GK BH 1979/122
GK BH 1979/122
1979.03.01.
Ha a felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést úgy kötik meg, hogy a szállító a termék tárolására is köteles, az átvételi késedelem egyben a tárolási szerződés megszegését is eredményezi [14/1978. (III. 1.) MT r. 11. §].
Az alperes mint megrendelő és a felperes mint szállító között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a felperes ±5% mennyiségi eltéréssel 4500 q, legfeljebb 14,5%-os víztartalmú sörárpát 350 Ft/q egységáron, 1975. szeptember 20-ig volt köteles szállítani az alperes részére. A felek megállapodtak abban is, hogy teljesítéskor a mennyiséget közös mérlegeléssel, a minőséget pedig közös vizsgálattal végzik és hogy az ehhez szükséges mintavétel tekintetében az MSZ 6329 sz. szabvány előírásai irányadók. A csíraképesség csak október 1-je után vizsgálható, ezért átadáskor erre a célra külön mintát kell pecsételni.
Az egyidejűleg kötött tárolási szerződésben a felperes vállalta, hogy az alperes által átvett, 15%-nál nem magasabb víztartalmú sörárpát az e tárgyban készült közös jegyzőkönyv alapján tárolja, annak szakszerű kezeléséről, minőségének megóvásáról és az őrzésről az alperes megrendelőjének, egy sörgyárnak történő elszállításig 1975. december 31-ig gondoskodik.
A felperes készrejelentése alapján az alperes 1975. július 17-én megkezdte 5175 q – silóba betárolt – sörárpa minőségi átvételét, de a felek között támadt vita miatt a jegyzőkönyv felvétele elmaradt. 1975. július 22-én az alperes 1000 q sörárpa minőségét vizsgálta meg, a felperes azonban ekkor a további mintavételt leállította. A felek között ezt követően eredménytelen levelezés folyt az átvétellel kapcsolatban, majd a felperes 1975. augusztus 22-én kelt levelében 1975. augusztus 25-ére átvételre felajánlotta a szerződésben kikötött teljes mennyiségű – 4500 q – sörárpát. Az alperes e készrejelentés alapján az átvétel érdekében nem tett intézkedést, hanem 1975. augusztus 28-án javasolta, hogy a felperes közvetlenül a megrendelőjének, a sörgyárnak szállítsa a terméket. A felek végül a szerződést olyképpen módosították, hogy a felperes 1975. december 1-jétől kezdődően közvetlenül a sörgyár címére szállítja az árut és a vagonból vett közös mintát a minőségi jellemzők és a csíraképesség megállapítása végett a Magyar Kereskedelmi Kamara Szakértő Bizottságának kell megküldeni. A felperes ily módon 1975. december 1-jétől 1976. január 9-ig összesen 5850 q sörárpát szállított az alperesnek, amely ennek ellenértékét kiegyenlítette.
A felperes a keresetében az alperest átvételi késedelme miatt 119 475 Ft késedelmi kamat és 44 271 Ft tárolási díj megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert az áru átvételét a szabványszerű mintavétel megtagadásával a felperes akadályozta meg. Az átvétel hiányában a tárolási szerződés nem hatályosult, ezért a felperest tárolási díj sem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság az alperest az egyes szállítások után a 10 napos fizetési határidő elmulasztása miatt késedelmi kamat, továbbá 44 271 Ft tárolási díj megfizetésére, a felperest 1791 Ft, az alperest pedig 1326 Ft eljárási illeték viselésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint 1977. december 1-jéig az alperes késedelmét a felperes kizárta azzal, hogy az áru szabványos minőségi vizsgálatát nem tette lehetővé. Ezen időpontig tehát az alperest késedelmi kamat nem terheli. Mivel a felperes az árut szakszerűen tárolta, az ezzel kapcsolatos szolgáltatásaiért az alperes a szerződésben kikötött tárolási díjat köteles megfizetni.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az első fokú ítélet a fizetési késedelem kérdésében megalapozatlan, ezért megjelölte az újabb eljárás során tisztázandó körülményeket. A tárolási díjra vonatkozó rendelkezés pedig azért téves, mert a termékértékesítési szerződés megszegése egyszersmind a tárolási szerződés megszegését is jelentette, ebből kifolyólag pedig az alperes terhére nem díjfizetési, hanem kártérítési kötelezettség állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárás során a bizonyítás kiegészítését rendelte el, ennek keretében tanúkat hallgatott ki. Ezt követően hozott ítéletében a leszállított áru értéke után az egyes szállítmányoknak a sörgyárhoz történt beérkezésétől számított 10. naptól a kifizetés napjáig számított évi 15%-os kamat megfizetésére kötelezte az alperest, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Az ítélet indokolásának lényege az, hogy a felek között mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a sörgyár által történt átvétellel jött létre, ezért az alperes fizetési kötelezettsége a tényleges szállításokat követő 10. napon esedékes. Az alperes kamatfizetési kötelezettségét tehát e fizetési határidők elmulasztásához képest kellett megállapítani. Az alperes bizonyította, hogy 1975. július 22-én az átvételt a felperes akadályozta meg, mert nem tette lehetővé a szabványnak megfelelő mintavételezést. Ezért a felperes az 1975. december 1-jét megelőző időre késedelmi kamatot nem követelhet. A tárolási szerződés nem hatályosult, és a felperes az árut saját érdekében és a maga veszélyére tárolta. Ezért a tárolási díj fizetésére irányuló keresete sem alapos.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az alperesnek a kereset szerint történő marasztalását kérte.
A fellebbezés részben alapos.
Elsősorban meg kell jegyezni, hogy az első fokú ítélet kamat fizetésére kötelező rendelkezése nem tartalmazza a lejárt kamatok fix összegét, de az alapul szolgáló pénzkövetelésnek, továbbá az esedékesség kezdő időpontjának naptári megjelölését sem, ezért nem hajtható végre.
Az első fokú ítélet azonban érdemben is megalapozatlan.
Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek közötti mezőgazdasági termékértékesítési szerződés csupán a perbeli terméknek a sörgyár által történt átvételével jött létre. A Legfelsőbb Bíróság a korábbi fellebbezések folytán hozott végzésében állást foglalt a tekintetben, hogy a szerződés eredeti feltételei alapján kell vizsgálni az alperesnek az 1975. július 17-én meghiúsult átvétellel, majd a minőségileg megvizsgált 1000 q sörárpa átvételének megtagadásával, végül a felperes 1975. augusztus 22-i készrejelentése alapján esedékes átvétel elmulasztásával kapcsolatos magatartását. A Legfelsőbb Bíróság azt is megállapította, hogy az alperes átvételi késedelme 1975. december 1-jéig tartott, és ezt követően már a módosított szerződés feltételei voltak irányadók. A termékértékesítési szerződés létrejöttét tehát – miután ez nem volt vitás – nem kellett vizsgálni.
Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperesnek az átvételi cselekményekkel kapcsolatos magatartását is. A per újabb tárgyalása során kihallgatott tanúk vallomásai alapján megállapítható, hogy 1975. július 17-én a siló alsó, középső és felső részéről vett minták alapján történt a minőségvizsgálat, amely nem felelt meg az MSZ 6329−52. sz. szabvány 814. pontjában előírt és az adott esetben alkalmazandó mintavételi eljárásnak. Ezért az alperes jogosan követelte a mintavételezés szabványnak megfelelő megismétlését, amely 1975. július 22-én megkezdődött. Ez a vizsgálat a silóban levő teljes mennyiség, tehát 4500 q sörárpa áteresztésével járt volna együtt, az alperes azonban csak 1000 q áteresztését tette lehetővé. A kihallgatott egyik tanú vallomása szerint a szabványnak megfelelően vett minták alapján az 1000 q áru megfelelő minőségű volt. A kiegészített bizonyítás alapján tehát megállapítható, hogy az 1975. július 17-i minőségvizsgálat alapján az alperest nem terhelte átvételi kötelezettség, az 1975. július 22-én megvizsgált jó minőségűnek bizonyult, de át nem vett 1000 q sörárpa tekintetében (értéke 350 000 Ft) azonban átvételi késedelme ettől az időponttól kezdődően bekövetkezett.
A felperes 1975. augusztus 22-én kelt, 4500 q sörárpa átvételére vonatkozó készrejelentése alapján az alperes részéről az átvétel tekintetében semmilyen intézkedés nem történt és sem az első fokú, sem a fellebbezési eljárás során nem bizonyította, hogy a felperesnél az átvétel akadálya még ebben az időpontban is fennállott. Ezért az alperes az átvételre kitűzött 1975. augusztus 25-i határnaptól kezdődően további 3500 q (értéke 1 225 000 Ft) sörárpa átvételével késedelembe esett, figyelembe véve, hogy a készre jelentett 4500 q magában foglalta a fenti 1000 q mennyiségű terméket is.
Az alperest ily módon 350 000 Ft után 1975. július 22-től, 1 225 000 Ft után pedig 1975. augusztus 25-től a szerződés módosításáig, 1975. december 1-jéig évi 15%-os késedelmi kamat (67 517 Ft) fizetése terheli [14/1978. (III. 1.) MT sz. r. 11. §.
A per további adatai szerint a felperes az átvételi késedelem tartama alatt az alperes által utóbb szerződésszerű minőségben átvett 4500 q sörárpát saját tulajdonaként, de a tárolási szerződésben előírt módon tárolta. A fentiek szerint az átvételi késedelem egyben a tárolási szerződés megszegését is jelentette. Kimentés hiányában e szerződésszegés következményeként az alperes az átvételi késedelem idejére a kikötött tárolási díjat kártérítésként köteles megfizetni. Ez a 4 Ft/q be- és kitárolási díj, és a 0,20 Ft (q) hét tárolási díj figyelembevételével 31 600 Ft-ot tesz ki. Nem helytálló tehát az elsőfokú bíróságnak az átvételi késedelem időtartamára járó kamat és az át nem vett áru tárolása miatt keletkezett kár megfizetése iránt előterjesztett kereset elutasítására vonatkozó rendelkezése.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben és olyképpen változtatta meg, hogy az alperest 67 517 Ft késedelmi kamat és 31 600 Ft kártérítés és törvényes kamatai megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 879/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás