MK BH 1979/198
MK BH 1979/198
1979.05.01.
I. A dolgozónak a munkahelyén és a munkaidején kívül kifejtett olyan magatartása, amely munkáltatójának az alapvető érdekeit sérti, súlyos fegyelmi vétség [1967. évi II. törvény 36. §, 55. §].
II. Ha a munkaügyi döntőbizottságnak a fegyelmi büntetést enyhítő határozata ellen csak a vállalat él keresettel, a munkaügyi bíróság nem hozhat olyan határozatot, amelyben a fegyelmi büntetést mérsékli vagy annak kiszabását mellőzi [Pp. 215. §, 349. § (1) bek.].
Az alperes a felperes víz- és csatornamű vállalat központi telepén TMK-lakatosként dolgozik, munkaköri feladata a hálózati vízvezeték szerelése. 1978. július 6-án délután 17 és 19 óra között munkaidő után az iparjogosítvánnyal nem rendelkező alperes magánszemély megrendelésére vízvezeték-szerelést végzett Sz. belterületén, az M. utcában. A munka elvégzése céljából annak időtartamára az M. utcában levő szakaszoló tolózárat lezárta anélkül, hogy erre a felperestől engedélyt kért volna. A víz elzárása következtében a vízszolgáltatás a környéken szünetelt. Lakossági bejelentés alapján a felperes készenléti szolgálata azonnal megkísérelte a vízhiány elhárítását. Kétórai eredménytelen keresés után az alperes közölte az ügyeletes szerelővel, hogy a vizet az elvállalt szerelési munka idejére ő zárta el.
Emiatt a felperes vállalat igazgatója az alperest az 1978. július 7-én hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmére a munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi büntetést szigorú megrovás fegyelmi büntetésre változtatta.
A munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló keresetében a felperes a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Az alperes a munkaügyi bíróság tárgyalásán nem jelent meg, ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A döntőbizottság határozatát – a fegyelmi határozatra kiterjedően – akként változtatta meg, hogy fegyelmi vétség hiányában a fegyelmi büntetés kiszabását mellőzte. Ítéletét lényegében azzal indokolta, hogy az alperes magatartása munkaviszonyával nem volt összefüggésben.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben szabható ki fegyelmi büntetés. A felperes igazgatója által hozott fegyelmi határozat lényegében két cselekménye miatt marasztalta el az alperest: az iparjogosítvány nélküli munkavállalás miatt, továbbá, mert ennek elvégzése céljából önhatalmúlag elzárta a szakaszoló tolózárat, s ezzel a vállalat készenléti szolgálatának a munkáját megzavarta és a lakosságnak a vízszolgáltatáshoz fűződő érdekeit is súlyosan sértette.
A dolgozónak a munkaviszonyából eredő alapvető kötelezettségeit az Mt. 34−36. §-ai tartalmazzák. Az Mt. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a dolgozó köteles munkahelyén kívül is munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani. Az Mt. fegyelmi felelősségről szóló részének miniszteri indoklása szerint a vállalat és a dolgozó a munkaviszonyon kívüli magatartásáért csak akkor vonható fegyelmi úton felelősségre, ha az egyben munkaviszonyához méltatlan magatartás is. A munkaügyi bíróság ezzel szemben tévesen, megszorítóan értelmezte az idézett jogszabályi rendelkezést, amikor azt az álláspontot foglalta el, hogy a TMK-lakatos munkakört betöltő alperes önkényes eljárása nem méltatlan munkaköréhez.
A jogszabály helyes értelmezése szerint a méltatlanság elbírálása során a konkrét munkakörön túl az eset egyéb körülményeit is figyelembe kell venni. Az alperes magatartásának elbírálása során nem lehet eltekinteni a következőktől.
Az alperes annak a vállalati kollektívának a tagja, amelynek Sz. zavartalan vízellátását kell biztosítania. A dolgozót munkavégzése során kötik az Mt. 36. §-a (1) bekezdésének rendelkezései, amelyek szerint munkatársaival együtt kell működnie, és munkáját úgy kell végeznie, valamint általában olyan magatartást kell tanúsítania, hogy az mások munkáját ne zavarja, anyagi károsodását, vagy helytelen megítélését ne idézze elő. A dolgozónak a munkahelyen kívül a munkatársaival és munkáltatójával szemben tanúsítandó magatartását nem lehet minden esetben különválasztani. Az alperes önkényes eljárásával – igaz, munkaidején és munkahelyén kívül – munkáltatójának, a fontos közösségi szolgáltatást nyújtó felperesnek az alaptevékenységét zavarta meg, a lakosság széles körét fosztotta meg időlegesen a vízszolgáltatástól, a bejelentés elmulasztásával az ügyeleti szolgálatnak fölösleges munkát okozott és megakadályozta, hogy a szolgálat ez idő alatt az esetleges tényleges üzemzavarokat kiküszöbölje. Magatartásával tehát többek között dolgozótársai munkáját zavarta meg, és magatartása alkalmas volt arra is, hogy a lakosság körében a felperes helytelen megítélését idézze elő.
Az alperes vétkessége magas fokára utal a munkaügyi döntőbizottsági eljárásban tett saját előadása, amely szerint tisztában volt az ügyeleti szolgálat működésével. Ennek megfelelően tisztában volt a vízelzárás kötelező bejelentésének céljával is és azzal, hogy a bejelentés elmaradásának milyen következménye lehet.
Az alperes tehát a víz önkényes elzárásával olyan vétkes kötelességszegést valósított meg, amely vállalatának az alapvető érdekeit súlyosan sértette.
Kiemelten kell rámutatni, hogy ha a dolgozó – bár munkahelyén és munkaidején kívül − munkáltatója alapvető érdekeit sértő vétkes kötelességszegést követ el, e cselekménye fegyelmi vétségnek minősül.
A munkaügyi bíróságnak az ezzel ellentétes, az Mt. 36. §-ának (2) bekezdése téves értelmezésén alapuló állásfoglalása ezért szabálysértő.
A munkaügyi bíróság lényeges eljárási szabályt is sértett azzal a rendelkezésével, amellyel a döntőbizottsági határozatot megváltoztatta és fegyelmi vétség hiányában a fegyelmi büntetés kiszabását mellőzte.
A Pp. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében, a munkaügyi perekben is alkalmazandó a Pp. 215. §-a, mely utóbbinak a rendelkezése szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen. A munkaügyi bíróság a fegyelmi határozat hatályban tartására irányuló kereseti kérelmen túlterjeszkedve, arra irányuló egyéb kérelem hiányában rendelkezett a fegyelmi büntetés kiszabásának mellőzéséről.
A munkaügyi bíróságnak – álláspontjának helytállósága esetén – csupán a kereset elutasítására lett volna lehetősége, azt azonban nem tehette volna meg, hogy a döntőbizottság által kiszabott szigorú megrovás fegyelmi büntetést törölje. (M. törv. II. 10 408/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás