GK BH 1979/164
GK BH 1979/164
1979.04.01.
Ha a küldemény hiánnyal érkezik meg a rendeltetési állomásra, és az eset körülményeiből az következik, hogy a hiány a fuvarozás alatt nem keletkezhetett, az ebből eredő következményekért a mérlegelést és a feladást végző feladó szervezet felel az elszámolás során a károsulttal szemben [13/1960. (V. 13) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 28. cikk 4. §-ához fűzött V. Kiegészítő Határozmány, 62. cikk 6. §, 63. cikk 1. §].
A felperes a keresetében 43 405 Ft kártérítésre kérte kötelezni a vasúti fuvarozó I. r. alperest, mert 1975. május 2-án 24 000 kg mérlegelt súlyban feladott szuperfoszfát küldemény 11 800 kg hiánnyal érkezett meg a rendeltetési állomásra.
Az I r. alperes a védekezésében előadta, hogy a küldeményt a MAHART Kikötői Üzemigazgatósága mérlegelte, amely az általa megállapított súlyért a közte és a vasút között létrejött szerződés értelmében felelősséggel tartozik. Utóbb a kikötői üzemigazgatóság ellen keresetet terjesztett elő és kérte annak a jelen perhez való egyesítésével a nevezettnek II. r. alperesként való perbe vonását. Ennek a kérelemnek az elsőfokú bíróság eleget tett.
A II. r. alperes a védekezésében vitatta, hogy a küldemény hiánnyal érkezett meg a rendeltetési állomásra. Álláspontja szerint az ott felvett jegyzőkönyvek ezt nem támasztják alá.
Az elsőfokú bíróság elrendelte a kiszolgáltatásnál közreműködő személyek tanúkénti kihallgatását. A tanúk vallomása és az alperesek által kötött szerződés tartalma alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hiány a rendeltetési állomáson fennállt, ezért azonban nem a II. r. alperes felelős, mert amikor az átadta a küldeményt az I. r. alperesnek, akkor jegyzőkönyvet nem vettek fel. Egyben megállapította, hogy a hiány a fuvarozás során az I. r. alperes tevékenységi körében keletkezett, az I. r. alperest a kereset szerint marasztalta.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az újabb eljárásban elsősorban azt kellett tisztázni, hogy az I. és a II. r. alperes által kötött szerződésnek a mérlegelésre vonatkozó előírásai milyen jogokkal és kötelezettségekkel ruházzák fel, illetve terhelik a szerződő feleket.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban részletesen foglalkozott a kiszolgáltatás körülményeivel, közelebbről azzal, hogy a felperes által becsatolt bizonyítékok megfelelően tanúsítják-e a küldemény hiánnyal történt kiszolgáltatását. Ezzel kapcsolatban arra a meggyőződésre jutott, hogy e bizonyítékok aggálytalanok.
Az elsőfokú bíróság az alperesek által kötött szerződés értelmezésével kapcsolatban a kialakult gyakorlat tekintetében tanúként kihallgatta az I. r. alperes dolgozóját, akinek vallomása szerint a vasút csak rátekintéssel veszi át az árut és csak akkor végez utánmérlegelést vagy vesz fel jegyzőkönyvet, ha valamilyen rendellenességet észlel. Ellenőrző tevékenysége elsősorban rakodásra irányul, de nem terjed ki a mennyiség meghatározására. Kihallgatta az elsőfokú bíróság a II. r. alperes Sz. I. nevű dolgozóját, akinek vallomása annak a gyakorlatnak az ismertetésére vonatkozott, hogy ha a vasút kifogás nélkül veszi át a vagont, úgy ettől kezdődően minden kárért felel.
Az elsőfokú bíróság az alperesek által kötött szerződést értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy nyitott kocsik esetében az alpereseket egyforma jogok és kötelezettségek illetik és terhelik, amikor egymástól a küldeményeket átveszik. Ha tehát az I. r. alperes csak azokért a károkért felel, amelyeket a küldemény átadásakor rögzítenek, akkor ez fordítva is fennáll, azaz a II. r. alperes is csak olyan károkért felel, amelyeket a küldemény fuvarozásra való feladásakor feltártak és jegyzőkönyveztek. Mivel a vagont az I. r. alperes kifogás nélkül átvette, a rendeltetési állomáson észlelt hiányért felelősséggel tartozik.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a küldemény kiszolgáltatásával és a rendeltetési állomáson a hiány-megállapítással kapcsolatos álláspontját indokaival együtt elfogadta, ezért ebben a körben a további indokolást a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében mellőzte.
Az elsőfokú bíróságnak az alperesek által kötött szerződés értelmezésével kapcsolatos álláspontja azonban helytelen.
Az alperesek között létrejött szerződés a Magyar Vasúti Árudíjszabás hatályát lényegében nem érinti, csupán egyes kérdésekre tartalmaz speciális, a Budapest Kikötő állomás adottságaihoz igazodó feltételeket. Ezért e szerződést általánosságban nem lehet a VÁSZ rendelkezéseitől függetlenül értelmezni és alkalmazni, csupán a részletkérdésekre vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni.
A VÁSZ számos rendelkezést tartalmaz a küldemények feladására, majd a küldemények kiszolgáltatására, amelyek nemcsak tartalmukban térnek el egymástól, hanem funkciójukban is. Az első esettel kapcsolatos szabályok a fuvarozás megkezdése előtti időre vonatkoznak, a küldemények itteni átvételével kapcsolatos előírások pedig elsődlegesen az ezt követő fuvarozás lebonyolítását szolgálják. A második esetre vonatkozó szabályok viszont a fuvarozási szerződés mikénti teljesítésével, a szerződésszegések megállapításával, következményeivel stb. foglalkoznak.
A VÁSZ a vasút terhére a küldemények átvételével kapcsolatban nem ír elő olyan részletes kötelezettségeket, mint a címzett terhére a kiszolgáltatáskor, de ami a perbeli ügy szempontjából a legfontosabb, a fuvarozásra való felvételnél elkövetett mulasztásokhoz nem fűz olyan súlyos következményeket, mint a címzett átvételi mulasztásaihoz (VÁSZ 62. cikk 6. §, 63. cikk 1. §).
Az alperesek által kötött szerződésnek a feladásra és a kiszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseit a fentiekkel összefüggésben kell értelmezni. Ebből következik, hogy az I. r. alperes, amikor egy küldeményt kifogás nélkül átvesz fuvarozásra a II. r. alperestől, nem köteles ellenőrizni a II. r. alperes által bevallott súlyt, de jogában áll azt ellenőrizni. Ha az I. r. alperes a súlyt nem ellenőrzi, és emiatt a bevalláshoz képest nem állapít meg hiányt, ez nem jelenti azt, hogy a bevallott súly ellene bizonyítékul szolgál, mert ilyen kötelezettséget néhány kivételtől eltekintve sem a VÁSZ, sem az alperesek között létrejött szerződés nem határoz meg. Az a tény, hogy a II. r. alperes által végzett mérlegelésért harmadik személyekkel szemben az I. r. alperes magára vállalta a felelősséget, nem érinti azt, hogy a fuvarlevélre írt súly a vasúttal szemben bevallott súlynak minősül.
Az I. r. alperes a vagont kifogás nélkül (az alperesek által kötött szerződés szóhasználata szerint “jelképesen”) vette át és nem észlelte, hogy a vagonba rakott, egyébként teljesen rendben levő árumennyiség nem felelhet meg a fuvarlevélre írt mennyiségnek, illetve hogy annál lényegesen kevesebb. Ennek − azaz a helytelen becslésnek – azonban nincs olyan következménye, hogy az I. r. alperes felel a fuvarlevélre írt mennyiségért, mert a küldeményt teljesen rendben szolgáltatta ki a címzettnek. Ebből pedig az is következik, hogy a kárért nem az I. r., hanem a II. r. alperes a felelős.
Az alperesek között létrejött szerződés tartalmában azonos azzal a megállapodással, amelyet a gyakorlatban bizonyító erejű mérlegelésre vonatkozó megállapodásnak neveznek. Ennek lényege az, hogy a mérlegelést a vasút helyett maga a feladó végzi el, ennek ellenére a vasúti fuvarlevélre a vasút mérlegbélyegzőjét helyezik, mintha a küldeményt vasúti mérlegelésse1 adták volna fel fuvarozásra. Ha azonban a küldemény hiánnyal érkezik meg a rendeltetési állomásra, és az eset körülményeiből következőleg a hiány a fuvarozás alatt nem keletkezhetett, hanem az a téves mérlegelésből vagy a fuvarlevélre írt téves súlyadatokra visszavezethető okokból állott elő, úgy az ebből eredő következményekért a mérlegelést végző feladó közvetve, de nem ritkán közvetlenül felel az emiatt károsulttal szemben. Az ilyen megállapodás megkötését a VÁSZ 28. cikkének 4. §-ához fűzött V. Kiegészítő Határozmány teszi lehetővé. Az alperesek között létrejött szerződést a II. r. alperes is a most ismertetett módon értelmezte, és nyilvánvaló, hogy ezzel összefüggésben tett az első fokú eljárásban olyan nyilatkozatot, amely szerint a feladási súlyhoz képest mutatkozó hiány esetében a kárt a szerződés értelmében a Kikötői Üzemigazgatóság viseli. A II. r. alperes ezt a nyilatkozatát a megismételt első fokú eljárásban ugyan visszavonta, amit azzal indokolt, hogy a perbeli küldeményt nem zárt, hanem nyitott vasúti kocsiban adták fel fuvarozásra, ennek azonban a II. r. alperes megállapodás szerinti felelősségére nincs hatása, legfeljebb arról lehet szó, hogy a küldemény rendellenesség nélküli fuvarozásának más ismérvei vannak fedett és más ismérvei nyitott vagonnál.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, a kereseti követelés megfizetésére a II. r. alperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. IV. 32 484/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás