GK BH 1979/221
GK BH 1979/221
1979.06.01.
Ha egymáshoz kapcsolódó több fuvarozási szerződés esetén az áru nem kerül ki a fuvarozó őrizetéből, az utolsó fuvarozási szerződés jogosultja bármelyik fuvarozási szerződés megszegése miatt érvényesítheti igényét [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 24. cikk 8. §, 53. cikk 3. §, 54. cikk 1. §].
A felperes 1977. január 8-án a székesfehérvári vasútállomáson 88 440 kg súlyban egy rakomány alumíniumlemezt adott fel egy esztergomi vállalat címére. A fotokópiában csatolt fuvar-levélmásolat szerint az alperes január 13-án rakományigazítást végzett, de erről a felperest nem értesítette. Január 14-én Komárom vasútállomáson a vasúti kocsi megsérült és emiatt az alperes 1977. február 5-én a küldeményt egy másik vasúti kocsiba átrakta, erről a felperest nem értesítette, az átrakás kapcsán jegyzőkönyvet nem vett fel. A küldemény 1977. február 7-én érkezett meg a rendeltetési vasútállomásra, ahol azt a címzett − mint általa meg nem rendelt árut – nem vette át, illetve a vasúti kocsit kirakodás nélkül visszaküldte a feladó felperesnek. A vasúti kocsi február 11-én érkezett vissza a székesfehérvári állomásra, ahol a felperes a küldemény kirakása nélkül a vasúti kocsit aznap újra feladta egy másik esztergomi vállalat címére. Ez kitűnik a fénymásolatban csatolt fuvar-levélmásolatból. A vasúti kocsi 1977. február 15-én 21 órakor érkezett meg az esztergomi vasútállomásra, ahol az átvevő kívánságára február 16-án kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyvet vettek fel. Eszerint a lemezbálák nem megfelelő kirögzítés miatt egymásba csúsztak, ennek folytán megrongálódtak. Készült ugyanezen a napon egy ténymegállapító jegyzőkönyv is az alperes esztergomi árukiadó raktárában. Ez részletesebben tartalmazza az áruban keletkezett megrongálódásokat, többek között azt is, hogy 5 db rakodólap is súlyosan megsérült.
A felek 1977. július 1-jén ugyancsak jegyzőkönyvet vettek fel az alumíniumlemezek sérüléséről, amely pontos megállapításokat tartalmaz a sérülések mértékéről. Később a felperes a sérült alumíniumlemezeket beolvasztotta mivel azok csupán hulladékértéket képviseltek.
A felperes a hulladékérték levonásával 189 284 Ft erejéig érvényesített kártérítési követelést az alperessel szemben.
Az alperes azzal védekezett, hogy a sérülések a daruval történt berakás és kirakás során is előállhattak. A kár oka az, hogy a lemezkötegek a rakodólapokról lelógtak, egymással érintkeztek és emiatt állott elő a sérülés. Nem történt rakományigazítás, csupán a kinyílott oldalajtók becsukását és ponyvaigazítást kellett elvégezni. Ez nem azonos a rakományigazítással. Komárom állomáson az ágyvezetékgörbe meghibásodása miatt kellett átrakást végezni, ennek során azonban árusérülés nem volt megállapítható.
A kirendelt igazságügyi szakértő a felperes telepén az alperes képviselőinek jelenlétében szakértői szemlét tartott, és mivel a sérült áru annak beolvasztása miatt már nem állott rendelkezésre, az iratok, különösen az 1977. július 1-jei közös jegyzőkönyv alapján 7550 kg lemez 100%-os sérültségét állapította meg és részletesen megindokolta, hogy az csak hulladékértéket képvisel. Ennek alapján a felperes a kárát az érvényesítettnél kisebb mértékben jelölte meg, ennek megfelelően a keresetét 132 622 Ft-ra és járulékaira szállította le.
Az elsőfokú bíróság a felperes leszállított keresetének helyt adott és az alperest 132 622 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatását. Ezt a következőkkel indokolta.
Az első fuvarozási szerződés vonatkozásában a felperesnek felszólamlási és kereseti joga nincs.
A második fuvarozási szerződés vonatkozásában a felperes kereseti joga az Általános Fuvarozási Feltételek (ÁFF) 63. cikkének 1. §-a alapján megszűnt.
A harmadik fuvarozási szerződés tekintetében a feladáskori állapot nem bizonyított, a kocsi iparvágányra való kiállítása és a feladás között 10 óra telt el.
A rakományigazgatás tekintetében az első fokú eljárás során előadott védekezését ismételte meg. Az ÁFF 28. cikkének 8. §-a nem ír elő vasút részére felszólítási kötelezettséget rakományigazgatás kapcsán.
A komáromi átrakást illetően valóban nem vett fel jegyzőkönyvet, de a tanúkihallgatások során tisztázódott az áru sérült voltának mértéke.
Ismételten hivatkozott arra, hogy a felperes által alkalmazott rakodási mód vezetett a sérülésekre, illetve azok a daruzási művelet és a bálák átpántolása során is keletkezhettek.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást döntése alapjául elfogadta és helyesnek találta a tényállásból levont jogi következtetéseket. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés és a felek további beadványainak figyelembevételével szükséges még az alábbiakra rámutatni.
Alapjában véve helyesen hivatkozik az alperes arra, hogy a konkrét esetben három fuvarozási szerződés jött létre, aminek következményeként tulajdonképpen mindegyik fuvarozási szerződés alapján külön-külön kellene elbírálni az igényérvényesítési jogosultságot. A jelen esetben azonban az a lényeges tényállási többlet van, hogy a második és a harmadik fuvarozási szerződés keretében a küldemény feladása és továbbítása a feladók részéről kirakás-átrakás-berakás nélkül, vagyis elméletileg az első fuvarozási szerződés megkötésekor volt állapotban történt, illetve hogy a küldemény nem került ki az alperes őrizetéből. Ennek a fuvarozói felelősség szempontjából való értékelésével foglalkozik a VÁSZ 53. cikkének 3. §-a. Eszerint ha a kocsirakományt újból feladják anélkül, hogy azt átraknák és a vasút őrizetéből kikerülne, azt kell vélelmezni, hogy a sérülés az utolsó vasúti fuvarozási szerződés tartama alatt keletkezett.
Ez a jogszabályi rendelkezés a kereseti jogot értelemszerűen az utolsó fuvarozási szerződés szerinti átvevőnek, illetve annak biztosítja, akire e jogát – mint ez a konkrét esetben is történt – az átvevő átruházta.
Ha az alperes helytállóan hivatkozhatna az adott esetben a három fuvarozási szerződés egymástól való függetlenségére, nem volna értelme a VÁSZ 53. cikkének 3. §-ában foglalt szabálynak, hiszen átrakodás nélkül végbemenő több fuvarozás esetében legtöbbször úgyszólván kizárná az alaptételként érvényesülő fuvarozói felelősséget. Az csak vélelem, hogy a sérülés az utolsó fuvarozás alkalmával keletkezett, de éppúgy keletkezhetett a korábbi fuvarozások során is. Éppen a kirakás nélküli továbbítás adja meg a lehetőséget a fuvarozó felelőssé tételéhez az utolsó fuvarozási szerződés jogosultja számára. Ez természetes is, hiszen ha a fuvarozási szerződések úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy kirakás nem történik, a korábbi fuvarozási szerződések jogosultjai sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy fuvarkárt állítsanak, illetve hogy ebből származó jogokat érvényesítsenek.
Egyébként a VÁSZ 53. cikkének 3. §-a csupán vélelmet állít fel, amelyet meg lehet dönteni. Ez a jogszabály a felelősségi következményeket nem koncentrálja csak az utolsó fuvarozás körére. Kirakás nélküli ismételt továbbításán csak jogszabály mondhatta volna ki, hogy a korábbi fuvarozási szerződések megszegése nem vonja maga után a fuvarozó felelősségét, de ilyen rendelkezés sem a Ptk.-ban, sem a fuvarozási szabályzatokban nincs.
Az alperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy a sérülések a felperes által végzett első berakás során keletkeztek. Ezt annál kevésbé tehette, mert egyszer rakományigazítást, egyszer pedig a vasúti kocsinak a megsérülése miatt szükséges átrakást végezte el. A rakományigazítás tartalmára vonatkozó fejtegetés – éppen azért, mert az alperes nem értesítette a felperest és így bizonytalan maradt az igazítás mibenléte – nem megalapozott. Ami pedig a komáromi átrakást illeti, ennek kapcsán sem gondoskodott az alperes a tényállás rögzítéséről, viszont a sérülések mértéke tekintetében az alperes dolgozói részéről tett és a korábban felvett jegyzőkönyvek tartalmával szembenálló szakszerűtlen megállapítások nem voltak figyelembe vehetők.
A VÁSZ 24. cikkének 8. §-a valóban nem kötelezettségként rögzíti a feladó értesítését, de az értesítések mellőzése szemben áll a Ptk.-nak a jogok gyakorlásánál és a kötelezettségek teljesítésénél a felek magatartását előíró 4. §-val, emellett az értesítés mellőzése a bizonyítás terhét a fuvarozóra rója. Ez a bizonyítás nem volt sikeres, a rakományigazításra csak az alperes bizonyítékkal alá nem támasztott magyarázata állt rendelkezésre, a tanúkihallgatásokkal megkísérelt bizonyítás pedig nem volt eredményes. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 973/ 1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás