PK BH 1979/179
PK BH 1979/179
1979.05.01.
A jogvesztés, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség, kikötésének az a célja, hogy a szerződő feleket a szerződés teljesítésére indítsa. A jogvesztésnek arányban kell állnia a szerződésből kitűnő gazdasági érdekkel. A mérték meghatározásánál azonban nem ez az egyetlen és egyedüli tényező [Ptk. 250. § (1) és (2) bek.].
A felperesek az 1975. szeptember 23-án kelt okirat szerint eladták az alpereseknek házingatlanukat 1 220 000 forint vételárért. A szerződés e. pontja szerint: a felperesek vállalták, hogy az alperesekkel korábban létrejött megállapodásnak megfelelően elkészíttetik az épület központi fűtőberendezését. Ezzel kapcsolatosan az 1975. június 23-án létrejött külön megállapodás nyolcadik bekezdése azt tartalmazza, hogy “a vételi ajánlattevők 80 000 forintot jogosultak a fenti 500 000 forintból visszatartani mindaddig amíg az épület fűtését D. I.-né és W. L.-né részükre üzemképesen – annak bekerülési költségétől függetlenül – át nem adják. Amennyiben D. I.-né és W. L.-né vállalt kötelezettségüknek eddig az időpontig – 1975. szeptember 15. – nem tennének eleget, az ajánlattevők jogosultak az épület fűtési berendezését mással elvégeztetni, a 80 000 forintot felhasználni elszámolási kötelezettség nélkül.
A felperesek a központi fűtőberendezés kivitelezésével R. A. kisiparost bízták meg, aki a berendezést a megrendelés szerint elkészítette. Az olajfűtésű kazán üzembe helyezése 1975. szeptember 3-án olajtároló hordók igénybevételével megtörtént, ezt az átmeneti megoldást azonban az alperesek nem fogadták el, s az üzemeltetéshez a tűzrendészeti hatóság sem járult hozzá. A hatósági előírásnak megfelelő fűtőberendezés 1975. szeptember 15-ig nem készült el, ezért az alperesek a szerződésre hivatkozással a vételárból 80 000 forintot visszatartottak.
Az alperesek pótmegrendelése alapján R. A. kisiparos a berendezést az előírásnak megfelelően kiegészítette és annak az üzembehelyezése 1975. november 16-én megtörtént. A kisiparos a pótmunkáért 8246 forintot számított fel.
A felperesek keresetlevelükben 40 000 forint megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Előadásuk szerint a szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelően eleget tettek. Az alperesek hibás teljesítés esetén nem jogosultak az egész vételárhátralékot visszatartani, mert a fűtőberendezés költségét túlnyomó részben ők viselték.
A perben meghallgatott igazságügyi szakértő véleménye szerint a berendezés 1975. szeptember 15-én műszaki átadásra nem volt alkalmas, mert az csak 90%-ban készült el.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek hiánytalanul nem tettek eleget, mert a fűtőberendezés a teljesítési határidőig csak 90%-ban készült el. Az alperesek tehát a megállapodás értelmében elszámolási kötelezettség nélkül jogosultak a vételárból 80 000 forintot visszatartani. Utalt arra, hogy a jogvesztés kikötése alapjául a teljes 1 220 000 forint vételárat kell számításba venni, ehhez képest pedig a kikötött 80 00 forint joghátrány nem tekinthető túlzottnak. Erre tekintettel a jogvesztés mérséklésére nem talált alapot.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A mindkét fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A felek szerződéskötésének idején hatályban volt Ptk. 249. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint: a felek megállapodhattak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.
Ezzel azonos szabályt tartalmaz a Ptk. jelenleg hatályos 250. §-a.
A perben megállapított tényállás szerint a felperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüket hibásan teljesítették és a hibás teljesítésnek erre az esetére a felek által kötött szerződés jogvesztést írt elő.
Az eljárt bíróságok azonban a jogvesztés mértékénél megalapozatlanul hivatkoztak arra, hogy azt a teljes vételár után kell megállapítani. Az idézett szerződési rendelkezések helyes értelmezéséből az következik, hogy a felek az adásvételi szerződés hatályát nem kívánták függővé tenni attól, hogy a felperesek a fűtőberendezést mikor szolgáltatják. Ezt igazolja az a tény is, hogy már 1975. augusztus 26-én az alperesek az ingatlant birtokba vették, s az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló megállapodás hatályos voltát utóbb nem vitatták. A jogvesztést a felek kizárólag arra az esetre kötötték ki, ha a központi fűtőberendezés 1975. szeptember 15-ig nem készülne el. A felpereseket tehát csupán részteljesítés tekintetében terheli késedelem, a jogvesztés mértékének alapjául így nem a teljes vételár, hanem csak a késedelmesen átadott létesítmények vállalkozási értéke szolgál.
A perben meghallgatott szakértő szerint a fűtőberendezés előállítási költsége 82 774 forint. A szerződésben a felek is a szolgáltatás értékét hasonló összegben – 80 000 forintban – állapították meg.
A peradatok szerint a berendezés a teljesítési határidőig 90%-ban elkészült, s annak költségét a felperesek viselték.
A szerződésben kikötött jogvesztés tehát lényegesen meghaladja azt a hátrányt, amely az alpereseket a szerződésszegés következtében érte.
A jogvesztés kikötésének mint szerződésbiztosító mellékkötelezettségnek az a célja, hogy a szerződő feleket a szerződés teljesítésére indítsa. A jogvesztésnek tehát arányban kell állnia a szerződésből kitűnő gazdasági érdekkel, a mértékének meghatározásánál azonban nem ez az egyetlen és egyedüli tényező.
Az összegszerűség megállapításánál értékelni kell azt is, hogy a felperesek milyen okból estek késedelembe, az terhükre mennyiben felróható, a vállalt teljesítés kellő időben történő szolgáltatásánál milyen egyéb, esetleg a felek magatartásán kívül álló körülmény hatott közre, s mindezeknek a tényezőknek az egyidejű mérlegelése alapján lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy a joghátrány mérséklésének van-e helye, és ha igen, úgy milyen arányban.
Ez utóbbi körülmény elbírálásánál annak a kérdésnek a vizsgálata sem mellőzhető, hogy az alpereseket a fűtőberendezés késedelmes üzembe helyezése folytán milyen hátrány érte.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság – figyelemmel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezésekre – mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. 20 703/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás