PK BH 1979/205
PK BH 1979/205
1979.06.01.
I. Ingatlanon fennálló tulajdonközösség esetén az építési engedély elnyeréséhez csak az építtető tulajdonostársainak a hozzájáruló nyilatkozatára van szükség. Sem előzetes hozzájárulásra, sem utólagos jóváhagyásra nincs viszont szükség az építtető ingatlanszomszédai részéről. [2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. r. 12. § (1) bek. c) pont, 16. § (1) bek. e) pont; 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. r. 10. § (1) bek. e) pont, 14. § (1) bek. e) pont].
II. Az építési engedély az építési munkákkal kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el [2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. r. 18. § (2) bek.].
III. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bek.].
A s.-i 410. sz. tkvi betétben felvett, 71/a hrsz. 600 n.-öl térméretű “Ház 53. sz. a. udvarral és kerttel” megjelölésű belterületi ingatlan a felperes és házastársa, valamint M. J. és házastársa X–XI. r. alperesek 1/2-1/2 arányú osztatlan közös tulajdonában áll. Ezzel az ingatlannal szomszédos a 64. sz. telekjegyzőkönyvben 70/3 helyrajzi számon szereplő, “ház udvarral, kerttel és rét a belterületben” megjelölésű beltelek. Ennek tulajdonosai 6/96 arányban a felperesek, különböző tulajdoni hányadok szerint pedig az I–IX. r. alperesek. A III. r. alperes a saját 6/96 tulajdoni hányadához 1976. december 26-án a Magyar Államtól megvásárolta annak 24/96 részilletőségét. Emellett az I. r., a VI. r., valamint a VIII–IX. r. alperes tulajdoni hányadát és a felperesek részilletőségét is a III. r. alperes használja, tehát összesen 48/96 tulajdoni aránynak megfelelő területrészt tart birtokában.
Mindkét ingatlanra 2-2 különálló ház épült azon a telekrészen, amelyet a tulajdonostársak egymás közt kizárólagos használat céljára kijelöltek. A 71/a hrsz. ingatlant a tulajdonukban levő családi házzal 9,6 m utcafront szélességben a X–XI. r. alperesek használják. A felperesek részére jutó ingatlanrésznek 8,6 m széles utcafrontja van. A felperesek az ingatlanrészükön állt korszerűtlen családi házat lebontották és a telekre új házat kívánnak építeni. A velük közvetlenül szomszédos 70/3 hrsz. ingatlant, amelynek résztulajdonosai, sem részben, sem egészben soha nem használták.
A felperesek a járásbírósághoz benyújtott keresetükben a 70/3 hrsz. ingatlanon fennálló tulajdonközösségnek természetben való megszüntetését kérték. Előadásuk szerint az ingatlanon épült ház az ő tulajdonukban állt, amelyet lebontattak és annak helyére új családi házat kívánnak építeni, amelynek azonban a tulajdonközösség jogi akadálya.
A bíróság a felek személyes meghallgatása után végzésével a felpereseket arra kötelezte, hogy az illetékes építésügyi hatóságtól az ingatlan megosztásához szükséges engedélyt szerezzék be és ennek megtörténtéig az eljárást felfüggesztette.
Az eddig jogi képviselő nélkül eljárt felperesek ügyvéd útján benyújtott beadványukban keresetüket a 70/3 hrsz. ingatlan tulajdonosain kívül kiterjesztették a 71/a hrsz. ingatlan két tulajdonosára, a X–XI. r. alperesre. Egyidejűleg keresetváltoztatással éltek és az alpereseknek arra kötelezését kérték, hogy – mint tulajdonostársak – járuljanak hozzá, hogy “illetőségükre lakóházat építsenek”.
A felperesek nem jelölték meg, hogy a két ingatlan közül melyikre szándékoznak építkezni.
Az alperesek valamennyien a kereset elutasítását kérték. A III. r. alperes viszontkeresettel kérte annak megállapítását, hogy a felperesek tulajdoni illetőségét elbirtoklással megszerezte.
A járásbíróság igazságügyi szakértő közreműködésével helyszíni szemlét tartott. Az ezt követő tárgyaláson az I. r. felperes kijelentette, hogy kizárólag a birtokában levő 71/a hrsz. ingatlanon kíván építkezni, míg a 70/3 hrsz. ingatlanból a tulajdoni hányadának megfelelő területrész birtokára nem tart igényt. Erre figyelemmel kérte a I–IX. r. alperesnek a perből való elbocsátását, majd – nyilatkozatát módosítva – kérte további perbenállásukat, “mert a szomszédoknak az építési engedélyt alá kell írni.”
A járásbíróság a házépítéshez az alperesek hozzájáruló nyilatkozatát pótolta. Az ítélet indoklása szerint a 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. rendelet 10. §-ának c) pontja a közös tulajdonban álló ingatlanon történő építkezéshez szükségessé teszi a tulajdonostársak hozzájárulását. Mivel az alperesek ilyen tartalmú jognyilatkozat tételét megtagadták, a felperesek építési engedély iránti kérelmét az elsőfokú építésügyi hatóság elutasította. Az alperesi magatartás joggal való visszaélést valósít meg, amelyet a bíróság a jognyilatkozat ítélettel való pótlásával orvosol.
Az elsőbírói ítélet ellen egyedül a III. r. alperes élt fellebbezéssel. Ebben az első fokú ítélet megváltoztatását arra hivatkozva kérte, hogy a felperesek fele arányú tulajdonában álló, 71/a hrsz. ingatlant ő maga kívánta megvásárolni, mivel a saját ingatlanrésze sem elégíti ki az OÉSZ által előírt minimális 10 méter oldalszélességet. A felperesek azzal, hogy az ingatlan fele tulajdoni illetőségét megvették, akadályozzák az ésszerű telekalakítást és gátolják őt abban, hogy saját telkén új lakóházat építhessen. A másodfokú bíróság által kitűzött tárgyaláson a III. r. alperes újabb viszontkereseti kérelmet terjesztett elő a felperesekkel fennálló tulajdonközösség megszüntetése iránt azzal, hogy azok tulajdoni illetőségét ő válthassa magához.
A másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A döntés indokolása rámutat: a fellebbező alperes alapos okát adta annak, hogy miért nem járul hozzá a felperesek tervezett építkezéséhez. Ezért a III. r. alperes magatartása joggal való visszaélésnek nem minősíthető.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az építési engedélyezési eljárásról szóló 10/1969. (VI. 8.) ÉVM sz. rendelet (R.) 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az építtető az építési jogosultságát közös tulajdonban álló ingatlanon történő építkezés esetében a tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatával vagy az ezt pótló bírósági ítélettel igazolhatja. Az építési engedély iránti kérelem felől hozott határozatot írásban közölni kell – többek között – azokkal, akiknek az építési munka a jogos érdekeit közvetlenül érinti [R. 14. § (1) bek. e) pontja].
A felek jogvitája időpontjára tekintettel a kereset elbírálására az idézett jogszabályi rendelkezések az irányadók. Ezekkel tartalmilag azonosan rendelkezik azonban a 2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. rendelet 12. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve a 16. §-a (1) bekezdésének e) pontja.
A hatályos építésügyi jogszabályok tehát ingatlanon fennálló tulajdonközösség esetén az építési engedély elnyeréséhez csupán az építtető tulajdonostársainak a hozzájáruló nyilatkozatát kívánják meg, amely feltétele annak, hogy az építtető a közös tulajdonban álló ingatlanról rendelkezhessék. Sem előzetes hozzájárulásra, sem utólagos jóváhagyásra nincs viszont szükség az építtető szomszédjai részéről, akiknek a tervezett építkezéssel összefüggő jogi álláspontja az építési jogosultság igazolása szempontjából közömbös.
A szomszédok – akár tulajdonosok, akár más jogcímen telekhasználók – olyan személyek, akiknek a jogos érdekeit az építési munka közvetlenül érintheti. Jogaik érvényesítését ennek megfelelően elsősorban az biztosítja, hogy az építési engedély iránti kérelmet elbíráló érdemi határozatot az elsőfokú építésügyi hatóság köteles velük írásban közölni, amellyel szemben az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint fellebbezéssel élhetnek. Az építési engedély tárgyában hozott jogerős államigazgatási határozat a bíróság előtt nem támadható. Egyébként a 2/1977. (I. 18.) ÉVM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az építési engedély az építési munkákkal kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el.
A perben egyértelműen tisztázódott, hogy a felperesek csupán a X–XI. r. alperessel közös tulajdonukban álló ingatlanon kívánnak építkezni. A 70/3 hrsz. ingatlanra a felpereseknek ugyan a többi alperessel közös tulajdona áll fenn, az építési jogosultság igazolása szempontjából azonban ez közömbös, mert a tervezett építkezéssel összefüggésben a felperesek erre az ingatlanra semmilyen igényt nem támasztanak.
Mivel a felperesek által perbe vont alperesek – a X–XI. r. alperes kivételével – valamennyien olyan szomszédok, akiknek jognyilatkozata a felperesek építési jogosultságának igazolásához nem szükséges, az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a keresetet velük szemben elutasítja és ítéletével csupán a X−XI. r. alperes hozzájáruló nyilatkozatát pótolja.
2. Az első fokú ítélet ellen egyedül a III. r. alperes élt fellebbezéssel. A felperesek építési jogosultságának vitatására a perben azonban kizárólag a X–XI. r. alpereseknek mint tulajdonostársaknak volt joga, ők viszont az elsőbírói ítéletnek a jognyilatkozatokat pótló rendelkezését nem támadták perorvoslattal. Ellenkezőleg, a másodfokú bírósághoz benyújtott beadványukban kijelentették, hogy “a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezzük, mivel sajátunkat 43 éve a jelenlegi állapot szerint használjuk”. A X–XI. r. alperes mint a jogban nem járatos személyek jognyilatkozatának tartalmát tehát akként kell értelmezni, hogy a felperesek által tervezett építkezés ellen nem emelnek kifogást, ha az a saját ingatlanhasználatukat nem zavarja [Pp. 3. § (1) bek.].
Az idézett építésügyi jogszabályok, vagyis az anyagi jog rendelkezései alapján ezért a másodfokú bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az első fokú ítéletnek a felperesek építési jogosultságát a X–XI. r. alperes jognyilatkozatának pótlásával megállapító része jogerőre emelkedett [Pp. 228. § (3) bek.]. A jogerő tehát útját állta, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelem tárgyában hozott első fokú ítéletet egész terjedelmében felülbírálja, és annak eredményeként a keresetet a X–XI. r. alperessel szemben is elutasítsa. A másodfokú bíróság a felperesek keresetét csak a többi alperes tekintetében utasíthatta volna el akkor, ha az anyagi jogszabályok alapján észleli, hogy az alperesek – a X–XI. r. alperes kivételével – jognyilatkozat adására nem kötelezhető személyek.
A III. r. alperes fellebbezésének hatálya a pertársaság szabályai értelmében sem terjedt ki pertársai közül a X–XI. r. alperesre. A III. r. alperes ugyanis a felpereseknek – azon az ingatlanon, amelyre a felperesek építkezni kívánnak − nem tulajdonostársa, hanem csupán telekszomszédja. Így a III. r. alperes és a X–XI. r. alperes tekintetében a per tárgya nem minősülhet olyan közös jognak vagy közös kötelezettségnek, amely csak egységesen dönthető el, még kevésbé olyannak, amely felől hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne [Pp. 51. § a) pontja].
3. A III. r. alperes az első fokú eljárásban viszontkeresetet terjesztett elő annak megállapítása iránt, hogy a felperesekkel közös tulajdonában levő, 70/3 hrsz. ingatlan tekintetében a felperesek 6/96 arányú tulajdoni illetőségét elbirtoklással megszerezte. Újabb viszontkereseti kérelemmel élt a másodfokú eljárásban, ahol a tulajdonközösség megszüntetése iránt terjesztett elő kérelmet.
Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre [Pp. 213. § (1) bek.]. A bíróságok az ítélet teljességének eljárási követelményét sértették meg, amikor semmilyen döntést nem hoztak a III. r. alperes viszontkeresete felől. Az elsőfokú bíróságnak a jogi képviselő nélkül eljárt III. r. alperes figyelmét fel kellett volna hívnia azokra az anyagi jogi előírásokra, amelyek az elbirtoklási igény érvényesítésének feltételei és azt követően kellett volna őt érdemi nyilatkozattételre felhívnia abban a kérdésben, hogy él-e viszontkereseti jogával. A másodfokú bíróság pedig elmulasztotta a III. r. alperesnek arra való figyelmeztetését, hogy a másodfokú eljárásban viszontkereset emelésének nincs helye [Pp. 147. § (1) bek.], egyébként pedig az elbirtoklás megállapítása iránti követelésnek ugyanazon ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti igénnyel felváltása a másodfokú eljárásban nem megengedett keresetváltoztatás (Pp. 247. §). Mivel a III. r. alperes a másodfokú eljárásban is jogi képviselő nélkül járt el, a másodfokú bíróságnak ki kellett volna őt tanítania arról, hogy melyek a tulajdonközösség megszüntetésének törvényes feltételei és ehhez képest ezzel az igényével a fellebbezési eljárásban nem élhet, hanem azt esetleg külön perben érvényesítheti [Pp. 3. § (1) bek.].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet az első fokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, de nem érintette az első fokú ítéletnek a X–XI. r. alperesekre vonatkozó részét. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.]. (P. törv. I. 20 878/1978 4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás