BK BH 1979/136
BK BH 1979/136
1979.04.01.
Folytatólagosan elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén a megítélt polgári jogi igényhez kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a folytatólagos bűncselekmény utolsó részcselekménye megvalósulásának napjával azonos [Be. 14. §, 55. § (2) bek., 56. §; Ptk. 301. § (1) bek., 360. § (1) és (4) bek.].
A járásbíróság a terheltet folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt 7 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a büfé vezetői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztést végrehajtás esetén börtönben rendelte letölteni. Kötelezte a terheltet, hogy kártérítésként a szövetkezet magánfélnek fizessen meg 31 041 forintot, valamint ennek 1976. december 21. napjától járó évi 5%-os kamatát. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A tényállás lényege szerint a terhelt mint büfévezető 1975. és 1976. években a bevételből folyamatosan esetenként 100-150 forintot, átlagosan havonta kb. 2500 forintot kivett és a pénzt saját céljaira fordította. 1975-ben 8855 forintot, 1976-ban 22 186 forintot sikkasztott el s így összesen 31 041 forint kárt okozott.
Az eljárt bíróságok a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának a megállapítását azzal indokolták, hogy mivel a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény valamennyi részcselekményének megvalósulásával következik be a bűncselekménnyel okozott teljes összegű károsodás, ezért ettől az időponttól kell kötelezni a terheltet a kártérítéshez kapcsolódó kamat megfizetésére. Ez az időpont az adott esetben lényegében egybeesett a leltározás időpontjával, 1976. december 21. napjával, ennélfogva a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja ez a nap.
A jogerős határozatok ellen emelt törvényességi óvás kifejtette: több mozzanatú vagy folytatólagos bűncselekménnyel okozott kár esetén, a polgári jogi ítélkezési gyakorlat szerint, ha az egyes esedékességek pontos időpontja nem állapítható meg, a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjaként az időbeli középarányost kell alkalmazni. Ezért az adott ügyben, amelyben az elkövetések évenként elkülöníthetők, az 1975-ben okozott 8855 forint kárral kapcsolatban 1975. július 1. napjától, az 1976-ban okozott 22 186 forint kárral kapcsolatban pedig 1976. július 1. napjától kell megállapítani a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította.
A jogerős határozatok ellen emelt újabb törvényességi óvást – amely a korábbi óvásban kifejtetteket fenntartotta – az Elnökségi Tanács nem találta alaposnak.
1. A törvényességi óvással megtámadott bírósági határozatok indokait helyesnek ismerve fel, kiegészítésül az Elnökségi Tanács a következőkre mutat rá:
A Ptk.-nak a törvényességi óvásban is idézett 360. §-a (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A büntetőügyben érvényesített polgári jogi igény esetén [Be. 55. § (2) bek.] a károsodást bűncselekmény okozza, ehhez képest ilyenkor a károsodás bekövetkezésének a bűncselekmény elkövetése, illetőleg eredményének beállása számít, és így ehhez igazodik a kamatfizetési kötelezettség [Ptk. 301. § (1) bek.] kezdő időpontja is (BJD 3432. sz.). Abban a kérdésben pedig, hogy a bűncselekményt mikor követték el (eredménye mikor következett be), nem kétségtelen a büntetőbíróság határozata az irányadó (figyelemmel a Be. 14. §-ára).
Folytatólagos bűncselekmény – a törvény helyes értelmét tükröző bírói gyakorlat (BK 535. sz.) szerint – az utolsó részcselekmény megvalósításával tekintendő elkövetettnek. Ehhez képest folytatólagos bűncselekménnyel okozott kár esetén a károsodás bekövetkeztének és ehhez csatlakozóan a kamatfizetési kötelezettség esedékességének kezdő időpontja − legkorábban – a folytatólagosság körébe tartozó részcselekmények közül az utolsó megvalósulásának az időpontja.
Mindezekből kitűnően a törvényességi óvással támadott határozatokat hozó bíróságok törvénysértés nélkül foglaltak állást a polgári jogi igény megfizetésével összefüggő kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja tekintetében akkor, amikor ezt az időpontot a folytatólagos bűncselekmény utolsó részcselekményének megvalósulásában jelölték meg.
2. A törvényességi óvás is helyesen mutat rá arra, hogy a folytatólagosság büntetőjogi kategória, és az ahhoz fűződő büntetőjogi következményeket a Büntető Törvénykönyv és a büntető ítélkezési gyakorlat szerint kell elbírálni. (Pl.: a bűncselekmény befejezettsége, elévülés stb.) De ehhez hozzá kell tenni: bűncselekménnyel okozott kár esetén még a polgári jogi elévülés sem következik be addig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül [Ptk. 360. § (4) bek.]. Ezekre is figyelemmel viszont téves a törvényességi óvásnak az az érvelése, hogy folytatólagosan elkövetett bűncselekmény – a polgári jog szabályai szerint – olyan többmozzanatú szándékos károkozási folyamat, amely a károsodás összegét a kárt okozó cselekmény befejezéséig növeli, és így a folytatólagos bűncselekmény polgári jogi következményeit illetően a polgári anyagi jog szabályait kell alkalmazni.
Az utóbbi álláspont csak annyiban helytálló, hogy a büntetőperben érvényesített polgári jogi igény jogalapja és összegszerűsége kérdésében valóban a polgári anyagi jogi szabályok az irányadók. Ebből azonban nem következik, hogy a polgári jogi igény jogalapját adó folytatólagos bűncselekmény elkövetésének időpontját is a polgári jog szabályai szerint kell megállapítani. Ilyen bírói gyakorlat nincs, de nem is lehetséges, mert a bűncselekmény s így a folytatólagos bűncselekmény elkövetésének időpontját illetően is büntetőügyben csakis a büntetőbíróságnak a büntető anyagi és eljárási jog alapján tett megállapításai lehetnek irányadók.
A törvényességi óvásban, valamint annak indokolása során a nyilvános ülésen is hivatkozott és polgári ügyekben keletkezett legfelsőbb bírósági határozatok egyéb – nem bűncselekménnyel összefüggő – kártérítési követeléssel kapcsolatban foglaltak úgy állást, hogy az egyes követelésrészek eltérő esedékessége esetén a kamatfizetési kötelezettség kezdetéül a középarányos kezdő időpontot kell megállapítani.
3. A büntetőügyben érvényesített polgári jogi igény elbírálásánál kétségtelenül a polgári anyagi jog szabályait kell alkalmazni; viszont a bűncselekményből fakadó kártérítési, illetőleg kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának kérdése előkérdés, éspedig a bűncselekmény elkövetési időpontjának tisztázására vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárásjogi előkérdés, amelynek eldöntésénél az utóbbi jogszabályok és az ahhoz fűződő joggyakorlat az irányadó (Be. 56. §).
Valamely bűncselekmény büntetőjogi, illetőleg polgári jogi következményeinek megítélésénél tehát egyaránt fontossága van a bűncselekmény elkövetési időpontjának. Ha azonban folytatólagos bűncselekmény esetén az elkövetési időpontot a büntetőjogi következményeket illetően az utolsó részcselekmény megvalósulásának időpontjában, ugyanannak a folytatólagos bűncselekménynek polgári jogi következményeit illetően pedig a részcselekmények időbeli középarányosában állapítanánk meg – amint azt a törvényességi óvás indítványozta –, akkor ugyanazon bűncselekménynek két elkövetési időpontja lenne, ami pedig nyilvánvalóan nem lehetséges. A bűncselekmény elkövetésének időpontja nem változtatható attól függően, hogy büntetőjogi avagy polgári jogi következmények alkalmazásáról van-e szó.
4. A törvényességi óvás rámutat arra is, hogy az óvással támadott határozatok álláspontjának elfogadásával a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának megítélése tekintetében – folytatólagos bűncselekmény, illetőleg több követelésrészből álló követelés érvényesítése esetén – eltérő gyakorlat alakulhat ki a polgári, illetőleg a büntetőügyekben, és ilyenkor a sértett a büntetőügyben érvényesített polgári jogi igény elbírálásánál kedvezőtlenebb helyzetbe jut.
Kártérítésnek büntetőügyben, illetőleg polgári ügyben való érvényesítésénél a sértett (jogosult) alapvetően azonos joghelyzetben van, így elsősorban a követelés anyagi jogi megítélése és a hozandó érdemi döntés hatálya tekintetében. A büntetőeljárás hatályos jogi szabályozására figyelemmel azonban a büntetőügyben érvényesített polgári jogi igény esetén-a jogosult, illetőleg a kötelezett helyzete valóban nem minden tekintetben – így a kártérítési igényhez kapcsolódó esetleges járulék, avagy az igénybe vehető egyéb perbeli eszközök vonatkozásában sem – maradéktalanul ugyanolyan, mint ha a kártérítést a polgári eljárásban érvényesítik. Erre utal már az, hogy a Be. 56. §-a értelmében adhéziós eljárásban a polgári eljárás szabályait csak kisegítőleg lehet alkalmazni, és ilyenkor is csak akkor, ha azok a büntetőeljárási törvénnyel, illetőleg büntetőeljárás feladatával és jellegével nem ellentétesek. Ugyanezen törvényhely értelmében adhéziós eljárásban nincs helye egyezségnek, a terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet és beszámítási kifogással nem élhet.
5. Az alapügyben eljárt bíróságok tehát törvénysértés nélkül alkalmazták a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor, illetőleg a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdését, amely szerint a kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség a késedelembe esés időpontjától esedékes. A károsodás bekövetkeztének s ezzel összefüggésben a kamatfizetési kötelezettség esedékességének időpontja ugyanis – adhéziós eljárásban – legkorábban a bűncselekmény elkövetésének időpontja; ez utóbbin pedig folytatólagos bűncselekmény esetén az utolsó részcselekmény megvalósulásának az időpontját kell érteni.
A kifejtettekre tekintettel alaptalannak bizonyult törvényességi óvást az Elnökségi Tanács a Be. 291. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 1622/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás