MK BH 1979/203
MK BH 1979/203
1979.05.01.
Az állampolgár betegségéért, munkaképesség-csökkenéséért felelős személy az állami egészségügyi ellátás keretében nyújtott szolgáltatások értékét is köteles a társadalombiztosítás szervének megtéríteni [1972. évi II. tv. 25. § (1) bek.; 1975. évi II. tv. 109. §,114. §; 17/1975. (VI. 14) MT sz. r. 354. § (2) bek.; 7/1975. (VI. 24.) EüM sz. r. 9. §].
M. J.-né hírlapkézbesítő 1976. december 15-én 15.30 órakor megjelent a felperes által lakott háznál a hírlap-előfizetési díjak beszedése végett. Mivel a kiabálásra senki nem jött ki, megindult a ház bejárati ajtaja felé. Eközben a bejárati ajtóval szemközti körülkerített baromfiudvarban elhelyezett, láncon tartott kutya kilökte a kerítésajtót, M. J.-nénék ugrott és a jobb lábába harapott. M. J.-né a baleset következtében 1976. december 16-tól 1977. február 2-ig keresőképtelen volt. Erre az időre 4029 forint táppénzt kapott és az állami egészségügyi ellátás keretében orvosi ellátásban részesült.
A társadalombiztosítási szerv az 1977. augusztus 18-án kibocsátott fizetési meghagyásával az 1975. évi II. törvény (T.) 109. §-a és a Ptk. 351. §-a alapján a felperest a sérültnek kifizetett 4029 forint táppénz, továbbá orvosi és gyógyszerköltség fejében 294 forint, összesen 4323 forint megtérítésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes keresettel fordult a járásbírósághoz, vitatta felelőssége fennállását.
A járásbíróság a felperes keresetét elutasította és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást a hatályában fenntartotta.
A járásbíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatva a felperes által megtérítendő összeget 3200 forintra szállította le, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéletének indokai szerint a felperes felelősségét a megyei bíróság is megállapíthatónak találta annak ellenére, hogy az ebadó-nyilvántartásokban a kutya tulajdonosaként a felperes anyja van feltüntetve, az adókivetés is az ő nevére történt. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy a felperes ténykedéseiből megállapíthatóan, a felperes saját magát a kutya felett rendelkező gazdának tekintette, a kutyatartás körülményeinek kialakításában is a felperesnek volt elhatározó szerepe s nem az idős anyjának. Mint állattartónak a felelőssége fennáll, mert olyan körülményeket alakított ki, hogy a telken a lakás ajtajáig bárki akadályoztatás nélkül bejöhetett, a kutya lánca pedig olyan hosszú volt, hogy a kutya az odaérkező személyt elérhette. A felperes anyagi körülményeire tekintettel azonban a megyei bíróság úgy találta, hogy a megtérítendő összeg mérséklésének van helye. Ezért a T. 114. §-a alapján a táppénz címén megtérítendő összeget 20%-kal mérsékelte és a felperes fizetési kötelezettségét 3200 forintban határozta meg. Ez az összeg az orvosi és gyógyszerköltséget, illetve azoknak arányos részét nem foglalja magában, mert ezek megtérítésének kötelezettsége alól a megyei bíróság a felperest teljesen mentesítette.
A megyei bíróság az orvosi és gyógyszerköltségekkel kapcsolatos ítéleti rendelkezését a következőkkel indokolta: “Nem vonható a kár körébe a fizetési meghagyásban szereplő 294 forint összegű megtérítés, amit az alperes a keresőképtelen állomány 49 napjára számított fel orvosi ellátás és gyógyszerköltség címén. A T. hatálybalépése óta ugyanis az orvosi ellátás nem társadalombiztosítási szolgáltatás, hanem állampolgári jogosultság, ezért a T. 12. §-a a társadalombiztosítási ellátások körében az orvosi ellátást nem is sorolja fel. Mivel a T. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes a társadalombiztosítási ellátás megtérítését igényelheti, az annak nem minősülő orvosi ellátásért díjazást nem számolhat fel.”
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 354. §-ának (2) bekezdése 1975. július 1-ével hatályba léptette az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 25. §-ának (1) bekezdését, amelynek rendelkezése értelmében az orvosi ellátás állampolgári jogon, ingyenesen jár. Helytálló tehát a megyei bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a sérült az orvosi ellátásra nem a társadalombiztosítás alapján, hanem állampolgári jogon volt jogosult. Ebből azonban nem következik, hogy az, aki az állampolgár keresőképtelenségét okozta, az ebből folyóan nyújtott orvosi szolgáltatások költségeit nem lenne köteles megtéríteni.
A magyar állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról szóló 7/1975. (VI. 24.) EüM számú rendelet 9. §-a szerint az, aki az állampolgár betegségéért munkaképesség-csökkenéséért felelősséggel tartozik, köteles az állami egészségügyi ellátás keretében nyújtott szolgáltatások értékét megtéríteni. A megtérítés iránt a T. VIII. fejezetében foglalt felelősségi szabályok alapján a társadalombiztosítási szerv visszafizetési, illetőleg megtérítési kötelezettség iránti igényével együtt vagy önállóan az illetékes társadalombiztosítási szerv intézkedik.
Az előzőekből következik, hogy a felperesnek a T. 109. §-án alapuló felelőssége a társadalombiztosítási ellátáson kívül kiterjed az állami egészségügyi ellátás keretében nyújtott szolgáltatások megtérítésének kötelezettségére is. A megyei bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, az arra alapított ítéleti döntése törvénysértő.
Az orvosi és gyógyszerköltségek összege a fizetési meghagyás szerint 294 forint. A megyei bíróság által alkalmazott 20%-os mérséklés figyelembevételével a felperes ebből 235 forintot, a fizetési meghagyás alapján összesen 3435 forintot köteles megtéríteni a társadalombiztosítás szervének. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 231/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás