PK BH 1979/182
PK BH 1979/182
1979.05.01.
Ha a bíróság akként rendelkezik, hogy a lakás kiürítésére kötelezett személy elhelyezéséről a tulajdonos köteles gondoskodni, a tulajdonos e kötelezettségének eleget tehet úgy is, hogy a lakás kiürítésére kötelezett személy által addig használt lakás egy részét – amely megfelel az egyébként másutt biztosítandó lakás követelményeinek – a birtokában hagyja. Az ebben a formában történő végrehajtásnak tehát jogi akadálya nincs, csupán arra kell figyelemmel lenni, hogy ilyen esetben sem alakítható ki társbérletszerű használat [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 119. § (1) bek.; 2/1971. /VI. 20. /IM sz. r. 3. §].
Az alperes 1971. június 13-án meghalt élettársának anyja a felperes. Az alperes és élettársa a felperes tulajdonában levő házas ingatlanban laktak. A ház szoba, konyha, kamra, pince, valamint az alperes és néhai élettársa által épített nyári konyha, éléskamra és fürdőszoba helyiségekből állt.
A bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ingatlant kiürítve 30 napon belül bocsássa a felperes birtokába. Kimondta, hogy az alperes elhelyezéséről a felperes köteles gondoskodni s az alperes szoba-konyha, kamra helyiségekből álló komfort nélküli lakásra vagy lakrészre tarthat igényt.
A felperes fellebbezésében egyebek között az ítélet oly módon való megváltoztatását kérte, hogy az alperes adja birtokába a nyári konyhát, éléskamrát, mosdóhelyiséget, kamrát, pincét és udvart, valamint a kert felét. Kérte annak megállapítását, hogy az alperesnek visszamaradó helyiségekkel biztosította az alperesnek az első fokú ítélet szerinti elhelyezését.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a fellebbezési kérelembe foglaltakkal az első fokú ítélet rendelkezésének kívánt eleget tenni. Ez azonban végrehajtási kérdés, amelyet a 2/1971. (VI. 20.) IM számú rendelet szabályoz. A rendelet 3. §-a állapítja meg a jogcím nélkül lakó személy elhelyezésének végrehajtási feltételeit. Ilyen körülmények között a megyei bíróság a felperes fellebbezésének ezzel a részével érdemben nem foglalkozhatott.
A felperes a jogerős ítélet hozatalát követően olyan tartalmú végrehajtási lap kiállítását kérte, hogy az alperes a szoba-konyha és kamra kivételével bocsássa a házasingatlant a felperes birtokába.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek a végrehajtási eljárás megindítása iránti kérelmét elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy a végrehajtási kérelem az előterjesztett módon nem teljesíthető, mert a jogerős bírói ítélet az egész ingatlan birtokba adására kötelezte az alperest azzal, hogy az alperes megfelelő elhelyezéséről a felperes tartozik gondoskodni. Az alperes nincs kötelezve arra, hogy az ingatlanból egyes helyiségeket adjon birtokba, de ezt a végrehajtási kérelem sem tartalmazza.
A másodfokú bíróság az első fokú végzést helybenhagyta. A végzés indoklása szerint a felperes kereseti kérelme nem a lakásbérleti jogviszony módosítására és nem arra irányul, hogy a bíróság az alperes használati jogát bizonyos helyiségekre korlátozza, hanem arra, hogy másik lakás rendelkezésére bocsátásának feltételétől függően az alperes az egész házat ürítse ki. Ha a végrehajtás alapjául szolgáló határozat feltételtől vagy ellenszolgáltatástól függő marasztalást tartalmaz, a végrehajtási lap kiállítása előtt a bíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a feltétel bekövetkezett-e, az ellenszolgáltatást teljesítették-e. A jogosultnak az a kérelme, hogy másik lakás rendelkezésére bocsátása helyett a kötelezett használati jogát ugyanabban a házban korlátozná, nem felel meg a végrehajtás alapjául szolgáló bírói határozatoknak.
A mindkét fokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperesnek a bíróság ítélete alapján egy szobából, konyhából és kamrából álló másik lakásra van igénye, amelyet a felperes köteles neki biztosítani.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 119. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személy, aki nem bérlőként (használóként) költözött a lakásba, hanem akit (pl. családtagként, albérlőként) a bérlő (használó) fogadott be, legalább komfort nélküli másik lakásra... tarthat igényt. Ez a rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a tulajdonos a jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy megállapított lakásszükségletét a lakás kiürítésére kötelezett személy által addig használt lakás egy részével elégítse ki. Ilyen esetben sem alakítható ki azonban társbérletszerű lakáshasználat.
Kétségtelen, hogy a bíróság a jogerős ítéletével az alperest nem egyes helyiségek birtokba adására, de ennél többre, éspedig az egész ingatlan birtokba adására kötelezte. A többen azonban a kevesebb benne van. Ha tehát a felperes által az alperes birtokában hagyni kívánt lakrész megfelel az egyébként másutt biztosítandó lakás követelményeinek, a végrehajtási lap kiállítása nem tagadható meg.
Ha az elsőfokú bíróságnak kétsége volt a tekintetben, hogy a végrehajtást kérő közelebbről milyen helyiségek birtokba adását kéri, ezt meghallgatásával kellett volna tisztázni. A végrehajtási kérelem hiányossága azonban még részleges indoka sem lehet a kérelem elutasításának.
A jogerős végzés hatályban tartása azt eredményezné, hogy a végrehajtást kérő csak másutt biztosított lakással elégíthetné ki a kötelezettnek az ítélettel megállapított lakásigényét. Ilyen megszorító rendelkezést azonban a jogszabály nem tartalmaz.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír: P. törv. V. 20 412/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás