PK BH 1979/181
PK BH 1979/181
1979.05.01.
Bűncselekmény következtében meghalt személy eltemettetésével, a síremlék emelésével és a gyászszertartással felmerült költség olyan kár, amelynek megtérítésére azt a személyt kell kötelezni, aki az örökhagyó halálát okozta. Az ilyen költségek viselésére tehát az örökös elsődlegesen nem kötelezhető [Ptk. 239. § (1) bek., 677. § (1) bek., 679. § (1) bek.].
Az alperes 1973. április 30-án megölte férjét – a felperes fiát –, s ezért a bíróság bűnösnek mondotta ki emberölés bűntettében és jogerősen 13 évi szigorított börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A közjegyző megállapította, hogy az alperes mint túlélő házastárs kiesése miatt nem örökölhet a néhai hagyatékából, ezért a mintegy 40 000 forint értékű ingóságokból és pénzből álló hagyatékot a felperesnek, az örökhagyó anyjának adta át. Az eljáró közjegyző ugyanakkor megállapította, hogy a meglevő vagyontárgyak fele – házastársi vagyonközösség címén – az alperest illeti.
A felperes keresetében előadta, hogy fia eltemettetésével költségei merültek fel, az alperes 1973. május 9-én írásban hozzájárult ahhoz, hogy szülei fizessenek ki neki 7000 forintot a temetési költségekre, arra hivatkozott, hogy ezt a pénzt nem kapta meg. Ezért eredetileg 10 371 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a későbbiekben 13 501 forintra és járulékaira emelte fel.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, arra hivatkozott, hogy a hagyatéki eljárás során ügyvédje “mindent elintézett” a felperessel.
Az elsőfokú bíróság az alperest 11 821 forint, ennek 1973. május 15-től járó kamata és 2000 forint perköltség 16 nap alatti megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Végül arra is kötelezte az alperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték fejében – külön felhívásra – 712 forintot térítsen meg az államnak.
A járásbíróság az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte a kereset teljes egészében történő elutasítását, arra hivatkozott, hogy a felperes 67 404 forint értéket örökölt, s a temetési költség hagyatéki tartozásnak minősül.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 1000 forintra, az alperes által az államnak fizetendő kereseti illetéket pedig 60 forintra leszállította. Mentesítette az alperest a perköltség viselése alól, viszont őt az állam javára 50 forint fellebbezési illeték megtérítésére kötelezte. Végül a felperest 250 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes megölte a férjét, és a jogellenes magatartása folytán vált érdemtelenné az öröklésre. Ennek következtében – leszármazó hiányában – a szülő, azaz a felperes örökölt. A Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja úgy rendelkezik, hogy az örökhagyó illő eltemettetésének költsége, a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei hagyatéki tartozásnak minősülnek.
A Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel. E jogszabályokból következik, hogy a felperes által érvényesített követelés hagyatéki tartozás, amelyért a felperes örökös felel. A két költség összege 10871 forint, amit a felperes a hagyatékból elégített ki. Erre van is fedezet, hiszen a hagyaték értéke meghaladja ezt a hagyatéki tartozást. Az eddigiekből következik, hogy a 10 871 forint temetési és hagyatéki költség az alperesre, a jogellenes magatartása ellenére sem hárítható át, ezért ebben a tekintetben a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 677. §-ának (1) bekezdése szerint: az örökhagyó illető eltemettetésével és a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek hagyatéki tartozásoknak minősülnek, és a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése értelmében e tartozásokért az örökös felelős. E rendelkezés azonban csak a hagyatéki hitelezőkkel szemben szabályozza az örökös felelősségét, de nem jelenti azt, hogy az ilyen címen felmerült költségekért más személy a polgári jog szabályai szerint felelősséggel tartozik, azt az örökös az említett rendelkezésekre figyelemmel vele szemben nem érvényesítheti, nem háríthatja át.
A Ptk. XXIX. fejezetében foglalt kártérítési szabályok – amennyiben a felelősség feltételei fennállnak – megelőzik az öröklési jog szerinti felelősséget. A polgári jog általános érvényű szabálya az, hogy ha valakit kár ér, viseli annak következményeit, hacsak a kárért másnak a felelőssége nem állapítható meg.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésé szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Az adott esetben az alperes ilyen jogellenesen károkozó, nem is hivatkozott mentesítő körülményre, csupán arra alapította védekezését, hogy a felperes a hagyatékból viselheti a hagyatéki terheket is.
A bűncselekmény következtében meghalt személy eltemettetésével, a síremlék emelésével, a gyászszertartással felmerült költség kárként jelentkezik. Ezeket a költségeket elsődlegesen nem az örökös, hanem az a személy köteles viselni, aki az örökhagyó halálát okozta.
A bűncselekményt elkövető személy kártérítő felelősségét tehát meg kell állapítani, függetlenül attól, hogy az örökösre milyen értékű hagyatéki vagyon hárult.
Egyébként jogpolitikai szempontok is amellett szólnak, hogy a súlyos bűncselekménnyel kárt okozó alperes a károsító magatartásának minden következményét viselje.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az első fokú ítéletet megváltoztatva a keresetet nagyobb részében elutasította (Legf. Bír. P. törv. V. 20 708/1978. sz.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás