MK BH 1979/201
MK BH 1979/201
1979.05.01.
Ha kívülálló személy a vagyontárgyait adásvételi szerződéssel ruházta át a termelőszövetkezetre, a termelőszövetkezet a teljes vételárat köteles megfizetni abban az esetben is, ha a kívül álló személy utóbb tagként belépett a termelőszövetkezetbe [Ptk. 365. §].
A felperes 1975. december 1-jéig iparengedéllyel rendelkező fuvaros kisiparos volt. Az iparát két lóval, kocsival és hozzá tartozó felszerelési tárgyakkal gyakorolta. A felperes 1975. évben házat kívánt vásárolni, ezért 1975. november havában az alperes termelőszövetkezet elnökének vételre ajánlotta fel a lovait, a kocsit és a hozzá tartozó felszereléseket. Közölte, hogy az említett ingóságokat 85000 forintért eladná a termelőszövetkezetnek. A termelőszövetkezet akkori elnöke erre az ajánlatra úgy nyilatkozott, hogy a főállattenyésztő a felajánlott állatokat és egyéb ingóságokat megtekinti s ezt követően fog nyilatkozni, hogy a termelőszövetkezet a vételre felajánlott tárgyakat megveszi-e vagy sem.
A termelőszövetkezet főállattenyésztője a vételre felajánlott lovakat, kocsit és szerszámokat megtekintette, azokat és az ajánlatban megjelölt vételárat is megfelelőnek találta és közölte a felperessel, hogy a termelőszövetkezet a felajánlott áron az ingóságokat megveszi és a vételárat nyolc napon belül kifizetik.
1975. november 30-án a főállattenyésztő ismét megjelent a felperes lakásán R. S. vezetőségi tag, valamint T. I. hajtó kíséretében. A felajánlott állatokat és felszereléseket ismét megtekintették, azokat ki is próbálták. Ezt követően közölték a felperessel, hogy mindent kifogástalan állapotban találtak, a lovakat, a kocsit és felszerelést megveszik és a vételárat nyolc napon belül kifizetik. Ez alkalommal a vételre felajánlott állatokat és egyéb ingóságokat a felperestől el is szállították és azokat 1975. november 30-tól a termelőszövetkezet használja.
1975. december 1-jén a termelőszövetkezet elnöke vetette fel a gondolatát annak, hogy a felperes lépjen be tagként a termelőszövetkezetbe, mert a termelőszövetkezet csak így tud fizetni a megvásárolt ingóságokért. A felperes – az eladott állatok és egyéb felszerelések vételárának mielőbbi kielégítése reményében – ugyanezen a napon a belépési nyilatkozatot aláírta. Ezt követően 1975. december 2-án a termelőszövetkezetnél írásbeli megállapodást készítettek, amely szerint a termelőszövetkezet “a mai napon megvásárolja nevezett tsz-tagtól” az említett ingóságokat azzal a feltétellel, hogy a lovak árát, 65 000 forintot, nyolc napon belül fizeti ki a tag részére, a fennmaradó 20 000 forintot pedig 1976. március 31-ig fogja kifizetni.
A felperes részére a termelőszövetkezet 1975. december 22-ig két tételben összesen 68000 forintot fizetett ki, míg a további 17 000 forinttal hátralékban maradt.
A hátralékos vételárat a szóbeli és írásbeli megállapodás ellenére a termelőszövetkezet 1976. március 31-ig, sőt ezt követően sem fizette ki. A felperes ezért 1976. október 12-én írásban felszólította a termelőszövetkezetet a hátralékos vételár teljesítésére. Felszólítására a termelőszövetkezet a hátralékos vételár kifizetését azzal az indokolással tagadta meg, hogy a kifizetés nem engedélyezhető, mert a termelőszövetkezeti jogszabályok és az alapszabály értelmében a tagok által a közösbe bevitt eszközök, felszerelések értékének 20%-a a fel nem osztható szövetkezeti alapba tartozik.
A felperes ezt követően a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult, amely a kérelmét azzal az indokolással utasította el, hogy a felperes és “a volt K. Termelőszövetkezet képviselői között létrejött adásvételi megállapodás a tsz. törvény rendelkezéseivel ellentétes”. A felperes ugyanis 1975. december 1-jén lépett be a termelőszövetkezetbe és a kérdéses írásbeli megállapodás megkötésekor, 1975. december 2-án már termelőszövetkezeti tag volt. Ezért reá is vonatkoznak a szövetkezeti alapok képzésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések. A termelőszövetkezet vezetősége jogosan tartotta vissza a felperes által bevitt vagyontárgyak 20%-át.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatása iránt keresettel fordult a járásbírósághoz. A járásbíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában a járásbíróság is arra hivatkozott, hogy a felek közötti írásbeli megállapodás 1975. december 2-án kelt. Ebben az időpontban a felperes már a termelőszövetkezet tagja volt, s ezért a jogszabálynak és az alapszabálynak az álló- és forgóalap növelésére vonatkozó rendelkezései a felperesre is kiterjednek. Minthogy az alperes termelőszövetkezet alapszabálya 20%-ban határozza meg azt a mértéket, amelyet a bevitt vagyontárgyakból az álló- és forgóalap növelésére kell fordítani, és a 85 000 forint vételárnak a felperes által követelt 17 000 forint a 20%-a, a bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta.
Az első fokú ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, elfogadva annak jogi álláspontját.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az első fokú eljárás során és a fellebbezési előadásában részletesen kitért a kérdéses írásbeli megállapodás e1őzményeire és az általa előadottak valóságának igazolására tanúbizonyítást ajánlott fel. A perben eljárt első- és másodfokú bíróság nem mellőzhette volna a felperes által felajánlott bizonyítás foganatosítását. Abban az esetben ugyanis, ha a felperes fellebbezésében írt tényállás a valóságnak megfelel, a kívülálló felperes és az alperes termelőszövetkezet között 1975. november 30-án érvényes adásvételi szerződés jött létre, és a felperes a szerződésből eredő, vételárhátralék iránti követelését a bíróság előtt jogszerűen érvényesítheti. Fellebbezési előadása szerint ugyanis 1976. november 30-án nemcsak a megállapodást kötötték meg, a vételárra is kiterjedően, hanem a termelőszövetkezet a szóbeli megállapodással egy időben az adásvétel tárgyául szolgáló állatokat, kocsit és egyéb felszerelési tárgyakat birtokba is vette és ettől az időtől kezdődően azokat folyamatosan használja is. Mivel kívülálló személy és a termelőszövetkezet között létrejött ingóságok adásvételére vonatkozó szerződés érvényességéhez a jogszabály alakiságot nem követel meg, a szóbeli megállapodással és az ingóságok birtokba adásával a felek között az ingóságok adásvételére vonatkozó szerződés érvényesen létrejött, az külön írásbeli megerősítésre már nem szorul.
Az előzőekben részletezett körülményekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok a felperes által felajánlott bizonyítás felvételét indokolatlanul mellőzték és a felperes keresetét megalapozatlanul – törvénysértéssel – utasították el. (Legf Bír. M. törv. I. 10 170/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás