PK BH 1979/178
PK BH 1979/178
1979.05.01.
A kisajátítási kártalanítás iránt indított perben szükséges, hogy a szakértő és a véleménye alapján a bíróság mind a kisajátított, mind pedig az összehasonlításul szolgáló ingatlanoknak a kártalanítás összege szempontjából irányadó valamennyi tényezőjét felderítse és értékelje [1976. évi 24. sz. tvr. 9–11. §.].
Az illetékes államigazgatási hatóság az alperes kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt, a p.-i 1483 m2 területű házas ingatlant. A kisajátítási eljárás során meghallgatott szakértők az ingatlan forgalmi értékét 90 000, illetőleg 10 000 forintban jelölték meg. E szakvéleményekre figyelemmel az alperes 120 000 forint kártalanítást ajánlott fel a felperesnek, az államigazgatási hatóság pedig a határozatban ilyen összegű kártalanítást állapított meg.
A felperes keresetében a kártalanítás összegének 200 000 forintra való felemelését kérte.
Az első fokú eljárásban beszerzett ingatlanforgalmi szakvélemény szerint a kisajátított ingatlan forgalmi értéke a rajta levő növényzettel együtt 170 000 forint. A szakvélemény összehasonlító forgalmi adatokat nem jelölt meg. A mezőgazdasági szakértő az ingatlanon levő növényzetet 5398 forintra értékelte.
Az elsőfokú bíróság az államigazgatási hatóság által megállapított kártalanítást 55 398 forinttal felemelte. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság – elfogadva az ingatlanforgalmi és a mezőgazdasági szakértő véleményét – a szakértők által megjelölt értékeket összeadta és az így 175 398 forintban megállapított kártalanítási összegből a már kifizetett 120 000 forint levonása után az alperest 55 398 forint megfizetésére kötelezte.
A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság felhívta az ingatlanforgalmi szakértőt, hogy szakvéleményét összehasonlító forgalmi adatokkal egészítse ki, szemlélje meg az államigazgatási eljárásban véleményt nyilvánító szakértők által megjelölt ingatlanokat és összehasonlítása céljára ezeket is használja fel. Ezt követően a másodfokú bíróság a szakvélemény általa elrendelt kiegészítésének bevárása nélkül a folytatólagos fellebbezési tárgyaláson meghallgatta az államigazgatási eljárásban véleményt adó két szakértőt, akik részben a kisajátított ingatlan jellemzőit írták le, részben általános értékelési adatokat közöltek.
Ilyen előzmények után a másodfokú bíróság az alperes által fizetendő többletkártalanítás összegét 23 900 forintra leszállította.
Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság az államigazgatási eljárásban és a per során beszerzett szakértői véleményekből indult ki. Az államigazgatási eljárásban felkért dr. N. L., valamint a perben kirendelt P. L. szakvéleményét kellően indokoltnak találta, így döntését ezekre alapította. Dr. N. L. szakértő a telek értékét négyszögölenként 150 forintban, az épületek értékét 48 200 forintban, P. L. szakértő pedig a telek értékét négyszögölenként 250 forintban az épületek értékét 64 000 forintban jelölte meg. A másodfokú bíróság a kártalanítás összegét a szakértők által megjelölt értékek középarányosában állapította meg: az épületek értékét 56 100 forintra, a telek értékét pedig négyszögölenként 200 forintra tette, amelyhez hozzáadta a növényzet értékét, így a felperes részére 143 900 forint kártalanítást állapított meg. Ebből a felperes az államigazgatási eljárás során 120 000 forintot kapott, a részére járó különbözet tehát 23 900 forint.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet (Tvr.) 8. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanért járó kártalanítást a 9−11. §-okban meghatározott tényezők együttes mérlegelésével kell megállapítani. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperes részére járó kártalanítást úgy állapította meg, hogy az ingatlan általa elfogadott forgalmi értékéhez hozzáadta a növényzet értékét; de tévedett a másodfokú bíróság is, amikor külön határozta meg a telek, az épületek és a növényzet értékét és ezeket összeadta.
A Tvr. 10. §-ának (1) bekezdése szerint a kártalanítás megállapítása során figyelembe kell venni a hosszabb idő – legfeljebb öt év – alatt, szélesebb körben kialakult forgalmi értéket is. Forgalmi értéknek csak az az érték tekinthető, amely megfelelő forgalmi adatokkal van alátámasztva. Ehhez nem elegendő az eladott ingatlanokat és azok vételárát felsorolni, hanem az is szükséges, hogy a szakértő és a bíróság mind a kisajátított, mind az összehasonlításul szolgáló ingatlanoknak a Tvr. 9. §-a szerinti tényezőit felderítse és értékelje. Csak ilyen eljárással állapítható meg, hogy a kisajátított ingatlan a szóban lévő ingatlanokkal egyenértékű, esetleg azoknál értékesebb vagy alacsonyabb értékű-e, és így mennyi a tényleges (valóságos) forgalmi értéke.
Az elsőfokú bíróság által meghallgatott igazságügyi szakértő a szakvéleményében egyetlen összehasonlító forgalmi adatot sem közölt. Ez a szakvélemény tehát nem alkalmas arra, hogy ennek alapján a bíróság érdemi döntést hozzon. A másodfokú bíróság elrendelte ugyan a szakvélemény kiegészítését, ítéletét azonban ennek bevárása nélkül hozta meg, a meghallgatott szakértők pedig összehasonlításra alkalmas forgalmi adatot szintén nem jelöltek meg, és így az ő véleményük sem lett volna figyelembe vehető. Egyébként a rendelkezésre álló értékelések között olyan jelentős eltérés van, amely azokat egymagában is aggályossá teszi (90 000 forint, 110 000 forint, 170 000 forint). Megalapozatlan tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a kisajátított ingatlan értéke ezeknek az értékeknek a középarányosában állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét – az első fokú ítéletre is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 946/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás