PK BH 1979/175
PK BH 1979/175
1979.05.01.
Ha az újításra vonatkozó rendelkezések alapján újítási díj nem is követelhető, az újítás megvalósítása esetén vizsgálni kell, hogy az újítónak nem áll-e fenn jogszerű követelése a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 13. §; Ptk. 361. §].
I. Az alperes vállalat gépkocsiátadó telepet létesített. A beruházási munkák lebonyolításával a beavatkozót bízta meg. Kikötötték, hogy a beruházás megvalósításával kapcsolatban minden ügyet a beavatkozó lát el, de az alperes vállalat külön hozzájárulására van szükség az újítás elfogadásához és az esetleges “pótmunkák vagy minőségi változás tervtől eltérő anyagfelhasználásához”.
Három tárolótér kialakítását tervezték három ütemben. A tárolóteret salakburkolattal látták el, az eredeti terv szerint a csapadékvíz elvezetése végett a tárolótér területén víznyelőket, a földfelszín alatt gyűjtő és vízelvezető csatornákat kívántak elhelyezni.
A felperesek, mint a beavatkozó alkalmazottai, a kivitelezés műszaki ellenőrzését végezték. A terveket az Út- és Vasútépítő Tervező Vállalat készítette. A felperesek 1976. március 5-én – munkáltatójuk engedélyével – újítási javaslatot nyújtottak be az alpereshez. Javasolták a tárolótér víztelenítése céljából az épület csapadékvizének az elvezetésére szolgáló csatorna felhasználását, a tárolótér felszíne alatti vízgyűjtők elhagyását. A javaslat szerint a tervezettnél kevesebb víznyelő aknára és föld alatti csatorna készítésére volt szükség.
A tervező – bizonyos módosításokkal – hozzájárult a javaslat megvalósításához, felhívta azonban az alperes figyelmét a megoldással járó hátrányokra.
A II. rendű felperes a beavatkozónál betöltött munkakörében a kiviteli terveket az újítási javaslatnak megfelelően módosította, és ennek megfelelő kivitelezés iránt intézkedett, az újítás elfogadása kérdésében történő szabályos döntés nélkül.
Az alperes vállalat vezérigazgatója 1976. november 23-án a felperesek újítási javaslatát elutasította, mert a javasolt megoldást már az 1975. április 8-án tartott tárgyaláson elhatározták, illetve megvalósították.
A gépkocsitárolók vízelvezetését az első és a második ütemben az újítási javaslatnak megfelelően alakították ki, a harmadik ütemben végzendő munkát már ennek megfelelően tervezték.
A beavatkozó köteles volt – a szerződés szerint – gondoskodni arról, hogy a kivitelezés a jóváhagyott tervek szerint történjék.
A felperesek felemelt keresetükben 90 252 Ft újítási díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az alperes elutasítást kért.
Az elsőfokú bíróság 60 168 Ft újítási díj megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek – összeférhetetlenség miatt – nem igényelhetnek újítási díjat az általuk önkényesen megvalósított megoldás alkalmazása után.
II. A jogerős másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az ügyben eljáró másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy újítási díj nem illeti meg a felpereseket. Az újításról szóló 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (R.) 12. §-ának a (3) bekezdése értelmében ugyanis a hasznosításra hivatott vállalat dönt abban a kérdésben, hogy kívánja-e az újítást hasznosítani. Az R. 13. §-ának az (1) bekezdése szerint saját javaslata tekintetében érdemi tevékenységet senki sem végezhet. Az újítás megvalósítása tehát jogszabálysértéssel történt. Polgári jogi szempontból a II. rendű felperesnek az újítás megvalósítása iránti intézkedése olyan egyoldalú nyilatkozatnak tekinthető, amely a Ptk. 199. §-a folytán alkalmazandó 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Ennek alapján nem lehet újítási díjat követelni.
Mindezek ellenére megalapozatlanul járt el a másodfokú bíróság, amikor nem vizsgálta, hogy egyéb – általános polgári jogi – rendelkezések alapján van-e lehetőség a felperes által végzett, az alperes számára hasznos tevékenység díjazására.
2. A Ptk. 361. §-ának az (1) bekezdése szerint, aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
Ebből a szempontból elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a felperes tevékenysége folytán keletkezett-e jogalap nélkül előny az alperes számára. Az előny kérdésében tisztázni kellett volna, hogy az alperes a vízelvezetési tervtől eltérő megvalósítás folytán mennyivel került előnyösebb helyzetbe. Ebben a tekintetben nem elegendő a kétféle megoldás költségkihatásainak a vizsgálata. Össze kell vetni mindkét megoldás összes előnyét és hátrányát. A tervező észrevételeiben vázolta, hogy milyen hátrányokkal kell számolni. A perben meghallgatott szakértő nyilatkozatai között ellentmondás tapasztalható. Kijelentette, hogy a kétfajta megoldás egyenértékű, a terület lebetonozása esetén szükséges munkálatok tekintetében azonban nem egyértelműen nyilatkozott.
Vizsgálni kell azonban azt is, hogy ezt a vagyoni előnyt az alperes mennyiben szerezte a felperesek rovására jogalap nélkül. Vizsgálni kellett volna, hogy a megoldás kidolgozásával és megvalósításával kapcsolatban a felperesek munkaköri kötelezettségüket teljesítették-e. Abban az esetben, ha a munkaköri kötelezettség megállapítható, az előny szerzése nem történt a felperesek rovására, és nem keletkezett jogalap nélkül, mert a beavatkozó tényeként bírálandó el, a beavatkozó és az alperes közötti megbízási jogviszonyból ered.
Ha a munkaköri kötelezettség nem állapítható meg, vizsgálni kell, hogy a javaslat kidolgozása a felperesek számára milyen terjedelmű, jellegű és értékű munka végzését tette szükségessé és milyen költséggel járt.
A megoldás megvalósítása révén az alperes által elért hasznos eredménynek azt a részét lehet a felperesek rovására keletkezettnek tekinteni, amely a munkaköri feladatukon kívül végzett munkájuk és az általuk viselt költség ellenértékeként megállapítható.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvásnak helyt adott és a Pp. 274. §-ának a (3) bekezdése értelmében határozott. A döntéshez szükséges tények az iratok alapján nem állapíthatók meg, ezért az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. (P. törv. IV. 20. 13/1978/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás