MK BH 1979/130
MK BH 1979/130
1979.03.01.
I. A fegyelmi büntetésnek összhangban kell állnia a büntetéskiszabási célokkal: a dolgozó nevelésével és fegyelmi vétséget elkövetőnek, valamint a vállalat többi dolgozójának hasonló kötelezettségszegésektől való visszatartásával. A vállalat által megalapozottan kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtását nem lehet felfüggeszteni, ha a felfüggesztés csökkenti a büntetés hatékonyságát és ezáltal akadályozza a büntetéskiszabás céljainak megvalósulását [1967. évi II. törvény 55. § (3) bek.].
II. Ha a felperes keresete kizárólag az áthelyezés fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzésére irányult, az alperes pedig a fegyelmi büntetés további enyhítésére nem terjesztett elő keresetet, a munkaügyi bíróság az áthelyezés helyett nem szabhat ki más fegyelmi büntetést [Pp. 215. §, 349. § (1) bek.].
Az alperes 1976. október 12-től dolgozik a felperesnél, gépkocsivezetői munkakörben. 1978. június 27-én a gondjaira bízott taxit nem vitte be a telephelyre. Felettesei ekkor felkeresték a lakásán, a gépkocsit a ház előtt gondozatlan állapotban találták, majd a telephelyen a bérkártya ellenőrzésekor megállapították, hogy az alperes utolsó munkában töltött napja június 25-e volt. Ezt követően nem dolgozott és a bevétellel nem számolt el. Utasítást kapott a bevétel leadására és június 28-án a munkavégzésre, ennek azonban nem tett eleget.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a felperest az elkövetett vétkes kötelezettségszegések miatt hat hónapi időtartamra áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta, amelynek következtében garázs-gépkocsivezetői munkakörbe került, munkabére változatlanul hagyásával.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének a munkaügyi döntőbizottság részben helyt adott és a fegyelmi büntetés végrehajtását hat hónapi próbaidőre felfüggesztette.
A felperes a keresetében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az általa kiszabott fegyelmi büntetés hatályban tartását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az áthelyezés fegyelmi büntetést 100 forintos személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetésre változtatta hat hónapi időtartamra.
Az ítélet indokolásának lényeges tartalma szerint az alperes a terhére rótt vétkes kötelezettségszegéseket elkövette, a munkaügyi döntőbizottság azonban indokolatlanul enyhítette a fegyelmi büntetést. Kifejtette, hogy “a súlyos kötelezettségszegéseknél még az enyhítő körülmények mérlegelése sem szolgálhatja azt a célt, hogy a fegyelmi büntetés indokolatlanul enyhe legyen az alperes vonatkozásában.” Álláspontja szerint az elkövetett kötelezettségszegésekkel a személyi alapbércsökkentés fegyelmi büntetés áll arányban.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. A kereseti kérelem tehát korlátja az érdemi döntésnek.
A felperes keresete kizárólag a fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzésére irányult. Az alperes pedig a fegyelmi büntetés további enyhítésére nem terjesztett elő keresetet. Ilyen körülmények között a munkaügyi bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor az áthelyezés helyett más fegyelmi büntetést szabott ki.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha megállapítja hogy az adott esetben a fegyelmi büntetés próbaidőre történő felfüggesztése – a vétkes kötelezettségszegések súlyát értékelve – nem gyakorolhat kellő nevelő hatást sem az alperesre, sem pedig a felperesnél hasonló munkakörben alkalmazott többi dolgozóra és nem tartja őket vissza az azonos jellegű kötelezettségszegésektől.
Ehhez mérten pedig a munkaügyi döntőbizottság határozatát meg kellett volna változtatnia és az alperes felülvizsgálati kérelmét el kellett volna utasítania. (M. törv. II. 10 397/1778/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás