GK BH 1979/127
GK BH 1979/127
1979.03.01.
Ha a kiskereskedelmi vállalat az ártámogatással csökkentett áron kapott növényvédő szert ártámogatásra nem jogosult felhasználó részére értékesíti, az ártámogatás összegét nem a nagykereskedelmi vállalatnak, hanem közvetlenül a költségvetés javára kell visszatérítenie, s ezért a nagykereskedelmi vállalat az árkülönbözet érvényesítésére nem jogosult [Pp. 365. §].
Az alperes 1978. január 4-én raktári beszerzésként 324 kg PHOSTOXIN-t vásárolt a felperestől, – mint korábban is több alkalommal – az ártámogatással csökkentett 386,17 Ft-os kilónkénti egységáron. Utóbb a felperes a szert az ártámogatás nélküli 741,90 Ft-os kilónkénti egységáron számlázta. Az alperes a számlát az előbbi egységár alapulvételével, vagyis 115 256,52 Ft levonásával egyenlítette ki. A felek a jogvitát peren kívül nem tudták rendezni, mert az alperes arra hivatkozott, hogy a szóban levő jogügylet az alacsonyabb áron jött létre és ment teljesedésbe, a felperes szerint viszont a két ár különbözetét kitevő mezőgazdasági ártámogatás az alperest nem illeti meg, így azt köteles megfizetni.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 115 256,52 Ft-ra és késedelmi kamatára. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban mindkét fél fenntartotta a korábbi álláspontját. A tényálláshoz tartozik, hogy az alperes az említett vegyszer felhasználásával ártámogatásra nem jogosult vállalat részére végzett szolgáltatást, tehát közvetve a neki csak magasabb áron értékesíthető terméket alacsonyabb áron adta el.
Az elsőfokú bíróság – az alperes védekezését elfogadva – a keresetet elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felek között az adásvételi szerződésnek minősülő jogügylet az alperes által 1978. január 4-én kiállított és a szerződés minden lényeges elemét tartalmazó diszpozíciós bizonylat szerinti tartalommal jött létre és a terméknek az alperes által történt átvételével, elszállításával és a közösen elfogadott vételár kifizetésével teljesedésbe ment. A magasabb vételár megfizetésére irányuló kereseti kérelem tehát alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság téves indokolással ugyan, de érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét.
Annak a kérdésnek az elbírálásához, hogy az alperes által megvásárolt 324 kg PHOSTOXIN ellenértékét a már említett diszpozíciós bizonylaton feltüntetett 386,17 Ft-os vagy a felperes számlájában kimutatott 741,90 Ft-os kilónkénti egységáron kell-e kifizetni, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Közgazdasági Főosztályának az Árszabályozás és Termékforgalmazás 1976. augusztus 5-i 29. számában megjelent közleménye ad iránymutatást. Eszerint a kiskereskedelmi forgalomban értékesítésre kerülő valamennyi növényvédő szer és gyomírtó szer (ide sorolandó a perbeli termék is) esetében értékesítő szervnek a nagykereskedelmi vállalat tekintendő. Ennek megfelelően a kiskereskedelmi szerv az említett cikkeket már állami támogatással csökkentett áron kapja és a támogatást a nagykereskedelem számolja el. A kiskereskedelmi vállalat készpénzfizetéses vásárlás esetén minden vásárló részére, közületi vásárlás esetén pedig csak a közleményben taxatíve felsorolt mezőgazdasági szervek részére értékesítheti a támogatással csökkentett áron a fent említett cikkeket. A közleményben fel nem sorolt közületi vásárlás esetén a kiskereskedelem két megoldás közül választhat:
− vagy nem szolgálja ki a támogatásra nem jogosult közületeket, így azok a nagykereskedelmi vállalattól való vásárlásra kényszerülnek, vagy
– amennyiben e közületek ellátása mellett dönt, az ártámogatás nélküli fogyasztói áron kell eladnia és az értékesítés után az ártámogatás összegét a költségvetés részére meg kell fizetnie.
Az alperes a maximált árformába tartozó, mezőgazdasági ártámogatással forgalmazott PHOSTOXIN felhasználásával ártámogatásra nem jogosult vállalat részére végzett szolgáltatást.
A MÉM fentebb említett közleménye alapján megállapítható, hogy az alperes mint kiskereskedelmi szerv a perbeli terméket 48%-os ártámogatással csökkentett, vagyis 386,17 Ft/kg egységáron volt jogosult megvásárolni, a felperes pedig mint nagykereskedelmi vállalat a termék után a támogatást a költségvetés terhére számolhatta el. A felperes tehát az alperes szabálytalan értékesítése esetén árkülönbözet érvényesítésére nem jogosult, az ártámogatás visszakövetelése nem az ő feladatkörébe tartozik. Az a kérdés tehát, hogy a szóban levő szer felhasználásával végzett szolgáltatás esetén az alperesnek hogyan alakul a költségvetéssel szemben fennálló fizetési kötelezettsége, már nem tartozik bírói útra (Pp. 365. §).
E tekintetben a már említett közlemény ad államigazgatási úton végrehajtandó kötelezettség teljesítésére vonatkozó útbaigazítást.
A kifejtettek szerint az ártámogatásnak a felperes javára történő megfizetésére irányuló kereset nem alapos, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetet elutasító első fokú ítéletet − a fenti indokolással – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 022/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás