GK BH 1979/217
GK BH 1979/217
1979.06.01.
A költségvetésben előírtnál drágább anyag ellenértéke megilleti a vállalkozót, ha a beszerzés időpontjában a rendeltetésszerű célra alkalmas olcsóbb anyag nem kapható és az eltérő anyag beszerzése a megrendelő megbízása alapján történt [Ptk. 361. §, 474. § (2) bek.; GKT 79/1973. sz.].
A felperes kivitelező és az alperes megrendelő között villanyszerelési munkákra szabadáras vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes megbízásából a terveket B. R. tervező készítette, aki a műszaki ellenőrzést is végezte.
A költségvetés szerint 26 db 600 Ft egységárú táblavilágító armatúrát kellett felszerelni, de a felperes a költségvetéssel együtt az alperesnek küldött levelében közölte, hogy a feltüntetett egységárak részben előirányzott értékek, amelyek a beszerzési lehetőségtől függően változhatnak.
A tervdokumentáció 1×40 W-os fénycsőarmatúrákat jelölt meg, a típus meghatározása nélkül. Az alperes később meghatározta a táblavilágítók típusát, de ezt a felperesnek nem sikerült beszereznie.
Az alperes 1977. július 21-én írásbeli megbízást adott a felperes részlegvezetőjének, hogy a munkához szükséges fénycsőarmatúrákat az alperes bélyegzőjének felhasználásával vásárolja meg. A nevezett az armatúrákat a tervezővel közösen akarta kiválasztani. Ebben az időpontban egyébként a terv még nem volt a felperes birtokában, és miután a kereskedelmi forgalomban csak 2×40 W-os táblavilágító volt beszerezhető, a tervező közreműködésével a felperes részlegvezetője ezt rendelte meg. Ennek alapján 1429 Ft/db egységárú armatúrák érkeztek meg, a kivitelező ezeket szerelte fel, majd számlázta le.
A felperes ezért indított keresetet, mert az alperes a tervben előírt 1×40 W-os táblavilágítótól eltérő, 2×40 W-os és a költségvetésben előirányzott 600 Ft/db egységárú termékkel szemben 1429 Ft/db egységárú termék közötti díjkülönbözetet nem fizette ki. A felperes a különbözetként mutatkozó 45 302 Ft és kamatai megfizetését kérte arra hivatkozva, hogy bár a tervtől eltérő és a költségvetésben előirányzottnál magasabb egységárú armatúrát szerelt fel, de ez indokolt volt, mert a beszerzés időpontjában egyrészt nem volt kapható más olcsóbb termék, másrészt a kiválasztás az alperes megbízottjával, a műszaki ellenőrzési feladatokat ellátó tervezővel közösen történt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során kihallgatta az armatúrák beszerzésében közreműködött részlegvezetőt, valamint a tervezést és műszaki ellenőrzést végző B. R.-t, beszerezte az üggyel kapcsolatos levelezést és más iratanyagot, mindezek eredményeként a keresetet alaposnak találta és az alperest a követelt összeg megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint igazolt tény az, hogy a beszerzés időpontjában a tervben előírt 1×40 W-os táblavilágító nem volt beszerezhető. A tanúvallomások értékelése alapján a bíróság megállapította, hogy a felszerelt terméket a felperes és az alperes megbízottja közösen választotta ki. Mivel a kiválasztás időpontjában a felperes még nem is ismerte a tervdokumentációt, indokoltan rendelte meg és szerelte fel a magasabb egységárú fénycsőarmatúrákat. Ennek következtében az alperes köteles megfizetni a vitatott díjkülönbözetet.
Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy olyan megbízást adott a tervező-műszaki ellenőrnek, illetve a felperes említett dolgozójának, hogy a tervtől eltérő és a költségvetésben megjelöltnél drágább armatúrát szerezzen be. A felek a szerződést nem módosították. Ilyen körülmények között, figyelemmel a GKT 79/1973. sz. állásfoglalásra is, a felperes nem jogosult a magasabb beszerzési költségnek a megrendelőre való áthárítására.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a beszerzett adatok és a tanúvallomások alapján, amelyeket a fellebbezési eljárásban becsatolt bizonyítékok is megerősítettek, helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperest az érvényesített vállalkozói díj megilleti, az alperes köteles annak megfizetésére.
A felperes kellően bizonyította, hogy abban az időpontban, amikor az alperessel kötött vállalkozási szerződés teljesítése érdekében a felszerelendő armatúrákat be kellett szereznie, kereskedelmi forgalomban a rendeltetésszerű célra alkalmas olcsóbb termék nem volt beszerezhető. Ezt a tényt az ilyen termékek forgalomba hozatalával foglalkozó kereskedelmi vállalat igazolta. Az alperes a magasabb egységárú armatúra ellenértékének megfizetése alól nem mentesülhet azon az alapon, hogy az 1977. augusztus 12-én készült költségvetés az armatúrák árát 600 Ft-ban irányozta elő, illetőleg, hogy a tervdokumentáció 1×40 W-os armatúrát tartalmazott, és ezzel szemben a felperes magasabb összegű, 2×40 W-os armatúrát épített be. Az alperes ui. a költségvetés elkészítése előtt írásbeli meghatalmazást adott a felperes dolgozójának arra, hogy az alperes cégbélyegzőjének felhasználásával a szükséges armatúrákat szerezze be. Ebben az időben a felperesnek még nem volt a birtokában az 1×40 W-os armatúrát tartalmazó tervdokumentáció. Ezért az adott körülmények között, amikor a költségvetés elkészítése és a tervdokumentáció átadása előtt, kifejezetten az alperes megbízása alapján és az alperessel jogviszonyban álló tervező-műszaki ellenőr közreműködésével került sor az armatúra kiválasztására és megrendelésére, a felperesnek ez az eljárása indokolt volt. Az armatúrák kiválasztásánál és megrendelésénél jelen volt tervezőnek kellett a tervdokumentáció tartalmát illetően a szükséges ismertekkel rendelkeznie és gondoskodnia arról, hogy a közreműködésével már előzetesen kiválasztott armatúrának a tervdokumentáció megfeleljen. Az előzmények után ebben a vonatkozásban a felek valójában gondatlanul jártak el, amikor a szerződés tartalmát nem hozták összhangba a tényekkel. Ez azonban a vita elbírálásánál nem döntő jelentőségű.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a tanúvallomásokat. Nyilvánvaló, hogy a tervezőnek a felperessel együttes budapesti útja a kereskedelmi vállalat mintatermébe csak azzal a céllal indokolható, hogy – figyelemmel az alperesnek erre irányuló írásbeli megbízására is – az adott helyen alkalmas és beszerezhető armatúrák meghatározásában, kiválasztásában közreműködjék. Miután nincs arra adat, hogy a kiválasztásnál és megrendelésnél jelen volt tervező tiltakozott volna a 2×40 W-os armatúrák beszerzése miatt, az előbbi eljárást a tervező és a kivitelező közös ténykedésének kell minősíteni. Az alperes a felperes dolgozóját minden kikötés nélkül kifejezetten megbízta a beszerzéssel [Ptk. 474. § (2) bek.]. Bizonyítékok hiányában nem fogadható el a tervezőnek és erre alapítva az alperesnek az a kifogása, hogy a tervező a felperesnek egyéb más helyre szükséges armatúrák megvásárlásához nyújtott segítséget. Ennek ellenkezőjére mutat, hogy a szállítónak az iratoknál elfekvő visszaigazolása szerint az említett alkalommal az alperes 26 db armatúrát rendelt meg, márpedig leginkább a tervezőnek kellett tudnia azt, hogy a létesítménynél 26 db táblavilágításra szolgáló armatúra szükséges.
A fentiek szerint az elsőfokú bíróság indokoltan kötelezte az alperest a kivitelezés időpontjában beszerezhető, ténylegesen beépített termék ellenértékének, illetve az árkülönbözetnek a megfizetésére. Ellenkező esetben az alperes jogalap nélkül gazdagodnék az armatúrák ellenértékével (Ptk. 361. §). Az adott esetben a már ismertetett körülmények felmerülése miatt a GKT 79/1973. sz. állásfoglalásában foglaltak alapján sem utasítható el a felperes követelése, mert a beszerzéskor nem ismerte a tervdokumentációt, a tervező a választásba beleegyezett és a később kézhez vett terv szerinti armatúra nem volt beszerezhető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. V. 31 070/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás