GK BH 1979/222
GK BH 1979/222
1979.06.01.
A szállítmányozótól – külön kikötés hiányában – nem várható el, hogy a megbízásban adott általános jellegű diszpozíció visszavonása nélkül is a későbbi szállítmányra a megbízótól újabb rendelkezést kérjen [Ptk. 520. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A felperes 1973. június 29-én kelt levelében szállítmányozással bízta meg az alperes vasúti fuvarozót. Az ebben foglaltak szerint egy svájci cég megbízásából kb. 1300 tonna használt sín fog érkezni egy harmadik külföldi országból. A fuvarleveleken valószínűleg szerepelni fog a felperes 34/7336-os kötésszáma. Az alperes az egyidejűleg rendelkezésre bocsátott 65 garnitúra fuvarlevél felhasználásával köteles a küldeményeket egy negyedik állam vasútállomására újra feladni.
A sínszállítások 1973. november hó végéig folyamatosan tartottak. 1974. június 8-án hét vasúti kocsiban ismét érkeztek használt sínek. Az alperes a szállítmányozási rendelkezésnek megfelelően a küldeményeket a megbízáson szereplő vasúti rendeltetési állomásra feladta.
A felperes 1974. június 12-én kelt levelében kifogásolta a vasúti kocsik újrafeladását, mert megbízójától még nem kapott pontos diszpozíciót e küldemények továbbítására. 1974. június 18-án kelt levelében pedig közölte, hogy a vasúti kocsikat egy másik vasútállomásra kellett volna feladni. Egyben bejelentette, hogy a téves továbbítással kapcsolatos költségeket az alperesre fogja áthárítani.
Ezek után a felperes a keresetében 409 750 Ft és a kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint az 1973. évi szállítástól több mint 8 hónap telt el, az alperesnek tehát a küldemények újrafeladása előtt − gondos eljárás mellett – érdeklődnie kellett volna a felperesnél egy esetleges újabb rendelkezés megadása céljából, ezt azonban elmulasztotta. Egyébként a diszpozíció számából is kitűnik, hogy a szállítmányozási megbízás csupán az 1973. évre szólt.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes szállítmányozási megbízásával összhangban járt el, tehát nem követett el szerződésszegést és nem tanúsított felróható magatartást. Ez azért is kizárt, mert a rendelkezésre bocsátott fuvarlevél-garnitúrából még több fuvarlevél a birtokában volt.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Az ítélet indokolása szerint a külföldi fuvarleveleken nem volt kötésszám. Az 1973. június 29-én kelt megbízással egyidejűleg rendelkezésre bocsátott garnitúrából az alperesnél még több fuvarlevél volt. Mivel a felperes a szállítmányozási megbízását nem változtatta meg, nem róható fel az alperesnek az, hogy a szóban forgó küldeményeket a megbízásban megjelölt vasúti rendeltetési állomásra feladta.
A bíróság megvizsgálta azt is, hogy 1973. június 29. előtt miként folyt le a szállítás. Ezzel kapcsolatban a felek egyezően előadták, hogy a korábbi szállításokra vonatkozóan sem fuvarleveleket, sem más okiratot nem tudnak rendelkezésre bocsátani.
A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását, illetve azt kérte, hogy az alperes köteles legyen a keresetben követelt összeg felét megfizetni egyébként megismételte az első fokú eljárásban tett előadását. Elismerte mulasztását abban, hogy nem vonta vissza az alperesnek adott megbízást, illetve hogy nem kérte vissza az alperestől a megmaradt fuvarleveleket. A szóban levő küldemény az utolsó szállítást követő több mint 8 hónap eltelte után érkezett, ez az alperes gondatlanságát támasztja alá, a kár keletkezésében tehát az alperes felróható magatartása is közrehatott, így a kármegosztás indokolt.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy személyében vétlen, a külföldi megbízó követett el szerződésszegést és volt gondatlan, vele szemben igényt nem érvényesített.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelése és az irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazása alapján hozta meg ítéletét. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indokolását az alábbiakkal egészíti ki.
A per érdemi eldöntése szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a szállítmányozási szerződést megszegte-e, illetve hogy a magatartása felróható-e.
A felperes 1973. június 29-én kelt megbízásában határidő nem szerepelt, az pedig nem fogadható el, hogy a megbízásban megjelölt számból az első számjegy a tárgyévet jelölte meg. Ha a felperesnél valóban ez a gyakorlat, úgy ezt az alperessel is közölnie kellett volna, ez azonban nem történt meg. Egyébként a felek nem minden évre kötöttek hasonló szállítmányozási szerződést.
Meg kell jegyezni, hogy az utolsó szállítástól nem több mint 8, hanem mintegy 6 hónap telt el. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy az alperes meg nem cáfolt előadása szerint egy másik hasonló tényállású ügyben külföldről az első küldemény csupán a szállítmányozási megbízás időpontját követő több mint egy év elteltével érkezett. A konkrét esetben tehát a 6 hónap elteltét nem lehet az alperes terhére figyelembe venni.
A felperes elismerte, hogy mulasztást követett el, a fellebbezési tárgyaláson mégis úgy nyilatkozott, hogy személyében vétlen. A két előadás között nyilvánvaló az ellentmondás. Ha a felperes álláspontja szerint a külföldi megbízó követett el szerződésszegést és volt gondatlan, alaposan feltételezhető, hogy a külföldi féllel szembeni igény érvényesítése eredménnyel járt volna. Egyébként a felperes nem bizonyította, hogy a külföldi megbízóval milyen megállapodást kötött, illetve azt, hogy a kár felmerülte után a külföldi féllel szemben milyen intézkedéseket tett és hogy azokra milyen válasz érkezett.
Ezek szerint az alperes nem követett el szerződésszegést, illetve nem tanúsított felróható magatartást, a kártérítési felelősség megállapításának jogszabályi feltételei tehát hiányoznak [Ptk. 520. §, 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 727/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás