PK BH 1979/149
PK BH 1979/149
1979.04.01.
A hasznosítási díj a szabadalommal védett megoldás használatának az ellenértéke, ezért díjazás alapja csak ez lehet. Amennyiben a szabadalmi oltalom a hasznosító által gyártott terméknek csak egy részére vonatkozik, a találmány is csak erre a részre vonatkozhat [1969. évi II. tv. 17. § (1) bek.].
I. A felperesek a szabadalmasai a “Szerkezet különösen kis szilárdságú panellapoknak négy irányban kapcsolható extrudált oszlopokkal történő összekapcsolására” című szabadalomnak. A szabadalom különböző tárgyak (kiállítási állványok, térelválasztó elemek, bútorok) előállításához felhasznált elemek (panellapok és oszlopok) összekapcsolására szolgáló szerkezetet oltalmaz. A szerkezetet csavar (célszerűen kapupántcsavar), csavarpersely és összehúzó anya alkotja. Jellemzője, hogy az összekapcsolandó panel síkjára merőleges és a csavar számára létesített furatot metsző hengeres furatba helyezhető, palástján furatokkal ellátott csavarperselye, a csavarperselybe helyezett és annak belső palástjára felfekvő és toldatával egyik furatába nyúló összehúzó anyája van, amely a csavar menetének megfelelően belső menettel van ellátva.
A felperesek 1974. március 1. napján írásbeli szerződést kötöttek az alperessel. A szerződés értelmében a felperesek a szabadalom által védett találmány tárgyának a kizárólagos hasznosítására adtak engedélyt az alperes részére. Az alperes vállalta, hogy a találmány hasznosításáért ellenértékül megfizeti a bruttó árbevétel 1%-át.
Az alperes a szabadalom által védett szerkezetet felhasználta az általa gyártott termékeket alkotó elemeknek (lapoknak és oszlopoknak) az összekapcsolására. Az így 1974. május 31. és 1976. szeptember 6. között számlázott termékek bruttó eladási ára – dipa és festés nélkül – összesen 10 825 167 Ft-ot, helyszíni szerelési költsége 832 039 Ft-ot tett ki. A panellapok és oszlopok (csövek) teljes anyagköltsége 3 889 399 Ft, az összekapcsoló szerkezet alkatrészeinek az anyagköltsége pedig összesen 2 769 795 Ft volt, a szerkezet fedésére szolgáló kupakkal együtt.
Az alperes a hasznosítási szerződés alapján összesen 26 228 Ft hasznosítási díjat fizetett a felperesek részére, további összeg fizetését megtagadta.
II. A felperesek módosított keresetükben, 93 474 Ft és járulékai megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az alperes a szabadalom felhasználásával gyártott termék összértéke után köteles a kikötött hasznosítási díjat megfizetni.
Az alperes elutasítást kért és viszonkeresetében 12 723 Ft visszafizetésére kérte kötelezni a felpereseket. Védekezése szerint szabadalomhasznosítási díj csak a szabadalommal védett szerkezet után jár. Ezért a már kifizetett 26 228 Ft-tal szemben a felpereseket csupán 13 505 Ft illeti meg, így a különbözetet tartoznak visszafizetni.
A felperesek kérték a viszontkereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 90 344 Ft, ennek kamatai és 4500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest, a viszontkeresetet elutasította. Az indokolás szerint a szabadalom felhasználásával gyártott termék összértéke után illeti meg a felpereseket a szerződésben kikötött 1%-os díjazás, mert a szabadalom akkor valósul meg, ha az oltalmazott szerkezetet a gyártott termék előállítására felhasználják.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A felperesek kérték az első fokú ítélet helybenhagyását.
III. A fellebbezés részben alapos.
1. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 17. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadalom által védett találmány hasznosítása ellenében járó díjat a felek hasznosítási szerződésben állapítják meg. Ezért a hasznosítási díj összegére a felek megállapodása az irányadó. A szerződésben a felek a találmány hasznosításának az ellenértékeként a bruttó árbevétel 1%-át határozták meg. Nincs azonban rendelkezés arról a szerződésben, hogy ezt az árbevételt hogyan kell kiszámítani, minek az ellenértékét kell árbevételként figyelembe venni.
A díjkikötés a felperesek részére történt. Ezért a Ptk. 208. §-ának az (1) bekezdése értelmében ezt úgy kell értelmezni, ahogyan az alperesnek – a felperesek feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel – a szavak általános elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A hasznosítási díj a szabadalommal védett megoldás használatának az ellenértéke. Ezért a díjazás alapja – helyes értelmezés szerint – csak a szabadalommal védett megoldás alkalmazása lehet. Csak ilyen esetben érvényesül a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó – a szabadalomhasznosítási díj tekintetében is irányadó – polgári jogi elv. Egyébként a hasznosítási díj alapjául a szerződéskötés során figyelembe lehet venni a hasznos eredmény összegét vagy a szabadalmi megoldás felhasználásával létrejött termék értékét (önköltségét, eladási árát, bruttó vagy nettó értékét), de nem lehet szabadalomhasznosítási díjat megállapítani olyan tevékenység, tevékenységrész eredménye után, amelyet a szabadalmi oltalom nem véd. A szabadalomhasznosítási díj alapja csak olyan eredmény lehet, amely a szabadalom által védett megoldás alkalmazásából ered. A bírósági gyakorlatban töretlenül érvényesülő elv, hogy amennyiben a szabadalmi oltalom a hasznosító által gyártott terméknek csak egy részére vonatkozik, a találmány díjazása csak erre a részre vonatkozhat [Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 21 104/1974/4., Pf. IV. 21 201/1977/4., Pf. IV. 21 202/1977/4., Pf. IV. 21 126/1977/4.]. Ezért a szerződéses kikötést az alperes csak ezeknek az elveknek megfelelően érthette.
Azt kellett tehát vizsgálni a perben, hogy a szabadalom által védett szerkezet értékesítésének mi volt a bruttó ellenértéke.
2. A szerkezet nem azonos a szerkezeti elemekkel, hanem azoknak a sajátos felhasználását, alkalmazását jelenti. Ezért helyesen hivatkoztak a felperesek arra, hogy a szerkezeti elemek értéke nem azonos a szabadalom alkalmazásával létrejött szerkezet értékével. Tévedett ezért az alperes, amikor a kapcsolóelemek anyagértékét kívánta díjalapnak tekinteni.
Tévedtek azonban a felperesek is, amikor a teljes termék értékének a figyelembe vételét kérték. A szabadalom nem védi az annak felhasználásával gyártott termékek (állványok, térelemek, bútorok) előállítását, csupán azok egyes elemeinek az összekapcsolási módját. Az alperes ugyanezeket a termékeket egyéb összekapcsolási mód alkalmazásával is elő tudta volna állítani. A panellapok és oszlopok alkalmazása csak annyiban függ össze a szabadalommal, hogy a kapcsolószerkezet ezeknek az összekapcsolására vonatkozik, de nem terjed ki az oltalom az oszlopokból és panellapokból álló bútorok, állványok, elválasztó elemek készítésére.
Ezért díjalapként csupán a szabadalommal védett kapcsolószerkezet bruttó ellenértékét lehet figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy ez nem különíthető el a gyártott terméktől, azt kellett vizsgálni, hogy a termék teljes értékének milyen hányadát teszi ki a kapcsolószerkezet.
Összehasonlításul legcélszerűbbnek mutatkozott annak az alapul vétele, hogy a gyártott termék teljes anyagértékének milyen hányadát teszi ki a kapcsolószerkezethez szükséges alkatrészek anyagértéke. Ilyennek kell tekinteni a felek által 1977. június 3. napján történt egyeztetésről felvett jegyzőkönyvhöz csatolt kimutatásban felsorolt orsó, orsó + kupak és kapupántcsavar anyagértékét. Ezek közül a kapupántcsavar csak a tárgyi körben szerepel, a kupak pedig egyáltalán nem szerepel az igénypontokban, ezek is elengedhetetlen részei azonban a találmány szerinti szerkezetnek. Összértékük 2 796 795 Ft a felek egyező előadása szerint. A teljes anyagérték viszont 6 686 194 Ft-ot tesz ki.
A teljes termék bruttó költsége festés nélkül 10 828 157 Ft, a helyszíni szerelés 832 039 Ft, az egész termék bruttó értékeként tehát 11 660 196 Ft-ot lehet figyelembe venni. Ennek az összegnek olyan hányada esik a szabadalommal védett szerkezet értékére, amely megfelel a teljes anyagérték s a kapcsoló szerkezeti elemek anyagértéke közötti aránynak. Ezt viszont a következő képlet fejezi ki:
11 660 196 : 6 686 194 = x : 2 796 795 |
|||
Tehát |
x= |
11 660 196 . 2 796 795 |
= 4 877 399 |
6 686 194 |
|||
A hasznosítási díj alapja tehát 4 877 399 Ft, amelynek az 1%-a jár a felperesnek a szerződés szerint, azaz 48 780 Ft. Ebből az alperes már kifizetett 26 228 Ft-ot. Jár még tehát 22 552 Ft.
3. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az első fokú ítéletet és az így kiszámított összegre, valamint az ezzel arányos első fokú perköltség összegére szállította le a marasztalás összegét. Másodfokon az alperes lett nagyobb mértékben pernyertes. Ezért a bíróság a részére arányos összegű másodfokú perköltséget állapított meg. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 368/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás