BK BH 1979/137
BK BH 1979/137
1979.04.01.
A bűnösség fokának megállapítása szempontjából nincs jelentősége a gyalogos sértett szabálytalan közlekedésének, ha azt a gázoló járművezető még olyan időben észlelte, amikor lehetősége volt a baleset elkerülésére [1961. évi V. törvény 64. §, 194. §].
A járásbíróság a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre, továbbá mellékbüntetésül 3 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt lakott területen kívül közlekedett személygépkocsival. Minthogy 60 km/óra sebességgel haladva kb. 80-100 méter távolságból észlelte, hogy az út jobb oldalán több gyalogos közlekedik. Ezt követően a gépjármű fényszóróját tompította és a gyalogosok kikerülésébe kezdett. Kikerülés közben nem megfelelő oldaltávolságot tartva haladt a gyalogosok mellett és emiatt a gépjármű jobb oldali első részével az egyik gyalogosnak ütközött, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe.
A járásbíróság ítélete szerint a baleset azért következett be, mert a terhelt a KRESZ 35. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel megszegte a KRESZ 34. §-a (1) bekezdés d) pontjának rendelkezését, ugyanis nem kellő oldaltávolságot tartva haladt el a gyalogosok mellett. A járásbíróság azt is megállapította, hogy a sértett is megszegte a KRESZ 21. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásokat, mert lakott területen kívül társaival egy sorban s nem egymás után haladva és nem az úttest bal oldalán közlekedett.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként értékelte a közlekedési bűncselekmények elszaporodottságát, enyhítőként pedig a terhelt büntetlen előéletét és – igen nagy nyomatékkal – a sértett közrehatását s ezen belül azt is, hogy a sértett egyenruhájának színe miatt a felismerése nehezebb volt. A felfüggesztés kedvezményének alkalmazását a sértett nagyfokú közrehatására alapította.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság határozatának indokolásában kiemelte, hogy a kiszabott büntetés mértéke megfelelő, de a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése indokolatlan, mely arra vezethető vissza, hogy az elsőfokú bíróság a sértett közrehatásának a súlyát eltúlozta, az ügyészi fellebbezés elmaradása miatt azonban a másodfokú bíróságnak nincs lehetősége a büntetés súlyosítására.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata ellen a Btk. 70. §-ának törvénysértő alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A kellően megalapozott tényállásban foglaltak szerint a terhelt kellő időben és megfelelő távolságból – mintegy 80-100 méterről – észlelte az út jobb oldalán közlekedő gyalogosokat. Ennek ellenére nem fordított kellő figyelmet a megfelelő oldaltávolság megválasztására s ennek elmulasztása következtében az ütközést az utolsó pillanatban csupán a gépjármű hirtelen balra kormányzásával igyekezett elkerülni. A terheltet ezért nagyobb fokú gondatlanság terheli.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a büntetés kiszabása körében a sértett közreható magatartásának csak akkor lehet enyhítő hatást tulajdonítani, ha ez a magatartás ténylegesen kihatott a bűnös magatartás okozta eredmény bekövetkezésére; abban megfelelő jelentőségű szerepe volt.
Ámde az adott esetben annak a körülménynek, hogy a sértett nem a menetirány szerinti bal oldalon haladt, valamint nehezebben észlelhető színű egyenruhát viselt, azért nincsen különösebb jelentősége, mert a terhelt az előtte haladó sértettet kellő távolságból észlelte, tehát a megfelelő oldaltávolság megválasztását ezek a körülmények nem zavarták. Ennélfogva az említett körülménynek a bűnösség fokának megállapítása szempontjából nincs, a büntetés kiszabása körében pedig csekély a jelentősége. Téves tehát a járásbíróságnak idevonatkozóan elfoglalt álláspontja.
Mindezekhez képest a terhelt által megvalósított bűncselekmény jellegével, tárgyi súlyával, továbbá az alanyi bűnösség fokával végrehajtásra kerülő szabadságvesztés kiszabása áll arányban, s az ilyen büntetés alkalmas az általános megelőzés érdekeinek hatékonyabb érvényesítésére is. Következésképpen tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a megfelelő tartamban kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Ennek folytán a másodfokú bíróságnak ezt a rendelkezést helybenhagyó határozata is törvénysértővé vált.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – a törvénysértés megállapítása és a jelen ügyben hozott első és másodfokú határozatok e részének hatályon kívül helyezése mellett – a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. (Legf. Bír. B. törv. V. 1275/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás