PK BH 1979/209
PK BH 1979/209
1979.06.01.
Önkényesen elfoglalt lakás kiürítését a bíróság nemperes eljárásban rendeli el, és az önkényesen beköltöző személy kihelyezése végrehajtás útján minden elhelyezés biztosítása nélkül is megtörténhet [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 124. §; 2/1971. (VI. 20.) IM sz. r. 7. § és 8. §].
A felperes házának szoba, konyha, kamrás lakrészébe az alperesek 1976. év végén önkényesen beköltöztek. Ezzel összefüggésben az igazgatási hatóság az alpereseket szabálysértési eljárás után 1500 forint pénzbírsággal is sújtotta.
A felperes keresetében az alpereseknek a lakás kiürítésére kötelezését kérte azzal, hogy a nevezettek rosszhiszemű jogcím nélküli bentlakók. Utalt arra, hogy az alperesek önkényesen – zárfeltöréssel – jutottak be a lakásba és foglalták el azt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, hogy Sz. A. engedte át részükre a lakás használatát.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket a lakás 15 nap alatti kiürítésére kötelezte azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Megállapította, hogy az alperesek önkényesen foglalták el a lakást, így az 1/1971. (II. 8) Korm. sz. rendelet 124. §-ában foglalt rendelkezések szerint elhelyezésre nem tarthatnak igényt.
Az ítélet ellen az alperesek nyújtottak be fellebbezést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a lakásügyben hozott bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 2/1971. (VI. 20.) IM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. A lakás kiürítését elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A fenti jogszabály alapján kellett volna az elsőfokú bíróságnak eljárnia. A felperes fellebbezésének hiányában azonban az alperesre nézve a szigorúbb rendelkezések alkalmazása nem volt lehetséges.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 124. §-ában foglaltak szerint, aki a lakást vagy annak helyiségét önkényesen foglalta el, a végrehajtásra vonatkozó szabályok mellőzésével arra kell kötelezni, hogy azt minden elhelyezési igény nélkül haladéktalanul ürítse ki.
A lakásügyben hozott határozatok végrehajtása tárgyában hozott 2/1971. (VI. 20.) IM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. A lakás kiürítését elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A (2) bekezdés szerint a végzést a feleknek és a végrehajtónak haladéktalanul kézbesíteni kell azzal, hogy a (3) bekezdésben írt módon a végrehajtó – karhatalom kirendelésével – a lakás kiürítését a 7. § megfelelő alkalmazásával azonnal foganatosítja.
Az eljárt bíróságok, bár megállapították azt, hogy az alperesek önkényes beköltözők, mégis nem az önkényes beköltözőkre irányadó szabályokat alkalmazták, hanem a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználókra vonatkozó jogszabályokat. Ez pedig azzal az eredménnyel járt, hogy az alperesek, amennyiben önként nem teljesítik az ítéleti rendelkezést, csak szükséglakás vagy albérleti lakószoba biztosítása esetén távolíthatók el a perbeli lakásból.
Ezzel szemben, miután az alperesek önkényesen költöztek be a lakásba, kihelyezésük végrehajtás útján minden elhelyezés biztosítása nélkül is megtörténhet.
Eljárási szabályt sértett tehát az elsőfokú bíróság, amikor peres eljárás keretében bírálta el a felek közötti vitát ahelyett, hogy a 2/1971. (VI. 20.) IM számú rendelet 8. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásával peren kívüli eljárást folytatott volna le.
De tévedett a másodfokú bíróság is, amikor a fenti eljárási szabálysértést csupán észlelte, de annak következményeit nem vonta le.
A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. P. törv. V. 20 476/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás