GK BH 1979/196
GK BH 1979/196
1979.05.01.
Az alperes által kezdeményezett perújítási eljárás során a felperes nem emelheti fel a keresetét [Pp. 206. § (1) és (3) bek., 247. § (1) bek., 260. § (1) bek., 267. § (1) bek.].
A sérelmezett ítélet meghozatalát megelőzően az ügyben a következő eljárások voltak folyamatban.
1. A felperes 1973. január 29-én a megyei bíróságnál keresetet nyújtott be az alperes ellen, amelyben 1 708 877 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy az alperes a községi tanács v. b.-vel megállapodást kötött arra, hogy a tanács kezelésében levő erdőrészt 150 000 Ft vételár ellenében, kitermelés céljából átveszi. Az alperes azonban nem a tanácsi kezelésű, hanem a felperes kezelésében levő erdőt vágta ki és abból a keresetben megjelölt értékű faanyagot elszállította, illetve ilyen összegű kárt okozott a felperesnek. A felperes a keresetében a kárt szenvedett terület nagyságát 778 ha-ban, a jogtalanul kitermelt fatömeg mennyiségét 3438 m3-ben jelölte meg. Az említett eljárás során az elsőfokú bíróság – az eljárás felfüggesztését követően − szakértői bizonyítás lefolytatása után 1974. május 25-én hozott első ízben ítéletet, amelyben a keresetnek 1 499 290 Ft és a kamatai erejéig helyt adott, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint 2011 m3 az a vastag fatömeg, amelyet az alperes elszállított, az ennek megfelelő kártérítés viselésére köteles. Az eljárás során egyébként a felperes a keresetét 1 622 790 Ft-ra leszállította.
2. A fenti ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben tagadta a szakértői véleménynek a terület nagyságára, valamint a kitermelt fa mennyiségére vonatkozó adatait. Véleménye szerint a szakértő a kitermelt erdő nagyságát nem a helyszín vizsgálata alapján, hanem a felperes üzemi térképéről állapította meg, ezért téves a szakértő által közölt 8,07 ha terület, az helyesen csak 7,06 ha. Ebből kiindulva az alperes szerint a famennyiség meghatározása is tévesen történt, a fahozam meghatározásánál pedig a szakértő rendkívüli mértékű növedékét állapított meg. Ez azért is elfogadhatatlan, mert 1967-ben, amikor az üzemi tervek és az üzemi térképek lejártak, a területen levő erdő öregkorúnak, véghasználatra megérettnek számított. Ezért a 21/l970. (IX. 10.) MÉM sz. rendelet értelmében számítható kár összege csak 503 120 Ft.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés alapján 1974. szeptember 25-én hozott ítéletet, amelyben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolása röviden a következő.
Az alperes által jogellenesen kitermelt és elszállított fa mennyiségére vonatkozóan a szakértő indokoltan használta fel adatként a vonatkozó erdőkitermelési tervet, mivel a megállapításokhoz más elfogadható adat nem állt a rendelkezésére. A kitermelésből kimaradt területrész – az alperes ugyanis erre is hivatkozott – olyan kicsi, hogy az ottani adatokat emiatt nem lehet az egész területre kivetíteni. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes a szakértők véleményének megcáfolására alkalmas adatokat nem tudott felhozni. Ezért a bíróság nem látott okot az első fokú ítélet megváltoztatására.
3. Az alperes az első fokon eljárt bíróságnál 1975. október 8-án perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben az alperes arra hivatkozott, hogy erdőmérnök szakértőt kért fel újabb szakvélemény elkészítésére, amely mint új bizonyíték alkalmas a számára kedvezőbb ítélet meghozatalára. Ezért a jogerős ítéletek megváltoztatásával a felperest 209 627 Ft és kamatai visszafizetésére, valamint a perköltségek arányos részének viselésére is kérte kötelezni. Perújítási kérelmében előadta, hogy a perben kirendelt szakértők indokolatlanul hagyták figyelmen kívül a MÉM Állami Erdőrendezőségnek a területre vonatkozó ütemtervét, ezt a bizonyítékot a bíróság nem vette figyelembe, holott az ebben foglalt adatok mind a terület nagyságára, mind pedig a területen található fafajtákra és azok mennyiségére vonatkozóan megnyugtató adatokat nyújtottak volna. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a szakértők a területen áthaladó közutat sem vették figyelembe, holott ez a tény mind a terület nagyságánál, mind a kitermelhető famennyiségnél számításba vehető lényeges körülmény.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasította. Egyrészt ui. eltelt a perújításra nyitva álló határidő, másrészt a terület nagysága és a kitermelt fa mennyisége között nincs összefüggés, ezért a már érvényét vesztett üzemtervadatoknak a szakértők részéről történt figyelmen kívül hagyása perújítási okként nem vehető figyelembe. Az alperes nem bizonyította, hogy az eljárt szakértő tévedett, ezért az újabb szakvélemény nem lehet perújítás alapja.
4. A perújítási kérelmet elutasító végzés ellen az alperes újabb fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság a sérelmezett végzést megváltoztatta, megengedte a perújítást, az elsőfokú bíróságot a perújítási kérelem érdemi tárgyalására utasította.
A másodfokú bíróság a végzésének indokolásában megállapította, hogy az alperes az egyéves objektív határidőn belül a perújítási kérelmet benyújtotta, csak a perújítással támadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított 6 hónapon túl szerzett tudomást arról, hogy az új szakértői véleménnyel a korábbi szakvéleményt meg tudja dönteni, ezért az első fokú ítéletnek a határidőkkel kapcsolatos megállapítása nem megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság végzése szerint a perújítás azért is megengedhető, mert a szakértő az ún., termelési apadékot” az országos átlag figyelembevételével számította ki, ezzel szemben az alperes által felkért szakértő szerint csak a helyi adottságoknak megfelelő apadék vehető figyelembe. Hasonlóan jelentős kérdésnek minősítette a másodfokú bíróság az ún. vékonyfa százalékos meghatározását, e vonatkozásban az alperes valószínűsítette a korábban eljárt szakértő tévedését.
5. A Legfelsőbb Bíróság végzése alapján az elsőfokú bíróság lefolytatta a perújítás érdemi tárgyalását. Ennek során a korábban az alperes által felkért szakértőt a bíróság szakértőként kirendelte, akivel szemben a felperes elfogultsági kifogást jelentett be. Ezért a bíróság felülvizsgálati szakvéleményt kért az Erdészeti Tudományos Intézettől, majd miután ez a szerv nem adott érdemi tájékoztatást, a bíróság az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottságot hívta fel szakvéleményadásra. E szerv Erdészeti Albizottsága külső szakértőt kért fel szakvéleményadásra.
A perújítási eljárás során az alperes által felkért, majd utóbb a bíróság által kirendelt szakértő a kitermelt fatömeg mennyiségét 3230 m3-ben, a kár összegét pedig 1 289 663 Ft-ban jelölte meg, az IMSZB szakvéleménye szerint a kitermelt fatömeg 3387 m3, a kár összege pedig 1 629 880 Ft.
Az 1977. szeptember 29-i tárgyaláson a felperes a keresetét 1 629 880 Ft-ban és 1972. június 1. napjától járó kamataiban jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta az IMSZB szakvéleményét, részleteiben kimunkálva előadta a kifogásait és arra hivatkozott, hogy a szakértő nem különítette el egymástól a nyárfát és a fűzfát, holott ez jelentős. A tárgyaláson az alperes kérte annak engedélyezését, hogy a szakértőhöz kérdéseket intézhessen – a szakértők egyébként a tárgyalásra nem lettek idézve − előadta, hogy eddig azért nem tett fel írásban kérdéseket, mert szerette volna, ha a szakértő felkészülés nélkül adja meg válaszait. Ezért kérte, hogy a bíróság a szakértőket idézze meg a tárgyalásra.
Az elsőfokú bíróság ezután újabb tárgyalás nélkül hozta meg sérelmezett ítéletét, amelyben a korábbi ítéletét és a Legfelsőbb Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 1 629 880 Ft-ot és az 1972. június 1. napjától járó kamatot.
Az ítélet indokolása szerint az alperes perújítási kérelme nem volt alapos. Az alapperben eljárt bíróság a kereset jogalapja tekintetében helyesen döntött, tehát az alperes a jogellenesen okozott kárt köteles megtéríteni. Tévedett azonban a bíróság az összegszerűség vonatkozásában, az ugyanis helyesen – a perújítási eljárás során az IMSZB által benyújtott aggálytalan szakvélemény alapján – 1 629 880 Ft. A szakértő a 21/1970. (IX. 10.) MÉM sz. rendelet figyelembevételével a kár összegét helyesen munkálta ki, és bár a felperes kára ténylegesen 2 025 642 Ft, annak következtében, hogy módosított keresetében ennél kevesebbet érvényesített, a bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően döntött.
Az ítélet indokolása kifejtette, hogy a bíróság nem találta indokoltnak az alperesnek a szakértő személyes meghallgatására irányuló kérelmét, miután a megadott határidőn belül a szakvéleményre nem tett észrevételt.
6. Az ismertetett első fokú ítélet ellen ismét az alperes nyújtott be fellebbezést, ebben az ítélet megváltoztatását és a felperes marasztalását kérte a perújítási kérelemben foglaltaknak megfelelően.
Az alperes egyebek mellett előadta, hogy a bíróság ítéletének rendelkező része sem megfelelő, mert figyelmen kívül hagyta hogy a korábbi ítélet alapján 1974 novemberében a felperesnek 1 499 290 Ft-ot és kamatot fizetett. A bíróság emellett helyt adott a felperes keresetfelemelési kérelmének, holott erre az adott esetben nem lett volna lehetőség. Ha azonban a felperes keresetfelemelése jogszerű lett volna is, kamat csupán a felmerült összeg után járna 1972. június 1. napjától. A bíróságnak ez a nem megfelelő intézkedése mintegy 1 200 000 Ft kamat megfizetését vonná maga után.
Az alperes a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján perújítási kérelmének összegét 691 099 Ft-ra és ennek 1974. november l5. napjától járó kamataira emelte fel. Ennek indokolására részletes számításokat csatolt azzal a végső megállapítással, hogy az összes kártérítési kötelezettsége 808 191 Ft-ban indokolt. Mivel az alapítélet ezzel szemben 1 499 290 Ft megfizetésére kötelezte, a két összeg közötti különbözet és kamatai visszafizetését kéri. Az ennek megfelelően megállapítható eljárási illeték figyelembevételével kérte a már befizetett többletilleték visszatérítését. Hasonló rendelkezést kért a szakértői költségek megállapítása és viselése kérdésében.
Az alperes írásbeli bejelentésében módosította a perújítási kérelmében sérelmezett összeget 696 526 Ft-ra.
Az alperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy az első fokú ítélet meghozatala előtt a bíróság nem hallgatta meg ismételten a szakértőket és nem adott lehetőséget az alperesnek kérdések feltevésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság a tárgyalásra a szakértőket is megidézte és azokat újból meghallgatta.
Az előbbiekben részletesen ismertetett adatok, a korábban beszerzett és a fellebbezési eljárás során kellően kiegészített és a megfelelő magyarázatokat is tartalmazó szakértői nyilatkozatok, a felek által előadott tények és körülmények, valamennyi adat együttes mérlegelése és összevetése alapján a következők állapíthatók meg:
Az elsőfokú bíróságnak a perújítási eljárás során hozott ítélete helytelen és jogszabályt is sért.
Az adott esetben nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a felperes a keresetét felemelje, ezért az elsőfokú bíróságnak csak a perújítási kérelem korlátai között kellett volna a perújítási eljárást lefolytatnia. A perújítás jogintézményéből következik, hogy ennek az eljárásnak az eredményeként csak olyan újabb határozat hozható, amely – a perújítási kérelem alapossága esetén − a perújítással élő fél javára kedvezőbb a korábbi döntésnél, vagy – ha a perújítási kérelem nem bizonyul alaposnak – a korábbi, a perújítással támadott döntést helybenhagyja. Fogalmilag tehát kizárt, hogy a bíróság hozzon a perújítási kérelemmel élő fél részére kedvezőtlenebb ítéletet, mint amilyen a megtámadott ítélet volt. Ez következik a Pp. 260. §-ának (1) bekezdéséből, amely kimondja, hogy a jogerős ítélet ellen csak akkor van helye perújításnak, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. A fentiek alapján tehát kizárt a perújítási eljárás során a kereset felemelése és ennek folytán a perújítási kérelemmel élő alperes terhére a korábbi határozatnál kedvezőtlenebb határozat meghozatala, ha nem a felperes élt a korábbi határozattal szemben perújítási kérelemmel.
A felperesnek az az előadása, hogy a Pp. 267. §-ának (1) bekezdése alapján volt lehetősége a perújítási eljárás során a kereset felemelésére, azért nem alapos, mert bár a felhívott rendelkezés szerint a keresetváltoztatásra a Pp. 247. §-ának (1) bekezdése irányadó – amely utóbbi rendelkezés lehetőséget ad a fellebbezési eljárás során is a kereset felemelésére vagy leszállítására – ezzel a lehetőséggel azonban a felperes nyilvánvalóan csak akkor élhet, ha az általa előterjesztett perújítási kérelem folytán kerül sor a perújítási eljárás lefolytatására.
A jelen perben, amelyben több szakvélemény készült a szakvélemények megállapításai egyrészt szakmailag, másrészt összegszerűleg egymástól eltérőek, sőt az eredetileg az alperes által felkért szakértő által készített egyes szakvélemények egymástól is eltérő adatokat is tartalmaznak az ügy végleges és megnyugtató elbírálása érdekében az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság által készített szakvélemény adataiból kell kiindulni, és az ebben foglalt megállapításokat a többi szakvéleménnyel összevetve lehet és kell dönteni abban a kérdésben, hogy az eltérő szakvélemények közül a bíróság melyiket fogadja el döntése alapjául. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság szabadon mérlegelheti a beszerzett bizonyítékokat, tehát nincs kötve meghatározott bizonyítékok elfogadásához. Ez a jogszabály azt is kimondja, hogy a beszerzett bizonyítékokat a bíróság meggyőződése szerint bírálja el, a 206. § (3) bekezdése pedig a kártérítés vagy az egyéb követelés összegének megállapításáról úgy rendelkezik, hogy amennyiben a követelés összege a szakvélemény vagy más bizonyíték alapján nem állapítható meg, azt a per összes körülményeinek mérlegelésével a bíróság belátása szerint határozza meg.
Helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a per tárgyául szolgáló ügyben az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság véleménye a döntésnél elfogadható, miután az említett bizottság a véleménye kialakításánál valamennyi eddig keletkezett szakvéleményt felülvizsgálta, azokat értékelte, a szakvéleményekre a kritikus kérdések tekintetében megfelelően nyilatkozott. Az alperes érdemben sem tudta megcáfolni az IMSZB felülvizsgálati szakvéleményét.
A fenti okok miatt az ügyben a már ismertetett körülmények miatt elfogadott szakvélemény alapján megállapított kár összege alkalmas a felperes teljes anyagi kárpótlására.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságnak a perújítás során hozott ítéletét akként változtatta meg, hogy a korábbi első és másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyező rendelkezését hatályon kívül helyezte és a perújítási kérelemmel megtámadott ítéleteket hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Gf. V. 32 196/ 1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás