GK BH 1979/165
GK BH 1979/165
1979.04.01.
A szállítmányozó a fuvarozási szerződés teljesítése után bekövetkezett károkért – így annak következményéért is, hogy a küldeményt a megbízó utasításával ellentétesen a külföldi szállítmányozónak átadja – a fuvarozói felelősség általános szabályai szerint felel [1971. évi 3. sz. tvr.-tel közzétett Nemzetközi Árufuvarozási Egyezmény (CMR) 1. cikk 1. pont, 13. cikk 1. pont, Szállítmányozási Alapfeltételek 27. § (1) bek.; Ptk. 521. § (1) bek.].
A felperes megbízta az alperest 35 karton szőrmeáru külföldre való továbbításával. A megbízásban kikötötte, hogy a küldeményt a külföldi vevő szállítmányozójának csak a fuvarlevélben megjelölt bank hozzájárulásával lehet kiszolgáltatni. E kikötést az alperes, illetve az alperes külföldi megbízottja nem tartotta meg és a 35 karton szőrmeárut a szállítmányozónak átadta. A külföldi vevő az árut nem váltotta ki, ezért a felperes 1976. február 4-én megbízta az alperest, hogy a 35 karton szőrmeárut hozza vissza Magyarországra. Az alperes e megbízásnak haladéktalanul nem tett eleget, a késedelem ideje alatt pedig a szállítmányozónál levő szőrmekabátokból 11 darabot betörés során elloptak. Emiatt a felperest 73 327 Ft kár érte, a keresetében ennek megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárásban a végzés indokolása szerint elsősorban azt kellett tisztázni, hogy az alperes szállítmányozóként vagy fuvarozóként járt-e el, tehát hogy felelőssége milyen szabályokon alapszik, ugyanis az alperes a Nemzetközi Árufuvarozási Egyezmény (CMR) szerinti korlátozott felelősségét elismerte.
Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban részletes bizonyítást folytatott le, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes tevékenysége szállítmányozásnak minősül, így a keletkezett kárt teljes egészében köteles megtéríteni. Ezért az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes ismét fellebbezett. Ebben egyrészt továbbra is vitatta, hogy szállítmányozóként járt el, másrészt azt az álláspontját fejtette ki, hogy ha szállítmányozónak minősülne is, az árukárokért fuvarozói felelősség terheli, tehát a CMR értelmében legfeljebb csak 765 aranyfrank, illetve ennek forint ellenértékére volna kötelezhető.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésnek azzal a részével kapcsolatban, hogy az alperes fuvarozóként vagy szállítmányozóként járt-e el, a részletesebb indokolást azért mellőzte, mert az elsőfokú bíróság az alperes tevékenységének szállítmányozási jellegét megfelelő indokokkal alátámasztva állapította meg. A fellebbezés további részében foglaltakat illetően azonban az alábbi kiegészítést tette, mivel ezzel a kérdéssel az első fokú ítélet részletesebben nem foglalkozott.
A küldemény részleges elveszése feltétlenül “a küldeményben bekövetkezett kárnak” minősül, amiért a szállítmányozó a Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése, illetve a Szállítmányozási Alapfeltételek 27. §-ának (1) bekezdése alapján fuvarozó módjára felel. Ez a felelősségi alakzat érvényesül akkor is, ha a szállítmányozó mulasztása speciális szállítmányozási tevékenységre esik, ha emiatt a küldeményben következett be a kár. Az újabb eljárás során tisztázott tényállás alapján megállapítható, hogy a kár keletkezésének okát nem az áru fuvarjogi értelmében vett részleges elveszése, hanem az, hogy az alperes, illetve a közvetett szállítmányozója a küldeményt utasításellenesen kiadta a külföldi vevő szállítmányozójának (ez pedig következményeiben azonos azzal, mintha magának a külföldi vevőnek adta volna ki) akitől később, ezt teljes egészében visszavenni nem tudta. Ez a tény kétségtelenül szervezési, lebonyolítási mulasztás következménye, de mivel ebből árukár keletkezett, ezért az alperes felelőssége “fuvarozó módjára” alakul.
Kérdés, hogy a fuvarozói felelősségről szóló, azt meghatározó jogszabályok közül melyik az irányadó.
A becsatolt eredeti CMR fuvarlevél szerint a küldemény fuvarozása 1975. december 13-tól december 19-ig tartott, a fuvarlevél szerinti címzett ez utóbbi napon vette azt át. A fuvarozási szerződés teljesen rendben lebonyolódott, mert a küldemény a címzetthez kifogástalanul megérkezett. A fuvarozási szerződés hatálya a CMR 1. cikk 1. pontja és a 13. cikk 1. pontja értelmében a feladás és a kiszolgáltatás közötti időre esik, tehát a CMR hatálya is ebben az időszakban érvényesül. Az alperesnek, illetve a közvetett szállítmányozónak a mulasztása – ami abból állt, hogy a küldeményt a külföldi vevő szállítmányozójának a fuvarlevélben megjelölt bank előírt hozzájárulása nélkül átadta – nem a CMR szerinti fuvarozási szerződés teljesítésének idejére és azzal összefüggésben, hanem e fuvarozási szerződés teljesítése utáni időszakra esik és attól teljesen független. A CMR-ben, de egyéb jogszabályban sincs olyan rendelkezés, amely a CMR vagy más fuvarozási szabályzat hatályosulását a fuvarozási szerződés teljesítése, tehát a kiszolgáltatás utáni időszakra is kimondaná a szokásos szállítmányozói cselekmények értékelése és megítélése céljából. Ezért a fuvarozási szerződés teljesítése után bekövetkezett árukárokért a szállítmányozó a fuvarozói felelősség általános szabályai szerint felel, ami a perbeli esetben a Ptk. szerinti fuvarozói felelősséget jelenti. E szerint pedig az alperes tartozik megtéríteni az elveszett áru teljes értékét, mivel a Ptk. a CMR-hez hasonlóan a kilogrammhoz viszonyított felelősségkorlátozó rendelkezést nem tartalmaz.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét − az indokolás fenti tartalmú megváltoztatásával – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 527/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás