MK BH 1979/133
MK BH 1979/133
1979.03.01.
A termelőszövetkezet tagja a teljes kárért felel, ha a kárt szándékosan okozta. A kártérítés az okozott tényleges kárnál alacsonyabb összegben általában nem állapítható meg, ha a károkozás szándékos bűncselekmény elkövetésével történt [1967. évi III. tv. 79. § (1) bek., 80. § (1) és (4) bek.; 35/1767. (X. 11.) Korm. sz. r. 128. §]*.
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagja volt és az üzemegységben mint adminisztrátor dolgozott. Munkaköri feladatai közé tartozott a községekben dolgozó tsz-tagok, családtagok és termelőszövetkezeti alkalmazottak munkalapjainak az összegyűjtése, majd a munkalapok alapján részükre számfejtett munkadíjaknak (munkabéreknek) a kifizetése.
A felperes a termelőszövetkezet pénztárából – hamisított munkaalapok alapján – jogtalanul 68 039 forint munkadíjat (munkabért) vett fel és ezt az összeget a munkalapokon feltüntetett személyeknek nem fizette ki.
A járásbíróság a jogerős ítéletével a felperest folytatólagosan, magánokirat-hamisítással elkövetett és jelentős kárt okozó csalás bűntettében bűnösnek mondotta ki és ezért egyévi és hat hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 10 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A büntetőbíróság a polgári jogi igény megítélése felől nem rendelkezett, mert a kár összege a társadalombiztosítási járulék pontos kimunkálásának a hiányában nem volt egyértelműen megállapítható, ennek tisztázása pedig a büntetőeljárást nemkívánatos módon meghosszabbította volna.
Az alperes vezetősége határozatával a felperest 75 138 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Ez az összeg a felperes által bűncselekmény útján megszerzett 68 039 forint munkadíjon (munkabéren) felül magában foglalja a munkadíjak (munkabérek) után kifizetett 7 099 forint társadalombiztosítási járulék összegét is.
A felperes a vezetőség kártérítési határozata ellen a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult és mentesítését kérte azzal, hogy a termelőszövetkezettől nem csalt ki jogtalanul munkabért s azt nem is használta fel saját céljaira.
A szövetkezeti döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította, mert a vezetőség kártérítésre kötelező határozatát helytállónak látta.
A szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a járásbírósághoz és abban a marasztalási összegnek 12 614 forintra történő leszállítását kérte.
A járásbíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes az első fokú ítélet ellen fellebbezést nyújtott be. Előadta, hogy a büntetőeljárás során a szakértő csupán 12 614 forint vonatkozásában állapította meg, hogy a munkalapokon ő hamisította az aláírásokat. A többi aláírás a büntetőeljárásban fel nem derített harmadik személytől származik, az ebből eredő kárért pedig felelősséggel nem tartozik.
A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a szövetkezeti döntőbizottság határozatát 50 000 forint erejéig tartotta hatályban és a felperest terhelő kártérítést erre az összegre szállította le.
A jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság arra hivatkozott, hogy az alperest az ellenőrzés, valamint a munkaszerzés terén mulasztás terheli. A felperes ugyanis hosszabb idő alatt, jelentős kárt okozva követte el a bűncselekményt, s ezt a szabálytalan bérszámfejtés és bérkifizetés tette lehetővé. Utalt az ítélet arra is: a büntetőeljárás adatai alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a teljes kár a felperes bűncselekménye miatt következett volna be. Az alperes mulasztásai “joggal engednek arra következtetni, hogy a kár bekövetkeztében esetleg más személyek hanyagsága vagy éppen fel nem derített bűncselekménye is közrehatott.” Hivatkozott végül az 1967. évi III. tv. 79. §-ának (2) bekezdésére, amely szerint nem róható a tag terhére a kárnak az a része, amely a termelőszövetkezet kármegelőzési, illetőleg kárenyhítési kötelezettségének teljesítésével elhárítható lett volna. Ezért a megyei bíróság kármegosztást alkalmazott, amelynek mértékét 2/3-1/3 arányban állapította meg a felperesre terhesebbe.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A módosított 1967. évi III. tv. (Tv.) 79. §-ának (1) bekezdése értelmében a tagsági viszonnyal kapcsolatos kötelezettség megszegésével okozott kárért a termelőszövetkezet tagja kártérítési felelősséggel tartozik. A Tv. 80. §-ának (1) bekezdése értelmében kártérítés címén a tényleges kárt kell megtéríteni, a 80. § (4) bekezdése szerint pedig a teljes kár erejéig felel a tag, ha a kárt szándékosan okozta. A módosított 35/1967. (XI. 11.) Korm. számú rendelet (R.) 128. §-ában foglalt rendelkezés szerint pedig, ha a kárt szándékosan okozták, a kártérítés az okozott tényleges kárnál alacsonyabb összegben csak akkor állapítható meg, ha a teljes kár megtérítésére kötelezés a tagot aránytalanul súlyos helyzetbe hozná.
A felperes – bűncselekménynek is minősülő – szándékos károkozását a járásbíróságnak az ellene indult büntetőperben hozott jogerős ítélete egyértelműen bizonyítja. A bűnügyben tényként állapították meg, hogy az említett munkahelyek vonatkozásában a felperesen kívül más személy nem vehetett fel munkadíjat a szövetkezet pénztárából, mert azt – a saját beismerése szerint is – mindig maga vette fel, s ő végezte a kifizetéseket is. A büntetőeljárás során kétséget kizáróan tisztázódott, hogy a felperes a hamisított munkalapok alapján összesen 68 039 forint összegű olyan munkadíjat vett fel, amelyet a munkalapokon megnevezett személyeknek nem fizetett ki. A sértett polgári jogi igénye kérdésében való döntést a büntetőeljárásban nem az gátolta, hogy a felperes által a bűncselekmény útján megszerzett munkadíjak összege nem tisztázódott, hanem csupán az akadályozta, hogy az említett összegek után kifizetett társadalombiztosítási járulékok s ezek számításba vételével a tényleges kár összege akkor még nem volt megállapítható.
A szövetkezet vezetősége a felperessel szemben hozott kártérítési határozatban viszont már részletesen kimunkálta az általa lerótt – és vissza nem térült – járulékok összegét és ezek figyelembevételével állapította meg a tényleges kár mértékét 75 138 forintban.
Az adott esetben azonban a felperest nem más személyek magatartásáért, hanem az általa elkövetett cselekményekért vonták büntető úton felelősségre, és így ő felel az e cselekményekkel a termelőszövetkezet vagyonában okozott kárért is.
A Tv. 80. §-ának (4) bekezdésében, valamint az R. 128. §-ában foglalt rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a felperes felelősségének mértéke a tényleges kárnál alacsonyabb összegben nem állapítható meg. (M. törv. II. 10 395/1978/2.)
*.
Az 1977. május 1-jétől hatályos termelőszövetkezeti jogszabályok szerint az 1967. évi III. tv. 80. §-ának (4) bekezdésében foglalt szabályt a törvény 80. §-ának (7) bekezdése, a 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet 128. §-ának rendelkezését pedig a 7/1977. (III. 12.) Mt sz. rendelet 110. §-a tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás