PK BH 1979/184
PK BH 1979/184
1979.05.01.
I. A származás megállapítás iránt indult perekben a bíróságnak a tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell [Csjt. 38. §; Pp. 3. §; PK. 261. sz., Pk. 264. sz.].
II. A vércsoportvizsgálat jelenleg a legeredményesebb és leghatásosabb bizonyítási módszer, mert közvetlenül a származásra szolgáltat természettudományos értékű adatot. Egyes vércsoportrendszerek esetében azonban szükségesnek mutatkozhat a vizsgálat megismétlése, lehetőleg más intézetben [306/1978. (IK 9.) IM III/2. Közl. Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. sz. módszertani levele (IK 1978. 4. sz.)].
A kiskorú felperes 1976. január 18-án született házasságon kívül a 17 éves betanított munkás foglalkozású anyától. A vélelmezett fogamzási idő 1975. március 26-tól július 21-ig terjed. A fogamzás legvalószínűbb ideje a megyei tanács II. sz. kórház-rendelőintézetének jelentése szerint – mivel a kiskorú felperes koraszülött volt – 1975. május 20-a körüli idő. Az anya a kórházban, az anyakönyvezető és szállásadója előtt az elvált családi állapotú alperest jelölte meg a gyermek apjaként, aki szüleinél lakik, és ott külön szoba áll rendelkezésére.
A felperes keresetében az alperes apaságának megállapítását, valamint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy anyja az alperessel 1973 tavaszán ismerkedett meg és ugyanazon a napon felment az alperes lakására, ahol nemileg közösültek. Ezt követően 1975. április 30-án, majd 1975. június 7-én közösültek ugyancsak az alperes lakásán. Az alperes beismerte, hogy 1973 tavaszán az anya járt az ő lakásán, tagadta azonban, hogy bármikor nemileg közösültek volna.
A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy a kiskorú felperes apja az alperes és őt gyermektartási díj megfizetésére kötelezte. Döntését arra alapította, hogy az anya előadását, szavahihetőségét a tanúvallomások támogatták, míg az alperes által előterjesztett tanúbizonyítási kérelem az ügy elhúzására irányult, s felhívás ellenére sem helyezte elnöki letétbe a vércsoportvizsgálat díját.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének a másodfokú eljárásban adott szakvéleménye az ABO, MN, Rh, Gp, InV(1) vércsoport vizsgálatával az alperes apaságát a kiskorú felperes tekintetében nem zárta ki. Az elvégzett vizsgálatok során “defekt” vércsoport-tulajdonságra utaló szerológiai reakciók nem jelentkeztek.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetében (SOTE) végzett kiterjesztett vércsoportvizsgálatról készített szakvélemény szerint az alperes apasága az “Ss” csoportrendszer alapján “nagyon valószínűtlen”, mivel a vizsgálatot csak indirekt hatású savóval végezték el. Megjegyezte egyben az Intézet, hogy az említett vércsoportrendszerben abban az esetben adható apaságot “kizáró” eredmény, ha a vizsgálatot ún. direkt hatású savakkal is elvégzik. Ha viszont a megadott eredményt illetően valamilyen kétség merül fel, úgy szóba jöhet a vizsgálat megismétlése, lehetőleg más intézetben.
A megyei bíróság a vizsgálat indokolt megismétlésének elrendelését mellőzte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a vélelmezett fogamzási időben az anyával érintkezett ugyan, de nem az általa említett két alkalommal, hanem csak egyszer, 1975. április 30-án. Mindezt összevetve a per egyéb adataival, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az anya és az alperes kapcsolatából nem születhetett a kiskorú felperes.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Csjt. 38. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a bíróság a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki az anyával a fogamzási időn belül nemileg érintkezett és az összes körülmények gondos mérlegelése mellett alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 261. számú állásfoglalása kimondja, hogy eseti nemi érintkezés alapján a Csjt. 38. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján lehet az apaságot megállapítani. A bíróságnak azonban a teljes tényállás felderítésére hivatalból is messzemenően törekednie kell. Az apaság megállapítására a PK 264. számú állásfoglalás szerint pedig adott körülmények között az anya egyedülálló vallomása alapján is sor kerülhet. Mérlegelni kell a felek perbeli magatartását és nyilatkozatát is.
Az eljárt bíróságok a fentieket nem vették kellően figyelembe, a per eldöntése szempontjából lényeges kérdésekben a bizonyítási eljárás lefolytatását nem rendelték el, s így a kereset elutasítása megalapozatlan.
A rendelkezésre álló adatokból arra kell következtetni, hogy az anyának a nemi érintkezésekre vonatkozó előadása megfelel a valóságnak. Az alperes ugyan tagadta, hogy az anyával akárcsak egyszer is érintkezett, de azt a megyei bíróság is megállapította, hogy erre a vélelmezett fogamzási időben került sor. Az alperes ellentmondásos nyilatkozatot tett az anyával történt találkozásairól. Előbb arra hivatkozással nem ismerte be az 1975. június 7-i együttlétet, hogy a szüleinek a balatoni nyaralójában töltötte a hétvégét. Utóbb azt adta elő, hogy e napon külföldön tartózkodott s bizonyítani is tudta, hogy 1975. június 6−13. között Bulgáriában tartózkodott. E tény viszont csak arra nézve cáfolta meg az anya állítását, hogy június 7-én találkoztak volna, ezt megelőző napokban viszont ennek nem volt akadálya. Egymagában az időpont ilyen értelmű téves megjelölése nem dönti meg az anya szavahihetőségét. Nem merült fel adat arra nézve sem, hogy az anyának az alperesen kívül mással is volt kapcsolata. A késő esti kimaradásainak időpontja is egybeesik az állítólagos közösülések idejével.
A származási perekben a leggyakoribb bizonyítási eszköz a tanúvallomás mellett a vértulajdonság-rendszerekre vonatkozó vizsgálat, amely természettudományi bizonyíték. Jelenleg ez a legeredményesebb és leghatásosabb bizonyítási módszer, mert közvetlenül a származásról szolgáltat természettudományos értékű tárgyilagos adatot.
A perben lefolytatott vércsoportvizsgálatok eredménye szerint a kiskorúnak az alperestől származása nincs kizárva, csak nem valószínűsített. Ezért a per egyéb adataira is tekintettel a vizsgálat megismétlése mindenképpen szükséges lett volna.
Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. számú módszertani levele szerint az “S” és az “s” csoportrendszerek vizsgálatánál kontrollként ismert “SS” és “ss” típusú vérminták párhuzamos vizsgálata elengedhetetlen, s az apaság kizárása eseteiben megerősítő vizsgálatokra szükség van (titrálás). Ha egyediül az “SS” rendszer vizsgálata ad kizáró eredményt – amennyiben a vizsgálat Coombs-reaktív savóval (indirekt Coombs-teszt) történt – “az apaság nagyon valószínűtlen” szakvéleményt kell adni. Feltétlenül kívánatos ilyen esetekben a vizsgálat megismétlése, lehetőség szerint más intézetben. Az apaság direkt agglutináló savókkal vizsgálva – ismételt – ellenőrző vizsgálat után zárható ki.
A perben adott szakértői vizsgálat szerint az alperes apasága az “Ss” csoportrendszer alapján “nagyon valószínűtlen”, a bíróság azonban annak ellenére nem ismételtette meg a vizsgálatot, hogy ennek szükségességére a SOTE utalt.
Indokolt lett volna a vércsoportvizsgálatok eredményeinek szerostatisztikai értékelése is.
A kiskorú felperes születéskori alacsony súlyára tekintettel orvos szakértő meghallgatása is célszerű lett volna arra nézve, hogy születhetett-e a gyermek az április 30-i vagy pedig a június elejei érintkezésből. Nem kizáró eredményű vércsoportvizsgálat esetén szükséges az antropológiai vizsgálat elrendelése is, amelynek eredménye kiegészítheti az egyéb bizonyítási adatokat és megalapozottabb következtetés levonására szolgáltat alapot.
A kifejtetteknél fogva a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. 21 013 1978 /2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás