GK BH 1979/119
GK BH 1979/119
1979.03.01.
A kár megosztásának van helye visszaküldött, de leltározás miatt el nem fogadott göngyöleg fekbére tekintetében, ha a címzett nem intézkedik kellő időben a kirakás vagy a visszairányítás érdekében [Ptk. 340. § (1) bek.].
A felek szerződést kötöttek paprikaőrlemény és száraztészta szállítására, a konzervgyártmányok átadása pedig a felperes megrendelése alapján esetenként adásvételi szerződés keretében történt. A szerződések a göngyölegek visszaszállításának időpontját és ütemezését nem tartalmazták. A kialakult gyakorlat szerint a felperes a hozzá küldött göngyölegeket – ahogy azokat a kiskereskedelmi boltegységei a vásárlóktól visszavették – folyamatosan szállította vissza az alperesnek. Az alperes 1977. június 16-án kelt, a felpereshez június 21-én érkezett levelében arról adott értesítést, hogy június 20-tól július 15-ig a göngyölegek leltározása miatt nem fogad göngyölegszállítmányt. A levélben kérte a felperest, hogy e bejelentéséről telepeit, illetőleg fiókjait tájékoztassa. A felperes a június 22-én kelt géptáviratában az alperes bejelentését visszautasította azzal, hogy a göngyölegeket a vevőitől folyamatosan vissza kell vennie, így az alperes részére történő feladást nem tudja leállítani. A jó kapcsolatra tekintettel azonban ígéretet tett, hogy a göngyöleg-visszaszállítást július 1-jétől július 15-ig csökkenti. A felperes lerakata 1977. június 29-én az alperes telepe részére vasúti kocsiban konzervipari göngyöleget adott fel. A szállítmány július 1-jén érkezett az alpereshez, amely azt nem vette át. Ezért a felperes július 4-én olyan rendelkezést adott, hogy a vagont a feladónak küldjék vissza. A felperes a MÁV-nak 9190 Ft kocsiálláspénzt és szállítási költség címén 3150 Ft-ot fizetett ki. Keresetében ennek a két összegnek a megtérítését kérte az alperestől.
Az alperes tagadta a követelés jogalapját. Arra hivatkozott, hogy a felperesnek a szerződés megkötésekor kellett volna kikötnie, hogy a leltározás ideje alatt is kíván göngyöleget visszaszállítani. Ennek hiányában ő jogosult volt előzetes értesítés után a leltározás ideje alatt a göngyölegek visszavételét megtagadni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek a szerződés megkötésekor a göngyöleg visszaszállítását időbelileg korlátozó feltételben nem állapodtak meg. Ennek következtében a felperes jogosult volt a göngyölegek visszaszállítására. Az alperes a göngyölegek átvételét megtagadta, amely jogellenes magatartás, ezért az összegében nem vitatott mértékű kárt köteles megfizetni.
Az ítéletet az alperes megfellebbezte, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A fellebbezés részben alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek nem állapodtak meg a göngyölegek visszaszállításának határidejében és ütemében, hanem az állandó gyakorlat szerint a felperes a hozzá beérkezett göngyölegeket folyamatosan szállította vissza az alperesnek. Az alperes bejelentette, hogy június 20-tól július 15-ig leltározás miatt göngyölegeket nem vesz vissza. Bár a szerződés nem jogosította fel az alperest a göngyöleg fogadásának megtagadására, de ilyen közlés után a gazdálkodó szervezetek együttműködési kötelezettsége folytán az a helyzet állott elő, hogy a felperes jogosult volt a göngyölegeket az alperes költségére tárolni vagy tároltatni, de csak a saját költségére és veszélyére adhatta fel azt az alperes címére, vagyis az emiatt keletkezett vagyoni hátrányokért köteles helytállni. Az alperest viszont kárenyhítési kötelezettség terhelte [340. § (1) bek.], ezért meg kellett volna akadályoznia, vagy legalábbis csökkentenie kellett volna a kocsiálláspénz felmerülését a szállítmány nyomban történő kirakásával vagy visszairányításával. A felperes tudta, hogy az alperes a szállítmány érkezésekor leltároz. Figyelemmel kellett volna lennie arra az általános gyakorlatra, hogy leltározás ideje alatt az átvétel szünetel, az alperesnek pedig nem lett volna szabad leltározás címén csaknem egyhavi időtartamra elzárkóznia a göngyölegátvételtől.
Minthogy a tényállás adatai szerint a felperes kárának előidézésében mindkét fél tevékenysége, illetőleg mulasztása közrehatott, a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú eljárási illetékre is kiterjedően részben megváltoztatta és az alperest a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a keletkezett kár 50%-ának megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 31 084/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás