MK BH 1979/167
MK BH 1979/167
1979.04.01.
A felmondási idő alatti felmentés tartamára nem illeti meg átlagkereset a dolgozót, ha keresőképtelenséggel járó betegsége vagy egyéb ok miatt egyébként sem lenne jogosult munkabérre. Az ilyen dolgozót a kötelező felmentés időtartamának megfelelő időre számított átlagkereset sem illeti meg munkaviszonyának abból az okból történt megszüntetése esetén, hogy a munkaszerződés a vállalat hibájából eredően érvénytelen [1967. évi II. törvény (Mt.) 27. § (3) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. rendelet (Mt. V.) 20. §, 30. § (2) bek.].
A felperessel 1977. július 5-én az alperes elnöke 1977. augusztus 6-ig körzeti orvosi munkakörre munkaszerződést kötött. Ezt a munkaszerződést augusztus 31-ig, majd szeptember 30-ig meghosszabbították, végül 1977. október hó 3-án határozatlan időre szólóvá alakították.
Az alperes elnöke 1977. december 17. napjával – három hónapi felmondási idővel – a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntette, az indokolást azonban az egy évnél rövidebb tartamú munkaviszonyra tekintettel mellőzte. A felperest a munkavégzés alól a felmondás teljes tartamára felmentette.
A felperes a munkaviszonyának megszüntetése miatt munkaügyi vitát indított. Kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A felperes a határozat ellen keresetet indított, amelynek a munkaügyi bíróság részben helyt adott: az alperest a felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperes a felmondás közlésekor keresőképtelen beteg volt, de a felmondás ez okból nem ütközött tilalomba, mert az öregségi nyugdíjra már korábban jogosultságot szerzett. A munkaviszony megszüntetése azért sem volt jogellenes, mert noha a tanácstestületnek kellett volna a felperest kineveznie, minden esetben az alperes elnöke járt el, így az általa kiadott felmondás jogszerű.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 27. §-ának (3) bekezdése szerint a vállalat a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munkavégzés alól felmentheti. A felmentés tartamára a dolgozót átlagkeresete illeti meg.
Az Mt. V. 30. §-ának (2) bekezdése azonban kizárja az átlagkereset folyósítását arra az időre, amikor a dolgozó munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
A felperes 1977. december 1-jétől kezdődően keresőképtelen beteg volt. Az 1978. május 31-i tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy azóta is betegállományban van. Erre az időszakra munkabért tehát akkor sem kaphatott volna, ha munkaviszonyát az alperes elnöke nem szünteti meg.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában helyesen utalt arra, hogy a felperest az alperes nem nevezte ki, így a munkaszerződés érvénytelen. Az érvénytelen munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony – a bíróság álláspontjától eltérően – érvényesen nem mondható fel, hanem az Mt. V. 20. §-ában foglaltak szerint kell eljárni.
A felhívott § (1) bekezdése elsődlegesen az érvénytelenség orvoslását írja elő, csak ha erre nincs mód, akkor kell azonnali hatállyal megszüntetni a munkaviszonyt. A felperes munkaszerződésének érvénytelenségét az alperes orvosolhatta volna, de ugyanarra a munkakörre pályázatot hirdetett, majd más személlyel töltötte be az állást. Ebből, valamint abból a tényből, hogy elsődlegesen a munkáltatónak kell gondoskodnia a munkáltatói jogok helyes gyakorlásáról, arra kell következtetni, hogy a vállalat hibájából előállt érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Mt. V. 20. § (2) bek.].
Kétségtelen, hogy az Mt. V. 20. §-ának (2) bekezdése nem tartalmaz olyan megszorítást, hogy a felmentési időnek megfelelő időtartamra nem jár az átlagkereset, ha a dolgozó egyébként munkabérben nem részesülhetne. A dolgozó az érvénytelenség folytán azonban nem kerülhet előnyösebb helyzetbe, mint az, akinek érvényes munkaviszonyát szünteti meg a munkáltató felmondással, ezért ilyenkor is alkalmazni kell az Mt. V. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. (M. törv. II. 10 420/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás