GK BH 1979/163
GK BH 1979/163
1979.04.01.
A vállalkozó által kezdeményezett tervmódosítás címén felár nem érvényesíthető, kivéve ha a tervmódosítást a tervdokumentáció hibája tette szükségessé [17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. r. 15. § (1) bek. b) pont, 2. §].
A felperes építőipari munkáinak végszámlájából az alperes által ki nem egyenlített 10 662 Ft-ot fizetési meghagyás útján érvényesítette.
Az alperes a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondásában a felperes igényét teljesen alaptalannak minősítette, az egyeztetés során azonban 1240 Ft-ot elismert, a további 9752 Ft-ban megjelölt követeléssel kapcsolatban azonban előadta, hogy azt nem fogadja el, mivel a számlából a beavatkozó kollaudója alapján törölte. Erre tekintettel a beruházót perbe hívta.
A beavatkozó előadta, hogy a hőleadó készülékek bekötési munkái a tervben és a költségvetésben is szerepeltek. A felperes kivitelező javaslatára járult hozzá a tervező, hogy a bekötés ún. sertó kötéssel kerüljön kivitelezésre, amelyet műszaki ellenőre azzal jegyzett be a naplóba, hogy csak többletmunkaként és többletköltségként számolható el. Erre tekintettel a felperes által felszámított 3%-os felárigénylése alaptalan, mert a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 15. §-ának (1) bekezdése ennek érvényesítésére lehetőséget nem ad.
Az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki annak tisztázására, hogy a felperes által végzett munka többlet-, vagy pótmunkának minősül. A szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperes a szerződés szerinti munkát tervmódosítás alapján végezte ugyan, de többlet- vagy pótmunkát nem végzett. E tényállásból arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 15. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján jogosult volt a felárat felszámítani és az alperest a keresetnek megfelelően 10 662 Ft és ennek 1977. november 23-tól járó évi 15% kamata, továbbá 1778 Ft szakértői költség és 318 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezett. Mindketten a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 15. §-ának (2) bekezdésére hivatkoztak, amely szerint a 3%-os felár nem érvényesíthető, ha a tervmódosítás a vállalkozó kezdeményezéséből történt, kivéve, ha azt a terv hibája teszi szükségessé. Az alperes és a beavatkozó fellebbezése részben megalapozott.
Az 1240 Ft elismert összeg vonatkozásában az alperes a felperes követelését elismerte, az elsőfokú bíróság ennek alapján marasztalta, e vonatkozásban a fellebbezés indokokat nem is tartalmaz, így az alaptalan.
Tévesen marasztalta azonban az elsőfokú bíróság az alperest a tervmódosítás miatt felszámított 9752 Ft-ban – helyes számítás szerint 9422 Ft-ban − is, figyelmen kívül hagyva a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 15. §-ának (2) bekezdését amely szerint a felár vetítési alapjába a vállalkozó kezdeményezéséből eredő tervmódosítások nem vonhatók be, kivéve, ha azt a terv hibája teszi szükségessé.
Tervhiba a jelen esetben – nem vitásan – nem volt, ilyen körülmények között tehát a felperes tervmódosításra alapított felárigénye alaptalan, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján e részben megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf VII. 31 449/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás