PK BH 1979/210
PK BH 1979/210
1979.06.01.
A közületi elhelyezési eljárás során az elhelyező hatóság csak használat céljára vehet igénybe és utalhat ki helyiséget vagy telket. Az igénybevétel a helyiség (telek) tulajdonjogát nem érinti. Ha az igénybevétel ennek ellenére kiterjed a tulajdonjogra is, a tulajdonos által emiatt támasztott igény érvényesítése bírósági útra tartozik. [2/1969. (I. 23.) Korm. sz. r. 3. §, 15. § (1) bek., 9. § (1) bek., 13. §; Ptk. 7. §].
A felperes az azóta meghalt férje az 1947. július 14-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták özv. T. N.-től a perbeli asztalosüzemet annak összes épületeivel, gépeivel és egyéb felszerelésével együtt.
A vevők az egyik épületből, valamint az e mögött húzódó raktár egy részéből lakást alakítottak ki és azt ettől fogva erre a célra használták.
A kerületi tanács v. b. építésügyi és közlekedésügyi osztálya az ingatlannak arra a részére, amelyen a szóban levő lakáson felül még négy lakás és egyéb épületek is voltak, az 1971. október 4-én kelt határozatával az alperes részére használtgépkocsi-telep, autóápolási és felszerelési szaküzlet, valamint ABC áruház építése céljára területfelhasználási engedélyt adott.
Az említett területen levő lakások és helyiségek bérlői az alperessel kötött megállapodások alapján, miután az alperes a használati jogukért kártalanította őket, az általuk használt lakásokból, illetőleg helyiségekből kiköltöztek. Kiköltözött a felperes is a részére biztosított cserelakásba.
A felperes 1976. augusztus 18-án az alperessel olyan megállapodást kötött, hogy ha a közjegyző az ő és a férje örököseinek tulajdonjogát megállapította, az alperes az általa használt lakóépület tulajdonjogáért is hajlandó kártalanítást fizetni.
Ilyen előzmények után hozta meg a v. b. igazgatási főosztálya az 1976. október 12-én kelt határozatát, amellyel a terület-felhasználási engedélyben szereplő, időközben leválasztott területet a rajta levő építményekkel, illetőleg a megüresedett öt lakással együtt a 10/1972. (III. 28.) Korm. sz. rendelettel módosított 2/1969. (I. 23.) Korm. számú rendelet (R.) alapján igénybe vette és az alperes részére kiutalta. Ezt a határozatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az 1976. december 16-án kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az igénybe vett területen volt lakóház, valamint a keresetlevélben felsorolt egyéb épületek és létesítmények tulajdonjoga őt és volt férjét illeti.
A kerületi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott.
Az ítélet ellen az alperes, valamint a fővárosi főügyész fellebbezett. Az alperes fellebbezése az első fokú ítéletnek csak a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére őt kötelező rendelkezése ellen irányult. A fellebbezési tárgyaláson a felperes – keresetét módosítva – annak megállapítását kérte, hogy az általuk létesített beruházásokért a megtérítési igény őt és volt férjét illeti.
A Fővárosi Bíróság az 1977. december 13-án hozott végzésével a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte az ügy iratainak az államigazgatási hatóság illetékes szakigazgatási szervéhez történő áttételét. A végzés indokolása szerint a felperesnek az épületek használatára vonatkozó joga attól függetlenül, hogy az áthelyező hatóság hozott-e szakszerű igénybevételi határozatot vagy sem, gyakorlatilag az igénybevétel folytán szűnt meg. Ezért az őt az R. 10. §-a szerint megillető kártalanítás megállapítása az elhelyező hatóság hatáskörébe tartozik.
A jogerős végzés ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az elhelyező hatóság – az ott írt kivételekkel – közületi elhelyezés céljára a rendelet hatálya alá tartozó bármely helyiséget (telket) igénybe vehet és kiutalhat. A (3) bekezdés szerint közületi szerv az ott megjelölt kivételektől eltekintve helyiséget (telket) csak az elhelyező hatóság jogerős kiutaló határozata alapján vehet használatba, és részére helyiséget (telket) csak az elhelyező hatóság jogerős kiutaló határozata alapján szabad használatra átengedni, illetőleg bérbe adni. Ennek megfelelően az R. 15. §-ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy a helyiség (telek) új használójául kijelölt közületi szerv illetőleg magánszemély az elhelyező hatóság jogerős kiutaló határozata alapján a korábbi használó kiköltözésétől számított 15 napon belül, de még a helyiség (telek) elfoglalása előtt köteles az ingatlan tulajdonosával (kezelőjével) bérleti jogviszonyt létesíteni.
Az idézett rendelkezésekből egyértelműen az következik, hogy a közületi elhelyezési eljárás során az elhelyező hatóság csak használat céljára vehet igénybe és utalhat ki helyiséget vagy telket. Az igénybevétel a helyiség (telek) tulajdonjogát nem érinti. Ez következik abból, hogy az R. 9. §-ának (1) bekezdése szerint nem a tulajdonost, hanem a használó szervet vagy magánszemélyt illeti meg igénybevétel esetén a kártalanítás. Ez a kártalanítás 10. § (1) bekezdése értelmében cserehelyiséggel (cseretelekkel), pénzben vagy mindkettővel történhet. A kártalanítás módját, mértékét és határnapját – a jogszabályban megállapított keretek között – elsősorban a felek egyezsége határozza meg; a vitás kérdésekben az elhelyező hatóság dönt. Kétségtelen tehát, hogy az elhelyező hatóságnak a 13. § (1) bekezdése szerint meghozott határozata csak a használati (bérleti) jog elvesztése miatt állapíthat meg kártalanítást és e § (4) bekezdése csak e kártalanítás tekintetében zárja ki a bíróság utat.
A felperes azonban a perben nem a használati jogának megszüntetése miatt, hanem mint tulajdonos lépett fel igénnyel az ő és volt férje tulajdonában állott épületekért és egyéb létesítményekért. Ennek az igénynek az érvényesítése pedig a Ptk. 7. §-a értelmében bírósági útra tartozik. A Fővárosi Bíróság tehát tévesen szüntette meg a pert és rendelte el az ügy iratainak áttételét az államigazgatási hatósághoz.
Ettől függetlenül és már az ügy érdemére tartozó kérdés az, hogy a felperes teljesítést is követelhet, és így a Pp. 123. §-a értelmében megállapításra irányuló kereseti kérelemnek nincs helye. Erre a felperest a megfelelő kereseti kérelem előterjesztése érdekében az eljárt bíróságoknak a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében figyelmeztetniük kellett volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését a Pp. 274 §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 937/1978/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás