MK BH 1979/169
MK BH 1979/169
1979.04.01.
I. Államigazgatási dolgozónak a hivatali bélyegző jogtalan használatával és aláírások hamisításával elkövetett cselekménye olyan súlyos fegyelmi vétség, amely alapul szolgálhat az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabására [1967. évi II. törvény (Mt.) 55. § (1) bek., 56. § (1) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
II. A bűncselekményt is megvalósító fegyelmi vétség társadalmi veszélyességének és tárgyi súlyának értékelése a büntetőjogi és a fegyelmi felelősségrevonásnál nem azonos szempontok szerint történik. Ehhez képest a nyomozó hatóságnak az a megállapítása, hogy a dolgozó által elkövetett cselekmény társadalmi veszélyessége csekély, a fegyelmi ügyben eljáró szervet nem köti [1967. évi II. törvény (Mt.) 56. §].
Az ingatlan-nyilvántartási előadó munkakört betöltő felperest a munkáltatója, a járási földhivatal, az 1977. november 8-án kelt határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi határozat szerint a felperes 1977. április 2-án az Sz. és Vidéke Takarékszövetkezethez benyújtott kölcsönkérelméhez csatolt munkáltatói igazolást oly módon hamisította meg, hogy az igazoláson Sz. I. hivatalvezető-helyettes és K. M. pénzügyi csoportvezető nevét aláírta és a hivatali bélyegzőt jogosulatlanul felhasználta. A felperesnek munkaköre ellátása során kiadmányozási joga volt, így a névaláírások hamisításával, valamint a hivatali bélyegző jogtalan felhasználásával különösen súlyos fegyelmi vétséget követett el. A cselekmény veszélyeztette a hivatal ügyrendjéből adódó feladatok jogszerű ellátását.
A felperes ellen büntetőeljárás is indult. A járási rendőrkapitányság a magánokirat-hamisítás vétsége miatt indított nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján megszüntette és az iratokat fegyelmi eljárás lefolytatása végett az alpereshez tette át.
A felperes az elbocsátás fegyelmi büntetést kimondó fegyelmi határozat elleni felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette, a fegyelmi vétségért felelősnek érzi magát, a kiszabott büntetést azonban túl súlyosnak tartja. A munkaügyi döntőbizottság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes cselekménye veszélyeztette a hivatal ügyrendjéből adódó feladatok ellátását és rontotta a hivatal eljárásának közhitelességét. Az államigazgatási dolgozókkal szemben támasztott magasabb erkölcsi követelményekkel összeegyeztethetetlen a felperes magatartása annál is inkább, mivel a hivatali bélyegző jogtalan felhasználása és az aláírások hamisítása számos visszaélésre ad lehetőséget.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetében az általa elkövetett cselekményeket elismerte, csupán azok súlyát vitatta azzal, hogy kárt nem okozott és az igazolásokban egyébként valós adatokat tüntetett fel. A hivatalnál eltöltött 18 éves munkaviszonyára, beismerésére és megbánására figyelemmel a vele szemben alkalmazott fegyelmi büntetés súlyosságát sérelmezte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Az elbocsátás fegyelmi büntetést enyhítette és a felperest 100 forint alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6606 forint visszatartott munkabért, továbbá 400 forint perköltséget. A munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperessel szemben alkalmazott fegyelmi büntetés túlzottan súlyos, mivel sem az alperes, sem pedig a munkaügyi döntőbizottság nem vette figyelembe a cselekmény súlyának megítélésénél és a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket. Álláspontja szerint az okirat-hamisítás és a bélyegzővel való visszaélés csak távoli kapcsolatban áll a felperes munkaköri kötelezettségeivel és hivatali, hatósági tevékenységével. Enyhítő körülményként értékelte a felperes korábbi kifogástalan munkáját, őszinte beismerését és megbánását.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése alapján a fegyelmi eljárás során fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket és ezek gondos mérlegelésével kell a fegyelmi büntetést kiszabni.
A munkaügyi bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak és az Mt. idézett rendelkezésének megsértésével figyelmen kívül hagyta a felperes által elkövetett fegyelmi vétség tárgyi és alanyi súlyát növelő körülményeket, a felperes javára szóló tényezőknek pedig túlzott jelentőséget tulajdonított.
Mind a fegyelmi határozat, mind pedig a döntőbizottsági határozat helyesen mutatott rá arra, hogy az államigazgatási dolgozókkal szemben fokozott erkölcsi követelményeket kell támasztani. A hivatali bélyegző jogtalan használata, az aláírások hamisítása számos visszaélésre ad lehetőséget.
Ezért az említett magatartás olyan súlyos fegyelmi vétséget valósít meg, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás áll arányban. Ezt kívánja meg az egyéni és az általános megelőzéshez fűződő össztársadalmi érdek, és ez a büntetés alkalmas arra, hogy kellő nevelő hatást gyakoroljon a felperes jövőbeli magatartására. A fegyelmi büntetés céljának elérését az alperes által alkalmazott fegyelmi büntetés enyhítése nem szolgálná.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság: az adott, sajátos ügyben nincs különösebb jelentősége annak, hogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétség a munkaköri kötelezettségével milyen közeli vagy távoli kapcsolatban van, továbbá annak sem, hogy a nyomozást megszüntető határozat a bűncselekmény társadalomra való veszélyességét csekélynek találta. A fegyelmi vétség munkajogi társadalmi veszélyességének és tárgyi súlyának értékelése ugyanis eltér a büntetőjogi megítéléstől. (M. törv. II. 10 238/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás