PK BH 1979/176
PK BH 1979/176
1979.05.01.
Az állam az elkobzott vagyon erejéig felel az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor jogszabály, bírósági (hatósági) határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Ilyen kötelezettségnek minősülhet a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint fennálló kötelezettség is [Ptk. 120. § (2) bek., 485. §, (1) bek., 486. § (2)−(3) bek., 479. § (3) bek.; 1962. évi 10. sz. tvr. 27/A. §].
A felperes D. J. nevű gyermeke szabályos úti okmányokkal külföldre távozott, a külföldi tartózkodási engedély lejárta után azonban nem tért vissza, a hazatérést megtagadta.
D. J. tulajdonában álltak különböző ingatlanok, meghatározott tulajdoni hányadban. Az ingatlanrészek együttes értéke eléri a 100 000 Ft-ot.
D. J. korábban tanulmányi ösztöndíjszerződést kötött a K.-i Állami Gazdasággal. Tanulmányainak befejezése után az ösztöndíjszerződésben foglalt kötelezettségének nem tett eleget, ezért az állami gazdaság visszakövetelte tőle a részére kifizetett 19 571 Ft összegű ösztöndíjat. Ezzel a követeléssel kapcsolatban végrehajtás indult a külföldre távozott D. J. ellen, és a bírósági végrehajtói iroda az 1977. január 3-án kelt árverési hirdetménnyel ingatlanára árverést tűzött ki. A felperes az árverés megakadályozása végett gyermeke helyett 1977. január 17. napján kifizette az állami gazdaság részére a követelt 19 571 Ft-ot.
D. J. ellen hazatérés megtagadásának bűntette miatt eljárás indult, és a járásbíróság az 1977. április 27-én kelt ítéletével mellékbüntetésül elkobozta D. J. ingatlanait. Az elkobzott ingatlanok állami tulajdonba kerültek, kezelőt azonban nem jelöltek ki.
A felperes keresetében I. r. alperesként a B.-i Községi Tanács V. B. Szakigazgatási Szervét, II. r. alperesként pedig a Pénzügyminisztériumot kérte kötelezni az általa kifizetett 19 571 Ft megtérítésére. Előadása szerint ezt az összeget kölcsönként fizette ki a gyermeke érdekében, aki helyett a vagyonelkobzás folytán az állam tartozik ezt megtéríteni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Mindkét alperes arra hivatkozott, hogy nem kezelője az elkobzott ingatlannak.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest a kereset értelmében marasztalta, a II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította. Kimondotta, hogy mivel az ingatlanok kezelője nincs kijelölve, az azok fekvése szerint illetékes helyi tanács v. b. szakigazgatási szervét kell kezelőnek tekinteni. Megállapította, hogy az elkobzott ingatlanilletőségek értéke meghaladja a követelt összeget, így ezért az I. r. alperes felelős.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebezett. A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben is elutasította. Ítéletének indoklása szerint azzal, hogy a felperes a külföldre távozott fia helyett kifizette a K.-i Állami Gazdaság követelését, nem keletkezett D. J.-nek a felperessel szemben kötelezettsége sem jogszabály, sem bírósági határozat, sem visszterhes szerződés alapján. Így az állam a követelt összegért az 1962. évi 10. sz. tvr. 27/A. §-a alapján nem felelős.
A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Büntető Törvénykönyv hatálybalépéséről szóló 1962. évi 10. számú törvényerejű rendeletnek (a továbbiakban: Btké.) az 1971. évi 28. sz. tvr. 80. §-ával kiegészített 27/A. §-a szerint az állam az elkobzott vagyon erejéig felel az elítéltnek a vagyonelkobzást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor jogszabály, bírósági (hatósági) határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Lényegében hasonló rendelkezést tartalmaz az 1977. évi IV. törvénnyel módosított – 1978. március 1. napján hatályba lépett – Ptk. 120. §-ának a (2) bekezdése is.
A per adataiból megállapítható, hogy D. J. teljes vagyonát elkobozták, az elkobzás a felperes teljesítése után történt, az elkobzott vagyon értéke fedezi a követelt összeget, a felperes jóhiszeműen járt el. Mivel az elkobzott ingatlan tekintetében kezelő kijelölése nem történt, így a 9/1969. (II. 9.) Korm. számú rendelet 4. §-ának a (2) bekezdése alapján kezelőnek az I. r. alperest kell tekinteni. Ezért a Btké. 27/A. §-a értelmében az államot terhelő kötelezettségért az I. r. alperes felelős.
Tévesen állapította meg az ügyben eljárt másodfokú bíróság, hogy D. J. tartozásának kifizetésével vele szemben a felperesnek nem keletkezett a Btké. 27/A. §-a alapján jogosan érvényesíthető követelése.
Amikor a felperes megbízás vagy egyéb jogosultság nélkül kifizette D. J. tartozását az ingatlanárverés elhárítása végett, lényegében a Ptk. 484. §-a szerint megbízás nélküli ügyvivőként járt el. A beavatkozás helyénvaló volt, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy D. J. minden vagyonát el fogják kobozni. Ezért a Ptk. 486. §-ának a (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 479. §-ának (3) bekezdése alapján a felperesnek követelési joga támadt D. J. vel szemben a szükséges és hasznos költségei megtérítése iránt. Az árverés elhárítása végett D. J. adóssága fejében kifizetett összeget szükséges és hasznos költségnek kell tekinteni. Egyébként a felperes ennek az összegnek a megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint akkor is jogosan követelhetné, ha a beavatkozása nem lett volna helyénvaló [Ptk. 485. § (1), 486. § (3) bek.].
Mindezekre tekintettel a felperesnek a vagyonelkobzás előtt D. J.-vel szemben az általa kifizetett 19 571 Ft megtérítése iránt érvényes követelése keletkezett. Így ezt a vagyonelkobzás folytán a Btké. 27/A. §-a értelmében az állammal szemben jogosan érvényesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú ítélet helybenhagyásával hozott helyébe a jogszabályoknak megfelelő határozatot. (Legf. Bír. P. törv. I. 20 701/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás