérítésként kamataival együtt részére utaljon át. Az alperes megtagadta a felperes követelésének a teljesítését, ezért az utóbbi az 1978. május 13-án előterjesztett keresetében 83 797 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, elsősorban elévülésre hivatkozott. Előadta, hogy a Magyar Nemzeti Bank a túlszámlázást már 1976. június l5-én megállapította, és az építtető szövetkezet a felperest erről már 1976. július 23-i levelében értesítette. A felperesnek tehát mint megbízottnak ezen értesítés alapján kellett volna a szükséges intézkedéseket megtennie, vele szemben támasztott igényét azonban csak 1978. február 24-én közölte, így a követelés a Ptk. 324. §-a alapján elévült. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 51. sz. állásfoglalására, továbbá arra is, hogy a saját felróható magatartására előnyök szerzése végett a felperes nem hivatkozhat.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét 41 895,50 Ft és ennek 1978. február 24-től járó évi 15% kamata erejéig megalapozottnak találta, az alperest ennek megfelelően marasztalta, az ezt meghaladó keresetet azonban elutasította. Az ítélet szerint a peres felek az építtető szövetkezetnek közösen okozták a kárt, így a Ptk. 339. §-ának (l) bekezdése, valamint a 344. §-ának (1) bekezdése alapján egymás között azt 50-50 %-ban kötelesek viselni. Nem fogadta el a bíróság az alperes elévülésre alapított védekezését, mert kifejtett álláspontja szerint a felperes kára 1977. május 20-án, tehát akkor következett be, amikor az ítélet alapján teljesített, a felszólítást pedig egy éven belül az alperesnek megküldte. A bíróság az eljárási illetéket a marasztalásnak megfelelően szintén 50-50 %-os arányban osztotta meg a felek között.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Megismételte elévülési kifogását, vitatta a közös károkozás tényét és hivatkozott a felperes kártérítési felelősségét megállapító ítélet indokolására, amely szerint az építtető kárát kizárólag a felperes felróható magatartása okozta.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a felperes igényét kártérítési igénynek és a feleket közös károkozóknak tekintve tévesen alkalmazta a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését, illetőleg 344. §-ának (l) bekezdését. A jogvita minősítésénél ugyanis azt az eredeti jogviszonyt kell alapul venni, amely a felperes és az alperes között az építkezés lebonyolítása során fennállt, és amelynek keretei között a felek a költségek elszámolásánál együttműködtek. Ezt figyelembe véve a jogvita számlavitának minősül, tehát az elévülés kérdését is ennek megfelelően kell vizsgálni.
A Magyar Nemzeti Bank 1976. június 15-én kelt észrevételeiből megállapítható, hogy a végszámlára az egyeztetési jegyzőkönyv alapján utoljára 1976. március 18-án történt fizetés, tehát a felperes követelése elévülési idejének kezdetéül ezt a számára legkedvezőbb időpontot figyelembe véve a túlszámlázott összeg visszakövetelésének elévülési ideje 1977. március 17-én lejárt. A felperes nem is állította, hogy ezalatt az egy év alatt bármit tett volna annak érdekében, hogy az elévülést a Ptk. 327. §-a (1) bekezdésének megfelelően megszakítsa, így indokoltan hivatkozott az alperes arra, hogy az első felszólítás elküldésekor, 1978. február 24-én a felperes követelése már elévült, ezért azt bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest marasztaló fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 31266/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás